A háború és szenvedés metaforája

Az 1937-es párizsi világkiállítás spanyol köztársasági pavilonja számára festette meg Pablo Picasso a Guernica című óriási, 7,8 × 3,5 méteres képét. A spanyol kisvárosról elnevezett, fekete-fehér-szürke alkotás a település elleni légitámadás után, annak ihletésére készült nyolcvan évvel ezelőtt, és idővel a háború elleni tiltakozás, illetve a szenvedés metaforájává vált.

A mester a képen a harmincas években használt figuráit vonultatja fel: balról jobbra haladva egy bika tornyosul a gyermekét gyászoló anya fölé, ezután egy keresztüldöfött, szenvedő lovat látunk. Alatta egy csonkolt katona, levágott kezében törött kard. Végül a mindezen rémségeket rejtő „szobába” asszonyok nyitnak be, aztán egy sebekkel borított, kezét az égnek emelve szenvedő alak zárja a hatalmas pannót. Amit maga a művész sem kívánt értelmezni, amikor erről megkérdezték. A kép pedig születése pillanatától fogva él és hat az egész világon, az ereje, szuggesztivitása talán sohasem fog elhalványulni.

Abból az alkalomból, hogy az idén nyolcvan évvel ezelőtt festette Picasso, három jelentős spanyolországi múzeum is időszaki tárlatot szentel a mester életművének. A képnek otthont adó madridi Zsófia Királyné Múzeum (Museo Reina Sofía) április elején nyíló tárlata egyben az évad egyik legfontosabb kiállításának is ígérkezik a spanyol fővárosban, Picasso mintegy százötven munkáját vonultatják fel. A kiállításra a világ harminc kulturális intézménye kölcsönöz műveket, többek közt a párizsi Pompidou Központból, a New York-i Modern Művészetek Múzeumából és a londoni Tate Múzeumból érkeznek majd alkotások.

A barcelonai Picasso Múzeum időszaki kiállítást rendez márciustól a londoni Nemzeti Galéria közreműködésével, a művész által festett portrékra koncentrálva. Az ősszel a madridi Thyssen-Bornemisza Múzeumban nyílik majd tárlat, amely a francia festő, Henri de Toulouse-Lautrec munkásságának hatását vizsgálja Picasso korai műveiben.

Az 1936 és 1939 között Spanyolországban dúló, a köztársaságpár­tiak és a Franco tábornok vezette erők polgárháborújának második évében, 1937. április 26-án jobbára náci német bombázó repülőgépek (Hitler támogatta Franco tábornokot) mértek csapást az ötezer lakosú, az Oca folyó feletti domboldalra épült városkára. Guernica hetivásárának végén kezdték el a híd és a pályaudvar bombázását – egyes feltételezések szerint a település melletti gyár, amely hadianyagokat is készített, szintén célpont volt. A visszaemlékezések szerint az utolsó, este fél hétkor érkező kötelék volt az, amely – talán éppen a por- és füstfelhő miatt – már a város házait találta el és gyújtotta fel. A támadás ihlette meg a baloldali elkötelezettségű Picassót az öldöklés elleni tiltakozás művészi kifejezésére.

A múló idő viszont több dolgot is más megvilágításba helyezett a képpel kapcsolatosan. Picasso konok baloldalisága mellett az újabb kutatások már a Bilbao melletti városka pusztulásának mértékét is árnyalták, az 1654 halálos áldozat helyett már egyre kisebb számokról beszélnek a kutatók. Az akkori világ közvéleménye a baloldali spanyol köztársaság küzdelme mellé sorakozott fel, de nem véletlen, hogy csak jóval később, a mögöttünk hagyott század vége felé kezdtek arról is beszélni, hogy a köztársaságpárti erők legalább annyira kegyetlenek voltak, mint a francóisták.