A céltalan élet fogságában

Főszereplője, a középkorú ügyvéd, Károly, valamint munkatársa és jó barátja, Barna egyaránt jólét és unalom jellemezte házassági nihilben él. Rálegyinthetnénk unásig ismert életközepi válságukra, középszerű karrierjük, az öregedés és a fiatal, trófeanők megszerzésének képtelensége miatti kínlódásukra.

Ennél azonban többről van szó, a könyvet végigkísérő kicsinyes problémáik, harcaik és fájdalmaik olyan képet rajzolnak a kapcsolatokról és a szereplők környezetéről, ami mindenképp figyelmet érdemel. Feltűnő és egyúttal kulcsnak is tekinthető a transzcendens hiánya a szereplők gondolkodásában. Egyfelől nevetséges, másfelől elgondolkodtató, hogy Károly folyamatosan a Conan, a barbár világában keresi a menekvést a valóságból, abban találja meg a vágyott hősi erényeket, a felsőbbrendűt, amely fogyasztásra épülő életéből kimarad. A középszerű karrierrel elért kényelmes jólét nem küldetés, erre kimondatlanul is rájön a főszereplő, a javak birtoklása nem kielégítő, mert mindig van, akinek több jut. A küldetés, a magasabb rendű életcél hiánya abba kergeti Károlyt és Barnát, hogy értéküket a birtoklásban mérjék, a kapitalista szemlélet pedig kegyetlenül jelen van a szakmai és a magánéletükben. Károly végtelenül magányos, hiszen a feleségétől sem kap mást, mint tökéletes érdektelenséget. A nő, aki hivatalosan a társa, teljesen érzéketlen a belső kétségeire, hiszen nem foglalkoztatja, mi más kellhet még férje önértékeléséhez, mint a relatív jólét. Károly életében adódna a lehetőség, hogy boldog legyen, ám mivel minimális erőfeszítést sem tesz, hogy megmentse új esélyt jelentő kapcsolatát Eszterrel, elveszti azt is. S mire észbe kapna, a nem kevésbé szerencsétlen Eszter végleg belekeseredett az egész küzdelembe.

Az Ikea, vasárnap bukástörténet, elmarad a katarzis. Senki sem boldog a könyv végén, az események alakulása Michel Houellebecq könyveit és Woody Allen filmjeit idézi.

A könyv elsődlegesen a kapcsolatokat vizsgálja, ugyanakkor közéleti témákat is boncolgat, mind a bevándorlási válság, mind pedig a pár évvel ezelőtti kormányellenes tüntetések előkerülnek. Indokolt, hiszen a szereplők gondolkodását, hátterét úgy ismerjük meg, ha a világról alkotott véleményüket is megismerjük. Kötter nem kíméli a liberális véleményformáló elit szent teheneit, politizál, jobboldali véleményt fogalmaz meg, ez pedig rendre kiveri a biztosítékot.