Kultúra

A betlehemtől a Christkindl-figurákig

Az első jászolt még Szent Ferenc állította fel 1223-ban Greccio városában

A betlehemezés és a regölés hagyományáról látható tárlat a Néprajzi Múzeumban Betlehem – nagy dolgok a jászolnál történnek címmel. A tárlaton a szövegek mellett régi hangfelvételek, jelmezek és tizennégy betlehem látható.

A karácsonyi szokások történetét mutatja be a Betlehem – nagy dolgok a jászolnál történnek című kiállítás a Néprajzi Múzeumban. A központ – a betlehemi jászol első ábrázolásai a pásztorokkal, az ökörrel és a szamárral – már az ókeresztény szarkofágokon is megjelenik. Az első betlehemet Szent Ferenc állította 1223-ban Greccio városában, ő még élő szereplőkkel rendezte be az Istengyermek születésének állóképét. Innen indul a templomi, majd pedig a nemesi kastélyokban állított betlehemek története, a karácsony másik, leginkább a Kárpát-medencére jellemző szokásának, a regölésnek viszont pogány gyökerei vannak.

A regölés, mint fogalmaznak a tárlat készítői, a legrégibb műveltségi emlékünk, a téli napfordulóhoz kötődő termékenységvarázslások maradványa. Karácsony másnapjától vízkeresztig legények járták a lányos házakat kifordított bundában, láncos bottal és köcsögdudával, hogy kötött vagy improvizált szövegükkel jó kívánságokat mondjanak a ház lakóinak. Akik cserébe általában itallal, étellel vendégelték meg őket. Ehhez hasonló szokás Erdély románok lakta falvaiban a turkajárás, egy kecskealakoskodó játék, amelynek központi figurája egy fából készített, rézcsengőkkel, prémekkel borított kecskefejet, annak állkapcsát mozgató leples alak, a „turka”, aki hegedű, dob és furulya hangjára táncol, majd a jó kívánságok után „szájával” összeszedi a kapott garasokat.

Megtudhatjuk azt is, hogy a regölést részben kiszorító betlehemezést Sebestyén Gyula kezdte el gyűjteni az 1890-es években Vasban és Zalában, ezért is származhat innen olyan sok kiállított tárgy. Mint például egy-egy betlehem Vasvárról, Gelséről vagy Zalaegerszegről, egy 1899-ben gyűjtött köcsögduda Vámoscsaládról, vagy ugyanebből az évből egy bábtáncoltató betlehem Kiskanizsáról.

A legelterjedtebb a templomot formázó, vékony lécekből összeállított betlehem volt, amelynek sokszor a falu temploma volt a mintája. Ezek mellett gyakran választották az egyszerűbb, istállót megjelenítő formát is. A leglátványosabbak viszont a Felvidék fából faragott, általában a betlehemi barlangot megjelenítő, festett szoborcsoportjai. Ezeken nem nehéz felismerni előzményként a gótikus szárnyasoltárok szoboralakjainak vonalait. 1907-ből Rózsahegyről került egy ilyen barlang a múzeum gyűjteményébe, mellette ki van állítva egy besztercebányai munka is, összesen ötvenegy figurával.

A kiállítás kitér a svábok „bölcsőjátékaira”, a kriszkindlikre (Christkindl), a szállást kereső Szent család történetére alapuló szokásokra. Arról is értesülhetünk, hogy a somogyi Szulokon a régi, 1937-es fényképek segítségével felújították a szokást, sőt a fotókon látható, rendkívül díszes jelmezekbe öltöztetett babákat is megnézhetjük. És láthatunk hasonlóan cifra, szigorúan csak 12-14 éves lányokat felvonultató matyó betlehemet, felépítettek nekünk egy kapuvári karácsonyi szobát, valamint szó esik a varjasi ökör- és szamárjátékról is. A tökéletességre törekvő tárlat kitér a betlehemes játékok színpadi változataira, és tanulmányozhatunk különféle külföldi betlehemeket Nápolytól egészen Mexikóig.