Kultúra

A békés természetfotótól Godzilláig

Kísérletezés a modern képalkotással a Paloma és a Viltin Galériában – Pop-art, mobilfotó-minőség és egy kicsit unalmas ötletek

A digitális fényképezőgépek és a photoshop elterjedése új korszakot nyitott a fotográfiában, a fiatal alkotók pedig előszeretettel kísérleteznek a modern technikákkal – olykor Lichtensteint megidézve, máskor csupán önmaguk szórakoztatására játszadoznak a lehetőségekkel.

Tihanyi Anna 20150719
Tihanyi Anna Hommage á Lichtenstein című sorozata a pop-art retrodivatra játszik rá (Fotó: Varga Imre)

A Viltin Galéria Montázs és a Paloma Budapest 3 + 1-en tárlata ebből nyújt ízelítőt izgalmas és kevésbé izgalmas munkákkal.

A képregények esetében a befogadót nem egy-egy kép ejti rabul, a fantáziát sokkal inkább a két kocka közötti fehér sáv alatt, a képzeletünkben futó cselekmény ragadja meg. Erre játszik rá Tihanyi Anna Hommage á Lichtenstein című sorozata is. Lichtenstein a pop-art egyik legfontosabb alkotója, az ő sajátos világát ülteti át fotókra a művész. A beállítások miatt munkái leginkább filmekből kivágott jelenetfotókra emlékeztetnek szövegbuborékokkal ellátva, így azt a hatást keltik, mintha Lichtenstein rajzait adaptálta volna egy nem mozgó mozgóképre. Ugyanis annak ellenére, hogy műfajából kifolyólag statikus alkotásokról van szó, a szereplők arckifejezése és a kézzel írt beszédtöredékek rögtön továbbgörgetik a fejünkben a minitörténetet. Tihanyi tizenhárom darabból álló sorozatából a Viltin Galériában csupán ízelítőként két képet láthatunk – az egyik egy valószínűleg kudarcba fulladó lánykérés pillanatát örökíti meg, a másikon pedig egy fiatal festőt láthatunk, akit friss munkája láttán vigasztalva, őszintétlenül dicsér a barátnője. Az interneten az alkotónő honlapján azonban érdemes végigpörgetni a teljes sorozatot, illetve megnézni más, nem kevésbé szürreális projektjét is: New Yorkban járva például az őt körülvevő emberekről készített portrésorozatot egy szupermarketben vásárolt nyuszimaszkot a fejükre húzva, de fotózott mások mellett játék babákat is, azokat hagyományos modellként alkalmazva – a számos nemzetközi díjjal kitüntetett Tihanyiban érezni a tehetséget, a lehetőséget és az egyéni hangot, idővel talán kitör.

Kerekes Gábor fotóin (a művész nem azonos a 2014-ben elhunyt Balázs Béla-díjas fotográfussal – a szerk.) a hulladékból való építkezés és az újrahasznosítás játssza a főszerepet, sokszor elmosódott felvételein mások mellett üres italosüvegeket, egy fa tövében heverő fél pár cipőt, egy öreg szőnyeget, egy nyilvános WC vagy egy lezárt porta szétgraffitizett falát láthatjuk. Mint a tárlat bemutatkozó szövegéből is kiderül, az alkotó fontos témája a partikultúra, a képek pedig leginkább azokra az illuminált állapotban, mobiltelefonnal lőtt fotókra emlékeztetnek, amelyek alapján másnap próbáljuk felidézni és összerakni az előző estét – ezt a hatást erősítve a kiállítótérben a munkái is rendezetlenül helyezkednek el a falon, mintha csak sebtében rakták volna fel azokat –, illetve a művész plakátokon, márkajelzésekkel, pólómintákkal a popkultúrára is reflektál.

Zagyvai Sári felvétele a valóság eltorzításával kísérletezik, azonban nem számítógépes, hanem fizikai beavatkozással: a tárlaton látható munkáján egy vízesést láthatunk, a kép azonban harmonikaszerűen felgyűrődik, ezáltal apró, egységes csíkokra bomlik, jelezve a természet periodikusságát, ciklikusságát és önismétlését – mindez leírva talán érdekes formai elképzelésnek hangzik, a gyakorlatban sajnos kevésbé az. Miklós Gaál munkái szintén a környezetből indulnak ki, geometrikus formákkal játszadozó, tökéletesen, mérnöki precizitással beállított felvételei egy fa lombkoronáját, a behavazott vagy éppen őszi erdőt örökítik meg – azonban azokat az etikai, társadalmi kérdéseket, amelyekre a tájékoztató konkretizálás nélkül felhívja a figyelmünket, egy pillanatig sem érzékeljük rajtuk, mindez azonban nem von le a hagyományos természetábrázolás esztétikai értékéből. A Paloma Galéria Budapest 3 in 1 című tárlatán szintén fiatal alkotók fotóalapú kísérletezését láthatjuk. Hulk szétzúzza a Combino villamost, egy aszteroida telibe trafálja a Bazilikát, Godzilla egy T-Rexszel méri össze erejét a belvárosban, a vár alatti alagútból a Fáklya repül ki a Fantasztikus Négyesből, a Beatles tagjai pedig nem az Abbey Roadon lépkednek át, hanem a Rákóczi úton, a Keleti pályaudvarral a háttérben – a KoPé művésznévre hallgató tervezőgrafikus Alternative Budapest című sorozata remekül érzékelteti a popkultúra térhódítását, ennél többet azonban felesleges belelátni, legfőképpen mások és önmaga szórakoztatására játszadozik a photoshoppal. Szabó-Lencz Péter képzőművész munkáin Budapest nevezetességei, épületei absztrakt formában, kollázsszerűen találkoznak a villamossal, a hagyományos városi galambokkal vagy olyan szimbolikus részletekkel, mint az elköltöztetett Moszkva téri óra – az eredmény látványos, de ezúttal is pusztán vizuá-lis játszadozásról van szó.

Mészáros Péter Moha munkái kilógnak a sorból, hiszen – újságpapírra készített – grafikáin a főváros jellegzetes építészeti stílusait sűríti össze egy-egy épületen, a házakat pedig hetvenes éveket idéző cégérekkel és mesekönyv-illusztrációkra emlékeztető figurákkal népesíti be.