Kultúra
A barokk topánkáktól Kemény György pop-artjáig
Megmentett remekművek a Nemzeti Múzeumban – Jól halad az eraviszkusz lelet restaurálása
A BAROKK – RÓMAI – POP-ART címet kapta a Magyar Nemzeti Múzeum kiállítássorozatának idei etapja. Amit minden bizonnyal azért is választott a kurátor, Zsámbéki Anna, a központ főosztályvezetője, mert három munka adja a mostani kiállítás gerincét. Mindjárt a bejárattal szemben találunk két pár, azonos fazonú barokk cipellőt a 18. század első feléből, amelyeket most mentettek meg a pusztulástól. Ezeknek a francia divat szerint készült igényes munkáknak a molyok voltak a legnagyobb ellenségei, hiszen a bőr, az ezüstfonal és a fa mellett selyem és papír volt az alapanyag, amit a korabeli cipőkészítő felhasznált. A nem feltétlenül mindennapos utcai viseletre tervezett darabok talpának állapota arra enged következtetni, hogy még csak nem is a tánc miatt pusztultak így le. A fotók tanúsága szerint a rettenetesen rossz állapotban lévő topánok végül párakamrában nyerték vissza régi formájukat, megtörtént a borító selyemdamaszt alátámasztása is. És láss csodát, úgy állnak a cipők a vitrinben, mintha csak most vetették volna le őket egy hajnalig tartó álarcos farsangi mulatság után.
Az ókori Rómát egy tavaly nyáron, a csillaghegyi strand területén felbukkant rendkívüli lelet darabjai képviselik, ahol egy 1700 éves négykerekű kocsi és két ló maradványait tárták fel a régészek. A rómaiakkal Aquincum környékén együtt élő kelta eraviszkuszok előkelőinek túlvilági utazására szolgáló járműnek még a vas alkatrészei is fémberakásokkal díszítettek, de tíz kisebb bronzszobor is emelte pompáját. A régészek a teljes rekonstrukciót 2019-re ígérték, most a konzervált, tisztított lószerszámelemeket és a járomborításokat láthatjuk.
A kiállításon a pop-artot Kemény György 1971 és 1972 között készített szekkója részletének másolata képviseli, ő Kőszeg Ferenc Ferenciek terén lévő lakása egykori cselédszobáját festette ki, az ablakmélyedést és a radiátor csöveit is beleértve. A Wallkyddal készült színes falképek a negyvenöt év folyamán megrepedeztek, feltáskásodtak, kisebb részleteik el is vesztek. A 2011 óta védett, obszcén elemeket is tartalmazó alkotás megóvásán a helyszínen ma is dolgoznak a művész irányításával.
Elképesztő munkát végeztek a Magyar Királyi Darabont Testőrség aranyozott sárgaréz tiszti sisakjával is, amit még Zrínyi Miklós harci fejfedőjének mintájára rendszeresítettek 1904-ben, és használtak egészen 1944-ig. A szóban forgó darab a múzeumba kerülésekor jórészt csak a megrepedt süveg-részből állt, minden mást úgy kellett utángyártani hozzá. Ehhez felhasználták az országban meglévő négy épebb darabot, ezek nyomán készült el az a huszonhat elem, ami hiányzott, vagy hiányos volt.
Hasonlóan lepusztult állapotban volt az a 18. századi, spanyol kovás balkáni puska is, aminek pazar díszítését a restaurátor-hallgató munkája előtt csak sejteni lehetett. A szulfid lerakódás valósággal feketévé tette az ezüst berakásokat a damaszkolt csövön, de az aprólékos munkával készült rögzítőbilincseket is elborította. Az alkatrészek a röntgenezés után előbb elektrokémiai tisztításon estek át, az acélgyapot segített a cső állapotán, az oldószerek pedig elővarázsolták az elsütő szerkezet gyönyörű aranyberakásait is.
Hasonlóan megújult egy francia kovás balkáni pisztoly, egy, a szentendrei skanzenből származó ácsolt, gazdagon díszített faláda, de egy a hatvanas években a Lottó Áruházra készült fényreklám is.