A Dráva mint magyar irodalmi motívum és egy fontos levelezés

Míg korábban évente négy számot tudtak megjelentetni, tavaly csupán egyet. Néhány hete azonban megjelent az ez évi második száma, és még az idén várható a folytatása. Ez azért jó hír, mert a folyóirat nem csupán az elsőbbséget élvező régió, a Dunántúl és Somogyország irodalmi és kulturális értékeinek a megörökítője, de az egész Kárpát-medencéé, s számos kiemelkedő és ma már klasszikusnak számító költőnek, írónak, irodalomtörténésznek volt – és remélhetőleg marad – az otthona.

Az év elején megújult szerkesztőbizottság és az új főszerkesztő, Bába Iván által jegyzett 2015. évi 2. szám szerzői között egyetemi hallgató éppúgy van, mint nyolcvanas éveiben járó, harmincegy kötetes költő és nyugalmazott református lelkész; Somogy szülötte éppúgy, mint budapesti és határon túli magyar. A műfaji gazdagságot vers, széppróza, esszé, történelmi dolgozat, interjú, könyvrecenzió képviseli.

A folyóirat egyik legérdekesebb cikke az évtizedekig Londonban élő Határ Győző hat levele, amit a hét éve, kilencvenhét évesen elhunyt somogyországi Takáts Gyulának írt 1980 és 1996 között. A rövid levelekből is kiderül, hogy bár alkatilag két nagyon különböző alkotóról van szó, az időről időre váltott levelek és egymásnak megküldött kötetek mögött jól kivehető a két költő – hasonló korukból is fakadó – kölcsönös tisztelete, érdeklődése a másik iránt. Például az 1989-es Kövül az idő című Takáts-kötetet Határ az öregkor ritka ajándékának nevezte, hozzátéve: „irigyellek, hogy még abban a korban is, amelyet a közmegegyezés halálközelnek érez, Te, lírádban, szélesre tárod a teljes derűt”. Holott Takáts Gyula akkor még „csak” hetvennyolc éves volt, és azután még több mint egy tucat kötete jelent meg.

A folyóirat másik különleges írása néhai Király Zoltán, sárospatak–bodroghalászi református lelkipásztor dokumentumértékű visszaemlékezésének ismertetése, amelyben több mint kétszáz, géppel írt oldalon megörökítette, hogy szülővárosában, Munkácson az első világháború utáni években milyen küzdelmet folytattak a cseh közigazgatással a magyar állami főgimnázium tanárai, hogy a csak magyarul tudó diákok tovább tanulhassanak, és a magyarországi gimnáziumok segítségével vizsgabizonyítványt kaphassanak. A cseh tilalom miatt titkos magyar magániskolát – a diákok zuggimnáziumnak nevezték – hoztak létre, különböző magánházaknál, mosókonyhákban, tanyákon, pajtákban folytatták a tanítást, s a diákok újságpapírba csomagolva vitték magukkal tanszereiket. A szintén konspiratív módon folyó vizsgáztatás után – a határon átcsempészett jegyzőkönyvek alapján – Miskolcon, Kisvárdán és Nagykállón állították ki a magyar hatóságok a hivatalos végbizonyítványokat.

Az előző számhoz hasonlóan, most is nagyon hangsúlyos a történelmi témák jelenléte, amit elsősorban Pollmann Ferenc hadtörténésznek az első világháborúban fontos szerepet játszó kaposvári 44. gyalogezred – a somogyi „rosseb bakák” – első nagy haditettének, a Száva jobb partján fekvő Szabács elfoglalásának részletes elbeszélése és Magyarics Tamás történésznek az első világháborúba való brit belépés politikai, gazdasági, katonai előzményeinek és szubjektív tényezőinek részletes, pontos elemzése képvisel. További érdekes olvasmány Czigány György miniatűr pályaképe Kozma Andor költőről, Csiszár Gábor összefoglalója Faludy György első – kevésbé ismert –, 1938 és 1946 közötti emigrációjáról, valamint Kiss Gy. Csaba remek kisesszéje a Dráváról mint magyar irodalmi motívumról.