Kultúra
Mozikban az idei év legjobban várt drámája, a Blue Moon
Portré a múló időről, a sikerről és az emberi vágyakról
Margaret Qualley szerint a Blue Moonban szerepelni egy életre szóló élmény volt, így már csupán ezért is elképesztően kíváncsiak vagyunk az év egyik legjobban várt újdonságára, ami egy feledésbe merült zeneszerző életét mutatja be.
Blue Moon: Ethan Hawke és Margaret Qualley csodás násztánca
A film egyetlen éjszaka cselekményeit meséli el 1943 New Yorkjában, amikor a Broadway még szárnyalt, és mindent beterített a hangos nevetés, a cigarettafüst és a bourbonnel töltött poharak koccanása.
Ebben a miliőben bontakozik ki a valaha ünnepelt zeneszerző, Lorenz Hart története, aki egykor a legnagyobb sztárok közé tartozott, de ma már csak egy névtelen alkoholista, akit az ital és az önostorozás éltet.
Nem segít a helyzetén, hogy nem tudja nem észrevenni, hogy egykori alkotótársa, Richard Rodgers éppen a legújabb sikerdarabja, az Oklahoma! premierjére készül, amit Lorenz úgy él meg, mintha egy szög lenne a koporsójában. Ekkor sodorja össze az élet egy fiatal, gyönyörű nővel, Elizabeth Weilanddel, akinek társaságában Hart szembesül az elhibázott döntéseivel, a megkeseredett múltjával és azzal, hogyan lett mellékszereplő a saját világában.
A film egy megható, de olykor kifejezetten humoros, bensőséges, szinte kamaradarabszerű portré a múló időről, a sikerről és az emberi vágyakról.
A Blue Moon intim hangulatát a sorozatos párbeszédek, a szinte dokumentumfilm-szerű operatőri munka és a minimalista színjátszás adja, az egészre a koronát pedig a zseniálisan megírt forgatókönyv teszi fel.
A rendezői székben Richard Linklater ült, a forgatókönyvet pedig Robert Kaplow írta. Ha valakit érdekel a zenei és a színházi világ és szereti a feszesen felépített, karakter-központú filmeket, vagy rajong Ethan Hawke és Margaret Qualley munkásságáért, akkor annak kihagyhatatlan ez az alkotás – jegyzi meg a Life.
