Kultúra
GPS-szel a szerelem varázserdejében
Filmkritika a Mágikus, merész, meseszép utazás című amerikai filmdrámáról + VIDEÓ
Nem csak a rengeteg filmes utalás, melyek közt ott van az Óz, a nagy varázsló, a Harry Potter-széria éppúgy, mint Lelouch Oscar-díjas filmje, az Egy férfi és egy nő, vagy a szintén Oscar-díjas Kaliforniai álom, teszi különlegessé Kogonada alkotását, hanem a pazar szereplőgárda is.
Sarah-t, a mágikus utazás női résztvevőjét Margot Robbie, David-et, a férfi utazót pedig a háromszoros Golden Globe-díjas Colin Farrel alakítja. Az autószerelő a rég látott Oscar-díjas Kevin Kline, a pénztárosnőt pedig a négy Emmy-díjas Phoebe Walter-Bridge játssza.
David sok éve szingli, megszokta már. Egy barátja esküvőjére is egyedül megy, menne, ha nem lenne kerékbilincs az autóján. Még szerencse, hogy felfigyel egy hirdetésre, ahol bérelhető autókat kínálnak.
Ez az autókölcsönző nagyon fura hely, itt már tudnak Davidről, még mielőtt autóért jött volna. Ráerőltetnek egy régi autót és egy GPS-t, utóbbit arra az esetre, ha a mobilja „besz…”, szóval tönkremenne. A pénztárosnő olyan, mintha Mary Poppins és a jóságos déli boszorkány haute coututure-ba öltözött keveréke lenne, csak valamiért elég trágár a beszéde, és sajnos ez a fordításban nem mutat túl jól, viccesen sem, varázslatosan sem, de legalább próbálkoztak a fordítók.
Arra is figyelmeztetik az ámuló férfit, hogy a játék jó dolog, mert van, amikor az igazság csak játék közben derül ki, habár fájdalmas lehet.
David nem sokat ért a talányos beszédből, az önismerettel foglalkozó mai ember annál többet, hiszen a családállítástól a meseterápiáig számos önismereti módszer szerepjátékokkal igyekszik felszínre hozni az eltemetett, elfeledett, elhallgatott traumákat. A filmben mindez úgy jelenik meg, hogy miután az esküvőn találkozik David és Sarah, kiderül, hogy ugyanabban a városban laknak, ugyanannál a cégnél ugyanolyan autót rendeltek, és ugyanolyan GPS-t tukmáltak rá mindkettőjükre.
A GPS pedig, miután Sarah kocsija bedöglött, közös utazásra viszi a két párkapcsolattól idegenkedő, de egymáshoz vonzódó két embert.
Egészen más a lélek és a szerelem világa, mint a folytonosan veszélyt elhárító mindennapoké, ezért kitérő kell, le kell téríteni Davidet és Sarah-t megszokott útjaikról, kirázni a rutinjaikból, hogy érezzék, hogy élnek, és ne utasítsanak el mindent, ami más, mint amit megszoktak. Vagyis be kell, illetve vissza kell őket avatni a szerelem világába, amiként a nézőt is, akit meglehet ugyanannyi fájdalom és csalódást ért már, mint ezt a két embert.
A mágikus-titokzatos GPS által vezérelt úton különféle kapukat találnak, némelyiken együtt lépnek be, más kapukon ki-ki egyedül.
Mi mindennel kell szembenézniük ahhoz, hogy életre kelljenek újra a szerelem számára?
Például azzal, hogy David a gimnáziumban musicalsztár volt, mindenki tapsolta, éljenezte, de amikor a sikerei csúcsán bevallotta iskolatársának, Cherylnek, hogy szereti, a lány visszautasította. Az a 15 éves David még mindig ott zokog az otthoni játszószoba kanapéján. Számít, hogy Cherylt egy fél év múlva dobta a barátja, és hozzáment egy másik gimis fiúhoz, de elváltak? Sajnos nem sokat. Nem eleget. És az számít, ha David lejátssza magában, hogy Cherylt elvehette feleségül? Ez már igen, és az is, amikor a felnőtt David megvigasztalja a 15 éves önmagát, meg az is, amikor Sarah segít továbbénekelni egy dalt.
Sarahnak az fáj a legjobban, hogy nem volt ott a kórházban, amikor az édesanyja meghalt. Nem bírta el a terhet vagy csak felelőtlen volt, ki tudja? De ha visszamehet az időben, és elmondhatja, milyen sokat ér neki az édesanyja gondoskodása, akkor hátha nem bünteti már magát tovább a történtekért.
David és Sarah marhatnák egymást, vagy nagy ívben elkerülhetnék egymást, amikor egymás sebeihez érnek, amikor újraélik magukban mindazt, ami miatt büntetik magukat, és szabotálják az emberi kapcsolataikat, de segíthetnek is, meg is érthetik a másikat, és meg is várhatják, ha kell. Ahelyett, hogy másnak mutatnák magukat, kimondják azt, amitől félnek, hogy nem akarják, hogy megint megbántsanak valakit, vagy, hogy megint menekülniük kelljen egy kapcsolatból. Nem minden kétség nélkül, de próbálnak hinni abban, hogy ez lehetséges. Hogy nem csak belebukni tudnak.
A mai kor hite az is, hogy ha ingerszegény környezetben, mintegy laboratóriumi körülmények közt, lelassítva és felnagyítva szemlélünk meg valamit úgy, hogy semmi ne vonhassa el a figyelmünket róla, akkor megtaláljuk a sebet, a hibát, az elejtett szálat, anomáliát, és sok mindenen tudunk javítani.
A szerelemről és a párkapcsolatról is ez a vélemény, és ez az igénye a mai embernek saját magával szemben.
És a mai film, ha ilyen laboratóriumosat akar játszani, gyakran nyúl színházi elemekhez. Kogonada – akit többek közt a Star Wars- Az akolitus című sorozat rendezőjeként ismerünk – csúcsra járatta a színházi lehetőségek kihasználását. A kapuk az erdőben és más helyszíneken úgy néznek ki, ahogy színpadon szokás jelképezni valamilyen más térbe tartó bejáratot, és sokszor a szereplőket olyan ’üres’ térben látjuk, amilyeneket a kortárs színház szeret használni. Még a ruhájuk is olyan, és még a mezítlábas széken üldögélésük is. Meg persze a közelik a színész arcokról, amit a színház például nem tud megadni a közönségének.
A zenék, a rengeteg musicalrészlet, és a képi utalások, az esernyők, a nagyon jól sikerült gimnáziumi musicalrészlet oldja a laboratóriumi monotonitást, és a néző a szereplők fájdalmas történetei mellé tudja mesélni a sajátját. Azt is érdemes megfigyelni, hogy számos kisebb-nagyobb történet közül minket mi érint érzékenyen, akár simogatóan, akár fájdalommal, vagy haraggal, mert akkor azokkal az eseményekkel nekünk is dolgunk van.
Ez a film nagyon megosztó. Vagy eljön a pillanat, amikor engedünk a hívásnak, és elkísérjük a mágikus utazásra a szereplőinket, nem bánva, ha közben velünk is történik ez-az, felkaparunk sebeket, sírunk, nevetünk, gyógyulunk, vagy kívül maradunk, és sosem térünk be velük a varázserdőbe.
Mágikus, merész, meseszép utazás - A Big Bold Beautiful Journey - 109 perc
Amerikai filmdráma
Rendezte: Kogonada
8/10
