Előbb-utóbb átszeretünk a szakadékok és korlátok felett

Omar Sy-t, aki Abel Camarát, a közismert filmsztárt és a bulvárlapok címlaphősét alakítja a filmben, az Életrevalók (2012) című francia vígjátékban ismertük és kedveltük meg. Ezért az alakításáért Cesar-díjat kapott, ami a filmbeli történet szempontjából azért érdekes, mert a romantikus vígjáték főhőse a film elején még csak kapar a Cesar-díjért, és éppen ekkor hagyja el azt a praxist is, hogy feltörekvő sztárként castingokra járjon, és inkább reklámfilmekben szerepeljen, mint a legnagyobb hollywoodi sztárok.

De hiába a csillogás, a hatalmas gázsi, például a Francia szerető nevű dezodor reklámjáé, Abel inkább igazi filmszerepeket és Cesar-díjat akar már végre.

A történet legelején Abe betér egy étterembe, és míg vár, arra lesz figyelmes, hogy Marion, a pincérnő ( Sara Giraudaeu) a telefonját babrálja, és mint paranoiás bulvársztár, kiveri a balhét, mivel azt hiszi, hogy őt videózza, ahelyett,hogy kiszolgálná.

Marion, akit nem érdekel semmiféle sztárság, mérgében leönti a hisztis celebet, és felmond az ordítozó főnökének. Nem sok szerelem kezdődik így, de az övék igen.

Marion úgy érzi, nem elég szép, és nem elég jelentős személyiség egy körülrajongott gazdag kockahasú afro-francia sztár mellé, Abe viszont élvezi a hétköznapi helyzeteket, azt, hogy a lány számára ő nem sztár, hanem csak Abe, és így van mellette magánélete, vagyis érzi, hogy él.

Abe-nek valójában éppen elég önbizalma van ahhoz, hogy ne kelljen egy modellkülsejű partnerrel megtámogatni, hanem azzal lehessen, akit valóban szeret. De ettől még a démonaikkal és az eltérő prioritásaikkal meg kell küzdeniük.

Marion nyíltan odavágja az elkényeztetett, élhetetlen szerelmének, aki a cukkinit és az uborkát nem tudja megkülönböztetni, nem tudja, hol van a házában a víz főcsapja, és a csokornyakkendő megkötésével is gondjai vannak, hogy önző, felszínes, hisztis. De nem csak vagdalkozik, hanem konkrét döntési helyzetben nagyon jó tanácsot ad a férfinak. Vagyis veszi a fáradságot, hogy odafigyeljen rá, megértse a világát, és segítsen neki.

A férfi pedig tanul mindenből, és nem hiszi már, hogy csak ő és az ő munkája, hírneve számít. Simán beáll steaket sütni a hamburgeres bódéba, ha segíteni kell, máskor bébicsőszként is helytáll, amikor egy riszálós trap-számot tanít be tíz fékezhetetlen lurkónak.

Nagyon vicces, amikor Abe elviszi a szerelmét egy forgatásra, ahol eredetileg úgy volt, hogy a Tornádó nevű ló hátán egy kaszkadőr helyettesíti majd egy bonyolult akadályugrós jelenetben, de a színész szégyelli szíve hölgye előtt, hogy nem ő maga ül a nyeregben, így hősi tettre szánja el magát...

Egy másik állat, Claudine, a borjú méretű fekete-fehér pöttyös német dog is próbatétel elé állítja a filmsztárt: össze kell barátkoznia szerelme morgós ebével, és egy forgatás alatt vigyáznia is kell rá, míg Marion éppen autóvezetésből vizsgázik.

A film stílusában keveri a személyes realizmust és a francia vígjátékokra jellemző könnyedséget. Ez az elegy részleteiben nem mindig a legjobb párbeszédeket adja ki, de egészében üde, friss, kedves hangulatú és mélyebb gondolatoktól sem mentes a film.

Nézőként akár attól tartunk, hogy nem szokványos életmódunk miatt nem fogadnak el mások, vagy éppen fordítva, túl hétköznapinak tartjuk magunkat, úgy érezhetjük, hogy igazi válaszokat és igazi mintákat kapunk a filmből arra, hogyan tovább. Hogyan lesz élhetőbb a nem mindennapi élet, és hogyan marad értékes és fontos a hétköznapi, és miképpen folyhatnak egymásba sérülés nélkül.

A romantikus filmek sajátja a finálé előtti autós és gyalogos rohanás a szerelemért, ami most sem hiányzik, csak talán nem szokványos a furgonos száguldozás a Cesar-díjátadóra.

A nagy tömeg előtti vége-csókot se hagyták ki az alkotók, csak hogy itt valami többet jelent, mert ez a páros már tudja, mivel jár a közös élet, a nyilvánosság, a bulvársajtó, a nyilvános csók, de ettől még lesz igazi életük, mert akarják, hogy legyen.

Francia szerető – French lover - 2025

Francia romantikus filmvígjáték - 123 perc

Rendezte: Lisa-Nina Rives

7/10