Pokol és megváltás 324 méterrel a föld alatt

A sorozat legelején a fiatal Max mesél a szerelméről, Anéról, aki boldog közös évek után meghalt egy autóbalesetben. A kocsit Max vezette, és minden szabályt áthágott: ivott, drogozott, megütötte az apját, elvette tőle a kocsi kulcsot, hogy zuhogó esőben, rossz látási viszonyok közt vezessen, végül felcsavarodjon egy fára, és zokogjon a halott szerelme mellett a sárban.

Max a tizenkilencedik születésnapján kerül börtönbe, ami nagyon komoly kiképzésnek bizonyul. A pokol legmélyebb bugyra számára a mosógép, amelyben rabtársai kimélő programon kimossák. Innentől már csak felfelé vezet az út. Megtanul küzdeni magáért, és még a vártnál hamarabb is szabadul.

De az útja nem a tágas szabad világba vezet, hanem a luxusbunkerbe, 324 méterrel a föld alá, ahol már gyülekeznek az atomháborúk, tömegszerencsétlenségek és környezeti katasztrófák elől menekülő multimilliomos befektetők, akiknek a súlyos millióiból megépült a földalatti menedék.

Börtönből börtönbe jut így Max? Vagy inkább felsőbb osztályba lép, ahol már szabadon használja, amit a fegyintézetben korábban megtanult? Amikor a szerelme családjával találkozik, az vajon halmozott büntetés, vagy inkább lehetőség a kiengesztelődésre?

Nem csak Max az, aki nem menkülhet a múlt elől, hanem a földi környezetben is szoros kapcsolatokat ápoló családok és barátok titkai is sorra derülnek ki a zárt rendszerben. Ki kinek a szeretője, ki kinek mit mondott egy fontos döntés előtt, ki kit nem szeretett sohasem?

A feltáruló igazságok sok szereplőt a szemünk láttára törnek össze, az amúgy is egyre kellemetlenebb körülmények között, de így lehetőséget kapnak arra is, hogy aki tud, új életet kezdhessen. Megbocsátást kérjen és kapjon, majd új kapcsolatokat szőjön szabadon, megkönnyebbülten.

De nem mindenki éli túl az igazság pillanatát. Nem mindenki tud harcolni magáért, és nem is mindenki képes felfogni a saját helyzetét teljes mélységében.

Újra beigazolódik az is, hogy a leghangosabb ítélkezők azok, akik titokban a legtöbbet vétettek mások ellen.

A nyolc részben az is kiderül, kik valójában a Kimerának nevezett luxusbunker irányítói, és mi a valódi céljuk, és hogyan tudják leplezni. Mire képesek, ha valaki keresztezi a terveiket? Hogyan használják ki, ha a véletlen a kezükre játszik? Mennyire ügyesek az informatikában, mennyire előrelátóak, mire képesek használni a mesterséges intelligenciát, és az olyan modern nem virtuális technikákat, mint a flashmob vagy egy pop-up rendezvény?

Míg egyre inkább az irányításuk alá vonják a bunkerlakókat, egyre több hírt mutatnak nekik arról, hogyan pusztul a Föld. Hogyan válik lakhatatlanná, hogy lesz fertőző, belélegzésre alkalmatlan a levegő. A bunkerlakók ezt inkább elhiszik, mint nem.

De mégis eljön a pillanat, amikor valaki ki akar jutni a kapszulából? Ki lesz az, mit nem bír tovább, és mi az a küldetés, ami minden ijesztgetést felülírhat?

Láttunk már számos hasonló, „ emberek összezárva” filmet, ahol hol űrhajóban, erődben, vagy titokzatos múltú bunkerben mennek az emberek egymás idegeire, miközben azért külső bajok is vannak, és valakinek azokkal is kell foglalkoznia.

De ebben a sorozatban egészen különlegesen felértékelődik az együttlét, mint a lehetőség az igazságra, a megbocsátásra, az újrakezdésre, az igaz szerelemre. Az egész sorozat alaphangulata valamiféle mámor, a „Mindenek szerelme”, amit Max ki is fejt a sorozat elején, amikor elmondja, hogy azután, hogy a mosógépes kalandjába csak a régi énje halt bele, elkezdte szeretni és csodálni az életet.

Még annak is tudott örülni, amikor a börtönből fogpótlásra vitték a mezőn át valamelyik verekedése után. Ez a fajta örömmámor az alap, amire rákerülnek az olyan történetek, amikbe az emberek bele szoktak halni a veretes színpadi drámákban.

És ehhez jön még a háború, amely a Kimera biztonsági rendszerét is megtépázza, és a bunkert irányítók mesterkedései, illetve az a szempont, hogy ők is emberek, akik vagy bírják, vagy nem, amit vállaltak. Szeretnek, gyűlölnek, hisznek, nem hisznek, mint bárki más.

A nézőnek azzal is meg kell barátkoznia, hogy nem csak a huszonéves fiatalok szerelmesek egymásba, és nem csak ők szeretnek változatos helyszíneken szerelmeskedni, hanem a szüleik, nagy szüleik korosztályának is lehet bizarr vagy a néző számára inkább megnyugtató szerelmi életük. Ezeket a szokatlan helyzeteket finom humorral és nagyon jól megírt párbeszédekkel ábrázolja a film.

Időről időre felvetődik a sorozatban a különféle szerekkel élők felelőssége. Max nagyon keservesen meglakolt már emiatt, de egy egészen bizarr szál a gyógyszereket és a ráivást preferáló nagyi ténykedésének eredményét mutatja be.

A látványvilág, a monumentalitás is sokat tesz hozzá a különleges történetfolyamhoz.

A karakterek is nagyon izgalmasak, mind húsvér figurák, vannak, akik vonzóak, szerethetőek, és mégis megbotránkoztatják a nézőt a dolgaikkal. Vagy inkább sokszor dühítőek, mégis van bennük valami emberi.

Max (Pau Simon) hol érzelmes, szerelmes fiatal férfi, aki bármit megtesz a kiengesztelődésért, majd egy új szerelemért, hol pedig igazi börtöntöltelék, veszett kutya, aki bárkit inkább képes péppé verni, minthog még egyszer lehajtsa a fajét. Idő kérdése, hogy melyik énjét választja, és mikor születik meg benne az értelmes, előrelátó, mégis vakmerő igazi hős.

Asia (Alicia Falco) fejlődéstörténe is fontos az események szempontjából. Ő a halott lány húga, aki gyűlöli Maxot, de mint negyedéves orvostanhallgatónak, egyre több munkája akad a Kiméra-lakók körében, például össze kell varrnia a verekedés után a fiú fejsebét...

Max apja, Rafa(Carlos Santos) gyámoltalan, becsapott férfi, akit a felesége megcsal, a fia pedig semmibe vesz a börtönévek előtt,és neki is meg kell járnia a maga poklát, hogy végül egy igazibb életet kezdjen éppen a bunkerben.

Max anyja, Frida (Natalia Verbeke) eleinte példás anyának, és sebzett félénk nőnek tűnik, aki az irányításmániás anyját hibáztatja mindenért, de meglepő dolgok derülnek ki róla.

Guillerma Falcon (Joaquin Furriel), a film alfahímje megtört szívű gyászoló férjnek és apának látszik elsőre, de abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy megláthatjuk, mi minden van még a máz alatt. Hogyan teszi tönkre a nőket maga körül, hogyan csapja be a barátját, és hogyan kezd mégis emberi arca lenni, miközben sejtelme sincs arról, miképpen próbálják megcsapolni valakik a vagyonát.

Victoria (Montse Gualkor), a Kimera-terv kiagyalója és végrehajtója, a Kimera főparancsnoka szerepében izgalmas, de ellentmondásos domináns nőt alakít, azt a fajta rejtőzködő baloldalit, aki a valójában a gazdagok vagyonára hajt.

A sorozat mértéktartó abban a tekintetben, hogy minden szereplőnek megvan a maga igazsága, és az is, amiben vitán felül nincs igaza. Vannak a filmben piti mindennapi bűnök, és egészen szédítőek is, olyanok, amiket lehet, hogy el sem tudunk képzelni eddig, mert azt hittük, hogy ez már újra nem történhet meg.

A spanyol sorozatok sikere a magyar filmgyártókat is elgondolkoztathatja, hogy mennyire sokat ér egy nagyon eredeti, személyes látásmódú, széles szellemi-technikai műveltséget és lírai-drámai hajlamot feltételező forgatókönyv, jó párbeszédekkel, és nagyon izgalmas színészi alakításokkal, és helyenként tényleg szokatlan fordulatokkal.

Érdekes magyar vonatkozása is van a sorozatnak: a második részben Max Budapesten ünnepli az újévet, és számos képsort láthatunk például a bulizókkal teli Gozsdu-udvarról.

Az utolsó rész úgy fejeződik be, hogy látszik, az alkotók nagyon folytatni akarják a Kimera gyomrában rekedt, ám egyelőre nem túl gyanakvó milliárdosok történetét. Ha bírják szuflával, az biztos, hogy szerte a világon sok nézőnek okoznak vele élvezetes filmdaráló napokat.

A luxusbunker – El refugio atómico –Billionarires’ bunker - 2025

Spanyol thriller dráma sorozat -55’ részenként

Rendezte: David Barrocal, Jose Manuel Cravioto, Jesus Colmenar

10/10