A híres iráni rendező a művészet szabadságáról

A rendező a titokban forgatott Csak egy baleset volt című, Arany Pálma-díjas, iráni-francia-luxemburgi kooprodukcióban készült filmjével kapcsolatban elmondta, bár hazatérése után sok kollégája mellett politikai foglyok családtagjai is nagy örömmel köszöntötték, a kormány az alkotást értéktelennek minősítette, amely csupán a CIA nyomása miatt kapott elismerést.

A film, amelyet titokban forgattak, öt, börtönt megjárt ember történetét meséli el, témája pedig – az iráni börtönök helyzete mellett – az igazságszolgáltatás és a bosszú az önkénnyel szemben.

Azon kérdésre, tart-e megtorlástól filmje miatt, a rendező felidézte, hogy korábban már a börtönt is megjárta, illetve utazási tilalommal is sújtották egy időre.

„Mit tehetnek még? Ismét megtiltják, hogy elhagyjam az országot? Újra börtönbe zárnak? Mindennek van határa; ha akartak volna valamit tenni, már megtették volna. (...) 65 éves vagyok és sosem törődtem a cenzúrával, nem most fogom elkezdeni” – jelentette ki.

Munkájával kapcsolatban elmondta, folyamatosan dolgozik filmeken, azonban, mint mondta, az utazási tilalom alatt könnyebb dolga volt abból a szempontból, hogy amint befejezte egy munkáját, újba foghatott, míg mostanában nagyon sokfelé hívják.

„Van, hogy 30 órán át nem alszom, így nem lehet tiszta fejjel újba kezdeni” – tette hozzá.

Kiemelte azonban, már kész új filmjének a forgatókönyve, amely a tervek szerint a háborúról szólna, és amelyet korábban nem engedtek, hogy befejezzen.

„De visszatérek a témához, újrafogalmazom, különösen most, hogy mindenütt érződik a háború; azt hiszem, a világnak szüksége van egy ilyen filmre” – szögezte le.

A Csak egy baleset volt című filmmel összefüggésben elmondta, hogy börtönben töltött hónapjai alatt ő maga nem ment át kínzásokon, azonban amiatt, hogy egy kicsi cellában töltött el két-három hónapot egyedül, „mentálisan bizony sérült”.

„Ha a mosdóba kell menned, bekötik a szemed. A kínzásnak nem kell testinek lennie, a legrosszabb a pszichológiai tortúra. De másokat azért testileg is megkínoztak” – mondta, hozzátéve, hogy az ő helyzete – ismertsége miatt – más volt.

Mint mondta, bár ő maga „látható”, kiemelte, hogy sokan, akiket a világ nem ismer, „sokkal többet tesznek”, és számos fontos ember ül börtönben nagyon hosszú idő óta.

„Amit én teszek, annak nincs jelentősége, az semmi. Emberek 10-15 évet is eltöltenek börtönben” – emlékeztetett, hozzátéve, hogy díjnyertes filmje stáblistáján olyan ember neve is szerepel, aki – bár csak 48 éves – élete negyedét börtönben töltötte.

„A fontos dolgokat tulajdonképpen ők teszik, de sajnos ismeretlenek maradnak” – húzta alá a rendező.

A Franciaország Oscar-díjra jelölt filmje kiválasztásáért felelős francia Nemzeti Filmközpont (CNC) a múlt héten jelentette be, hogy a Csak egy baleset című alkotást nevezi a legjobb nemzetközi filmért járó Oscar-díjért folyó versenybe.

Bár Panahi a kortárs iráni mozi egyik legtöbb díjjal elismert filmrendezője – 2015-ben Taxi Teherán című drámájával elnyerte a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál Arany Medve-díját, 2018-ban pedig a cannes-i filmfesztiválon a Három nő című filmjének forgatókönyvéért kapott elismerést – az Oscar-díjért még soha nem versenyzett. A rendezőt hazájában húsz évre eltiltották a filmkészítéstől „rendszerellenes propaganda” miatt, miután 2009-ben a konzervatív Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök újraválasztása ellen demonstrált.