UMZE KAMARAEGYÜTTES:  Settenkedők az aranykor körül

Az UMZE nemcsak a kortárs zeneirodalom népszerűsítését tekinti missziójának, de rendszeres megrendelőként új művek születésével is hozzájárul korunk zenéjének élővé tételéhez. Csapó Gyulát ezúttal 70. születésnapja alkalmából kérték fel egy kamaramű megírására, amelynek ötlete szinte azonnal kipattant a zeneszerző fejéből. A mű apropóját az adta, hogy Csapó 2025 nyarán intenzíven foglalkozott Jean-Philippe Rameau barokk komponista életművével, s az ő zenéje jelentette neki a zenetörténet aranykorát.

A kamaraegyüttes zenészei két csoportra vannak osztva: a belső mag az aranykor zenéjét kezdi játszani olyan érzetet keltve, mintha egy résnyire nyitott ajtón át barokk báli zene hallatszana be a szobába. Egy kis idő után aztán ezek a zenészek kijönnek a színpad szélére, és egy fújtatóval szóra bírják azokat a játékosokat, akik eddig semmit sem csináltak. Csapó ezzel a zene keletkeztetésének rítusát szerette volna megkomponálni. A darab végén egy konkrét Rameau-allúzió is található: a Zoroarste című operából egy groteszk jelenet zenei struktúráját vette át Csapó, amelyben legfeljebb az akkordikus irányokra és a ritmusra lehet ráismerni, de a hangokat teljesen átírta.

Az est további darabjai a Csapó-mű koncepciójából kiindulva a kortárs kamarazene aranykorát jelentik vagy arra reflektálnak. A legelső mű Edgar Varèse Octandre című alkotása már több, mint százéve íródott, 1923-ban, egy évben Stravinsky neoklasszicista Octetjével. Címe egyszerre utal a különleges hangszerösszeállításra (fuvola, oboa, klarinét, kürt, fagott, trombita, harsona, nagybőgő) és egy nyolc porzós virágra (magyar nevén boroszlán). Ez Varése egyetlen olyan műve, amelyben nem használ ütős hangszert, s ez megalapozza a darab intim alaphangulatát. Az oboa kezdődallama Stravinsky Tavaszi áldozatát idézi fülünkbe, három tételében pedig olyan klasszikus formákat fedezhetünk fel, mint a Scherzo vagy a fúga.

A következő George Crumb Eleven Echoes of Autumn című alkotása, amelynek különleges kottaképét a közönség is megcsodálhatja majd a koncerten. Az 1966-os mű 11 visszhangból áll, melyek mindegyike a hangszerek különleges hangszíneit állítja a középpontba. A hídformájú mű mottója egy Lorca-idézet: „y los arcos rotos donde sufre eI tiempo”. A „törött boltívek” (arcos rotos) képe vizuálisan is megjelenik az ötödik echóban, amely elején suttogva el is hangzanak a spanyol szavak.

A harmadik mű Pascal Dusapin Cascandója, amelynek címe egyszerre utal a zeneszerző által nagyon sokra tartott Beckett műcímekre (egy vers és egy rádiójáték), valamint a szó zenei jelentésére, amely hasonlóan a calandóhoz egy fokozatos halkulást, lassulást jelent. Az 1997-es mű hangszerállítása megegyezik Varèse Octandre-jáéval, címadásában pedig felfedezhetünk egy játékot is Dusapin életművében, mivel a szerző bizonyos műfajú daraboknak mindig azonos betűvel kezdődő címeket adott: a c azt jelzi, ez is egy kamaramű.

A szünet után Claude Vivier Paramirabo (1970) című darabja következik, amelynek címe tulajdonképpen egy szerzői tévedés, Vivier ugyanis egy kisebb dél-amerikai állam, Suriname fővárosára, Paramaribóra szeretett volna utalni. A darab a négy hangszer – fuvola, zongora, hegedű és cselló – lehetséges kombinációit, együtthangzásait térképezi fel úgy, hogy a hangszerek sokszor unisono játszanak. Ahogy a cím sejteti, a darabnak van egy sajátos egzotikus, mesés hangulata, amely dallamvilágában is megjelenik. A koncert utolsóelőtti műve a Csapó-ősbemutató, majd Franco Donatoni Arpège című 1986-os emblematikus darabja zárja az estet, amelyben a hangszerek úgy játszanak együtt, mintha egy instrumentum lennének.

Az első és utolsó darab kivételével mindegyik mű első alkalommal hangzik majd el Magyarországon. „Az újdonság, bármiről legyen is szó, mindig stresszel jár, de ennek van egy pozitív oldala is, hogy valamit, amit eddig nem ismertem, most megismerhetek. Számomra ezt jelentik az UMZE koncertek, amelyek kicsit olyanok, mint a jó kiállítások: ha a megfelelő darabokat tesszük egymás mellé, azok felerősítik, kiemelik egymás erősségeit.” – mondta Vajda Gergely, aki ezúttal műsorvezetőként fog a közönséghez szólni.

MŰSOR:

Edgar Varèse: Octandre
George Crumb: Eleven Echoes of Autumn (Echoes I) – magyarországi bemutató
Pascal Dusapin: Cascando – magyarországi bemutató
***
Claude Vivier: Paramirabo – magyarországi bemutató
Csapó Gyula: Settenkedők az Aranykor körül – ősbemutató, az UMZE Kamaraegyüttes megrendelése
Franco Donatoni: Arpège

KÖZREMŰKÖDIK:

• UMZE Kamaraegyüttes

• Vezényel: Nagy Zsolt

• Műsorvezető: Vajda Gergely