A 200 éve született Johann Strausst ünnepli a Szent István Filharmonikusok koncertje

Brahms szenvedélyes d-moll zongoraversenye és lírai Szerelmi dalkeringői mellett Strauss legismertebb művei - köztük A szép kék Dunánál különleges kórusváltozata - szólalnak meg. Különleges színt ad az estnek, hogy a Mesél a bécsi erdő című műben a hagyományos osztrák hangszer, a Steier citera is megszólal Balog Péter előadásában. A hangverseny Bécs gazdag zenei hagyományait idézi meg a Szent István Király Oratóriumkórus, Kovács Gergely zongoraművész és Záborszky Kálmán vezényletével.

„A szép kék Dunánál" – 200 éve született Johann Strauss

A zsúfolt báltermek képei, a tréfás polkák és légies keringők már a 19. században összeolvadtak a Monarchia világával. A század második felében Bécs gazdag kulturális életében egymás mellett – sőt, olykor egymásra rímelve – jelent meg az eszményített abszolút zene és a tánczene mívessé csiszolt, népszerű változata. Koncertünk címe nem pusztán ifjabb Johann Strauss klasszikusának eredeti címére utal, hanem egyfajta szimbolikus keretet is ad: felidézi a soknemzetiségű Osztrák-Magyar Monarchia virágzó zeneéletét.

Brahms és Strauss is a szórakoztató tánczenék világába nőtt bele, ám Brahms életében 1853 fordulópontot hozott. Ekkor ismerkedett meg az Európa-szerte ismert hegedűművésszel, Joachim Józseffel, aki az alig 20 éves zongorista-zeneszerző pályáját egyengetve bevezette a kor művészköreibe. A fiatal zongorista-zeneszerző különösen Robert Schumannt nyűgözte le, aki Brahms műveiben saját művészi örökségének folytatóját látta, és lelkes cikkben köszöntötte „az új géniuszt”. Az ismeretségből hamarosan őszinte barátság szövődött és Brahms igazi otthonra talált a Schumann házaspárnál.

Első nagyzenekari művét, tragikus hangvételű zongoraversenyét nem sokkal a mániás depresszióval küzdő Schumann öngyilkossági kísérlete után, 1854-ben vetette papírra, s négy évvel később, pártfogója halála után fejezte be. A fájdalom és aggodalom hangjai vegyülnek a súlyos, technikailag is komoly kihívást jelentő háromtételes műben, ahol nyoma sincs a korszakra jellemző önkényes virtuozitásnak.

Brahms műve Beethoven szimfonikus örökségéből táplálkozik: a szenvedélyes, szaggatott első tételt fájdalmas Adagio követi – egy „gyöngéd portré” plátói szerelméről és bizalmasáról, Clara Schmannról –, amelyet egy lendületes, zaklatott Rondó zár. 1869-ben komponált Szerelmi dalkeringői Brahms egészen más arcát mutatják: változatos – humoros, pajkos vagy épp lírai – dalai a német liedből és a bécsi keringő-hagyományból merítenek. Akárcsak kortársa, az idén kétszáz éve született mester, ifj. Johann Strauss polkái és keringői, melyek hangvétele hol játékos, hol nosztalgikus, miközben megidézi a polgári élet derűjét és finom melankóliáját.

Az európai tánczenei szcénát uraló Strauss műveiben Bécs egészen más fényben tündököl: a Tere-fere polka, a testvérével, Joseffel közösen komponált humoros Pizzicato-polka, valamint a nosztalgikus Mesél a bécsi erdő – a 19. századvégi főváros életérzését sűrítik hangokba. Strauss zenéje sosem pusztán szórakoztató – Brahms csodálta tehetségét, és hangszerelési képességeit egyenesen Mozartéhoz hasonlította: bonyolult formái, invenciózus hangszerelései és főként ritmikai játékossága valóban a műfaj legnagyobbjai közé emelik Strausst.

Talán ismerősen, ám mégis idegenül cseng A szép kék Dunánál cím. Strauss 1866-ban szerzett, világszerte ismert Kék Duna keringőjét eredetileg a Bécsi Férfikar felkérésére komponálta Josef Weyl szatirikus szövegére, s a bővített, tisztán zenekari változatot csak egy évvel később a Párizsi Világkiállításra írta meg. Strauss örökzöldje ezúttal – e formában első ízben – Szabó Miklós, a neves operaénekes szabadabb fordításában szólal meg, Geszthy Veronika vegyeskari átiratában. A múlt század operacsillagának, Gyurkovics Máriának készült szöveg az eredeti német szövegből indul ki, ám a szöveg túlfűtött német nemzeti eszméit Szabó líraibb hangvételű, magyarosabb tartalommal váltotta fel.

Koncertünk két zeneszerzői világ találkozása és egyszerre főhajtás is: az eszményi és az élvezeti zene, Bécs világa előtt.

Műsor:

„A szép kék Dunánál" – 200 éve született Johann Strauss

Johannes Brahms: d-moll zongoraverseny No.1., op. 15

I. Maestoso, II. Adagio, III. Rondo - Allegro ma non troppo

--

Johannes Brahms: Szerelmi dalkeringők op. 52

Am Gesteine rauscht di Flut… - A sziklánál zubog az ár…

Ein kleiner, hübscher Vogel… - Egy kis, csinos madár…

Nein, es ist nicht auszukommen… - Nem, nem lehet kijönni az emberekkel…

Am Donaustrande… - A Duna partján…

ifj. Johann Strauss: Mesél a bécsi erdő op. 325

ifj. Johann Strauss: Tere-fere polka op. 214

ifj. Johann Strauss és Josef Strauss: Pizzicato-polka op. 234

ifj. Johann Strauss: An der schönen blauen Donаu - A szép kék Dunánál op. 314, kórussal

Közreműködik:

Kovács Gergely (zongora)

Balog Péter (Steier citera)

Szent István Király Oratóriumkórus (karigazgató: Záborszky Kálmán)

Vezényel: Záborszky Kálmán

További információ és jegyek itt.