Mire képes egy lány azért, hogy legyen valakije?

Carla Sehn-t már korábban megkedveltük a Gyilkosságok Are vidékén (2025) című sorozat fiatal nyomozójaként, akinél jóval sebezhetőbb, elveszettebb lányt alakít a Netflixen látható sorozatban.

Amanda egy családi dekorcégben dolgozik, különféle termeket díszítenek fel anyjával és húgával, Adinával (Moah Madsen). Szülei elváltak, apja fiatalabb, attraktívabb és erőszakosabb nőt vett el, egy másik városban élnek a lányok féltestvérével.

Amanda anyja, Monica (Ingela Olssen) afféle öntörvényű művész, aki kissé megkeseredett, megöregedett, de bármikor képes túlköltekezni, vagy lemondani egy zsíros megrendelést valami buta, ábrándos megfontolásból.

Adina, a kisebbik lány a közös munka ellenére megőrizte a határait a családtagokkal szemben. Megtanult varrni, festeni, komoly párkapcsolata van a vidám és kissé egzaltált Philippel (Isaac Calmroth). Még a lányok anyja is le tudott akasztani magának egy hozzáillő férfit, akit szexi Tigrisnek nevez, csak Amanda az, aki nem kezd saját életet, hanem lóg a szerettein és a barátain.

De mindez nem zavar senkit, amíg egy szép napon a lány meg nem lát egy mutogatóst a parkban. Bárki bármilyen más következtetést vonna le ebből a látványból, Amandának viszont a nagyfokú férfihiány jut az eszébe, és elindul a lavina.

Éjszakai bár, tinderezés, egy éjszakás kalandok, talányos sms-váltások, eltűnések. Amanda minden férfira ráveti magát az öntelt újgazdagtól a vízvezetékszerelőig és a szcientológiai egyház karmai közül kimenekült exdrogosig ( Ádám Draholstörm). De a helyes szőke lányt nem vigasztalja, hogy sokkal élénkebb a nemi élete, mint a barátnőié, akiknek egyáltalán nincs senkijük. Amanda - mint állítja - egy normális kapcsolatot szeretne, és nem érti, hogy nem jön ez össze, hiszen mindent megtesz érte.

De a férfiak nem olyanok, mint amilyeneknek képzelte őket, amikor a szerelemről ábrándozott, és nem is úgy reagálnak, mint ahogy szeretné. Amanda a környezetét nyúzza folyamatosan, mert nem érti a helyzeteket, amikbe belekerül a férfiakkal, és így lassan mindenkinél betelik a pohár.

A film tele van szellemes párbeszédekkel, és olyan helyzetekkel, amiken nevetni szoktunk, ha velünk esnek meg, de amikor a filmben látjuk, valahogy mégsem nevetünk, mert folyton a nevetés elé tolakszik a szégyenérzet.

Például amikor rapid randira mennek a barátnők, és csupa apjuk-nagyapjuk korú férfit találnak a hetero szinglik termében, akikkel még a szabályoknak megfelelően el is beszélgetnek. A nagyszakállú nagypapaszerű udvarlójelölt szerint akinek tíz éve nincs kapcsolata, annak már nem is lesz, és ezt hallgatja a harmincas csinibaba, szomorúan bólogat rá, mert ő csak tudja, hogy miyen reménytelen ügy párt találni. Vicces, de ezen sem tudunk nevetni, lapul a képsor és a jelenet mélyén valami tényleg szomorú és valami kínos is. Meg persze a szégyen.

Mert szégyen, hogy egy ilyen szép és csinos lány egy éjszakás kalandokba megy bele a még egy randi reményében. Szégyen, hogy nem értékeli magát többre. Szégyen, hogy nincs az a herceg, akit vár, és hogy a férfiak lepattintják, ahelyett, hogy komoly kapcsolatba kezdenének vele. Olyan az egész, mint egy mocsár, egy láp, ahol folyton ismétlődik minden, és nincs sehol a királyfi.

És az is szégyen, hogy hetedikes korukban Amanda az iskola udvarán meg akarta csókolni Emil Westert (Johannes Lindkvist), de ő összeszedte az osztály fiú tagjait, akik egy fiú kivételével mind kiszavazták Amandát.

Régi szégyen, de azért szégyen, ami mozgósítható bármikor. Igaz, hogy Emil előkerül röpke 17 évvel később, és most már nem szalad el Amanda elől, de azért ez sem olyan egyszerű, sőt ha a nyersen őszinte sorozat folytatást kap, sok fura fordulat jöhet még kettőjük között.És jó sok szégyelnivaló is.

Az a kérdés, hogy mitől változhat meg mindez?

Az alkotók igyekeztek realisztikusan, kendőzetlenül megmutatni, hogyan éli meg az ilyen nagyon is valós helyzeteket egy harminc körüli lány, akinek már ketyeg a biológiai órája, de nem próbáltak művészfilmet összehozni, viszont attól a fajta romkom történettől is tartózkodtak, amelyben az önbizalomhiányos, csetlő-botló szép lánynak számos bénázás és elhülyéskedés után megjön a hercege, és onnantól már minden rendben van.

Tanulságféle persze bőven elhangzik ebben a filmben is, többnyire olyasmik, amiket már ezerszer hallottunk, olvastunk, sőt újakat is tudunk alkotni a filmbeli élethelyzetek nyomán. Például: a spirituális közhelyek hangoztatása, illetve a spirituális giccsek készítése nem pótolja a tényleges gyereknevelést és a példamutatást. A nyíltszíni hazudozás és a kihasználás pedig szintén nem pótolja a törődést a gyermekeinkkel.

Nem állítja a film, hogy Amanda önértékelési problémája, erotikus mélyrepülése, amely az életében nem egészen egy év története, mind a szülők hibája, az ő válásuk, önzésük, nemtörődömségük, önfejűségük, rossz példájuk miatt merült egy furcsa dermedtségbe a lányuk, hiszen Adina, a másik lány nem élt meg ilyet, de azt sem állítja a film, hogy a szülőknek ehhez semmi közük nincsen.

Nem beszélhetünk könnyed szórakozásról, de az sem igaz, hogy csak párkereső húszas-harmincasoknak szól ez a film. Mindenki megtalálhatja benne a neki szóló üzenetet kortól, nemtől függetlenül.

Malmö fele lapátra tett – Halva Malmö bestarav killar som dumpat míg - Diary of a Ditched girl – 2025

Svéd drámasorozat – 31’ – hét rész

Rendező: Emma Bucht és Suzanne Thorson

8/10