Kultúra
Keserédes hidegháborús magyar kémkomédia készül
Interjú Csala Norberttel, a Kémfeladatok kezdőknek című magyar vígjáték forgatókönyvírójával
- Hogyan született meg a forgatókönyv? Volt-e valós magja, vagy teljesen fikció?
- A Kémfeladatok kezdőknek történetével még a forgatókönyvírói tanulmányaim idején kezdtem el foglalkozni az SZFE-n. Ott azt a feladatot kaptuk, hogy találjunk ki egy nagyjátékfilm tervet egy szabadon választott újságcikk alapján. Ekkor találkoztam ezzel a valós hidegháborús kémtörténettel, ami egy magyar csempészről szólt, akit elfogtak a határon, és hogy elkerülje a börtönt, felajánlotta a szolgálatait a magyar hírszerzésnek. A csempész belga apósa ugyanis egy brüsszeli NATO-intézményben dolgozott, ami felkeltette az állambiztonság érdeklődését. Így történt, hogy a magyar titkosszolgálat beszervezte az önként jelentkező férfit ügynöknek, akit egy NATO-ellenes akcióra akartak felhasználni.
Az eredeti történetből valószínűleg könnyen lehetett volna egy hidegháborús-thrillert is írni, de én megláttam benne a vígjátéki potenciált. Ezért a forgatókönyv főszereplője nem egy lelketlen, opportunista bűnöző lett, hanem egy álmodozó kisember, aki szeretne hőssé válni az alkalmatlansága ellenére.
- Úgy éreztem a rendszerváltás után, hogy aki nem született bele, az nem igen fogja már sem megérteni, sem megérezni, hogy milyen volt, hogy működött, hogyan éltünk benne. Ön milyen forrásból ismerte meg? Mit jelent az ön számára a korszak, és benne a hetvenes évek, és mi az, ami megragadja benne?
- Az tény, hogy a ’70-es években én még gondolatban sem léteztem, viszont az akkoriban készült kedvenc magyar filmjeim, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Jutalomutazás, számomra nagyon érzékletesen bemutatták, milyen lehetett akkor élni. És ezt nem rögrealista módon teszik, hanem keserédes, szatírikus hangnemben világítanak rá az akkori viszonyokra. Ezt a „sírva-vigadós” tradíciót szeretném én is tovább vinni a filmmel. Ugyan már eltelt vagy 50 év, de a magyar néplélek szerintem nem sokat változott azóta.
- Több balatoni filmet is ismerünk, amelyekben vagy bűnügyek után nyomoznak, és/vagy kémeket lepleznek le, ezek vígjátékok. Lesz-e valami, ami hasonló a most készülő filmben, és a korábbi filmekben?
- Ezúton is szeretném figyelmeztetni a leendő nézőket, hogy nem egy új Ötvös Csöpi-krimi készül. Számításaim szerint a film kb. első 10 perce játszódik a Balatonon, ahol a főhős szerelembe esik az itt nyaraló belga lánnyal, akit aztán feleségül vesz, és kiköltözik vele a „bűnös nyugatra”. A film jelentős része belgiumi helyszíneken fog játszódni, így egy nemzetközi kémtörténetről beszélhetünk, ahol a vasfüggöny mindkét oldala képviselteti magát. Annyi hasonlóságot tudok mondani a korábbi magyar kémsztorikkal, mint a „Besúgó” vagy a „Drakulics elvtárs”, hogy nálunk is feltűnik majd Thuróczy Szabolcs vagy Nagy Zsolt, de eléggé más szerepben, mint amit eddig megszoktunk tőlük.
- Mi az, amit a történeten keresztül el akar mondani a film?
- A film egyik központi témája a „hős-kultusz” újragondolása volt, ami ugyanúgy jelen volt a ’70-es évek kémfilmjeiben, mint a mai szuperhősfilmekben, ahol csak az lehet hős, aki átlagon felüli (lásd. Thor vagy éppen Hunyadi). A Kémfeladatok Kezdőknek viszont az átlagosság dicsőségéről kíván szólni egy kémkomédia keretei között. A film főhőse nem menti meg a világot, nem lesz nagymenő szuperkém, de felismeri, hogy számára a legfontosabb, az őt kisemberségében is elfogadó felesége. Végső döntésében a helyes utat választja és egy gazdagabb, teljesebb ember válik belőle.
- Milyen jellegű a humora?
A filmünk azt a magyar filmes hagyományt kívánja követni, mely a humor segítségével dolgozza (és oldja) fel közelmúltunk történelmének drámai mozzanatait. Ahogy Bacsó Péter, A Tanú rendezője is vallotta: „a humor konzervál”. Amiképp Bacsó a csetlő-botló Pelikán Józsefet választotta filmje főszereplőjének, akin/akivel a legsötétebb kommunista diktatúra közepette is képesek vagyunk nevetni, úgy a mi kádár-korszaki főhősünk is az átlagemberek mindennapi vágyaival csöppen bele egy kalandokkal teli hidegháborús kémhistóriába.
- Hogyan zajlott a szereplőválogatás? Mik voltak a szempontok?
- Talán nem meglepő, hogy a legnagyobb kihívás a főszereplő megtalálása volt. A fő szempontok között szerepelt, hogy legyen szerethető, vicces és nem mellesleg el tudjon vinni a hátán egy ekkora volumenű filmet. A 25-30-as korosztályból számtalan színészt megnéztünk castingon, de sajnos nem sokan feleltek meg az említett kritériumoknak. Én úgy tapasztaltam, hogy tehetséges karakterszínészekből nagyon jól el vagyunk látva Magyarországon, de igazi főszereplő alkatból kevés van.
Egy ponton viszont a rendezőnek, Viktornak eszébe jutott Vilmányi Benett, vagy ahogy ő fogalmazott: „Volt egy álmom”. Lehet azt mondani, hogy Benett elég biztonságos választás, mivel már számos főszerepben bizonyított, viszont abból a szempontból meg nagyon kockázatos, hogy humoros szerepben, vígjátékban még sosem láttuk. Ezért én kicsit szkeptikus is voltam, amikor végül ő kapta meg a főszerepet, de most hogy már elkezdődött a forgatás és láttam musztereket, elmondhatom, hogy Benett ugyanolyan jó komikus, mint korábban a drámai szerepeiben. Remélem ezzel a filmmel sikerül kitörnie a „skatulyából”.
- Egy forgatókönyvírónak mi a dolga akkor, amikor már a rendező kezében van a forgatókönyv, és forog a film?
A forgatókönyv fejlesztése során elég szorosan együttműködtünk a rendezővel, Viktorral és a kreatív producerrel, Güllel, így mindig be voltam vonva a történetet érintő döntésekbe, és sosem éreztem, hogy kikerülne a kezemből a könyv. Most hogy elkezdődött a forgatás, se dőlhetek teljesen hátra, mert merülhetnek fel kérdések a színészek részéről, vagy változások a helyszínek miatt. És majd a film vágása során is könnyen felmerülhetnek dramaturgiai kérdések. Mindenesetre örülök annak, hogy 5 év fejlesztés után a könyvem elindult a megvalósulás útján. Meg őszintén szólva annak is, hogy nem kell többször átírnom.
- Előreláthatólag mikor kerül a film a mozikba?
- A film most nyáron forog a Filmsquad gyártásában, Major István (Liza, a rókatündér, Szia, Életem!) produceri felügyeletével. Várhatóan 2026 tavaszán láthatja majd a közönség. Annyit szerintem ígérhetek, hogy előbb kész leszünk, mint az új Bond-film.
- Gyakori, hogy az alkotók , rendezők, zeneszerzők, forgatókönyvírók is játszanak kisebb szerepet, vagy statisztálnak a filmjükben. Lesznek olyan kockák, ahol ön is feltűnik majd a vásznon? Mit alakít?
- A forgatókönyvírónak általában már nincs sok dolga a forgatáson, csak ámulni és bámulni, hogyan kel életre, amit megálmodott. Ezért gondoltam, jelentkezem statisztának, hogy legyen is valami konkrét feladatom. A film zenés-táncos diszkójelenetében voltam az egyik bulizó, de szerencsére táncolnom nem kellett, csak a háttérben iszogattam az alkoholmentes kelléksörömet. Az majd a vágón múlik, hogy fogok-e valamikor látszódni, de amúgy nem buzog bennem annyira a szereplési vágy, ezért is választottam inkább az írói szakmát.
