A reumások paradicsoma

Egy év kellett csak ahhoz, hogy kiderüljön, a forró víz egyben gyógyvíz is, közel húszféle ásványi anyagot tartalmazott, jól gyógyította a mozgásszervi betegségeket. 1927-ben nyílt meg az első kisebb gyógyfürdő, ahová rengeteg vendég érkezett. Ettől aztán úgy belelkesedtek a város vezetői, hogy 1928-ra 20 hektáros területen korszerű, több medencés nagy fürdőt alakítottak ki. Ezután már nem volt megállás, a harmincas években gyógyintézeti létesítményeket, hullámmedencét és csónakázó tavat építettek. A negyvenes évek elején pedig elkészült a kád- és a pezsgőfürdő is.

1960 után ugrásszerű fejlődés történt Hajdúszoboszlón, hatalmas ráfordítással megkezdték Európa legnagyobb fürdőkomplexumának kiépítését. A második évezred elejétől kezdve aztán több milliárd forintos ráfordításokkal Hajdúszoboszló elérte, hogy sokan a reumások Mekkájának vagy a strandolók paradicsomának nevezik.

Egy városi séta arra is alkalmat ad, hogy megismerkedjünk az építészeti nevezetességekkel. Elsőként a római katolikus templomot látogassuk meg. A barokk épületet 1788-ban szentelték fel. Kénytelenek voltak új templomot építeni, hiszen Hajdúszoboszló akkor egyetlen temploma a reformátusoké volt, ami cseppet sem csodálnivaló, hiszen a város népe szinte teljes egészében ezt a vallást követte.

A katolikus templom védőszentje Szent László, nevezetessége a híres hangszerkészítő Angster József orgonája és a szentély 1893-ban készült Szent László- festménye. A templom freskói között fedezhetjük fel azt a szép képet, melyen Árpád-házi Szent Erzsébet alamizsnát oszt. A másik oldalon Szent István ajánlja fel a koronát Szűz Máriának. Takács István képei várták bizonyos Karol Wojtyla krakkói bíborost 1978-as látogatásán. A későbbi II. János Pál a kabai cukorgyárat építő lengyel munkásokhoz érkezett. Aki tehát a hajdúszoboszlói katolikus templomba látogat, jó néhány magyar szenttel és az azóta szentté avatott pápa emlékét hirdető táblával is találkozhat.

A városban egyébként sok templom van, a legnagyobb és legrégebbi a református templom. Az eredetileg gótikus templomot az 1800-as évek elején jelentősen, két oldalhajóval bővítették ki. Ekkorra alaposan megnőtt a város létszáma. Gyönyörű belső berendezést készítettek, és javában készülődtek a monumentális torony befejezésére is, ám 1814-ben villámcsapás érte az épületet. Sok viszontagság után, csak jóval később, 1829-ben rakták fel az ötvennégy méter magas torony csúcsára az utolsó elemet. A klasszicista stílusú templomban ezerötszáz hívőnek jut hely.

A város legfiatalabb temploma a görögkatolikusoké, melyet 1994-ben szenteltek fel. Százhetven fő fér el a bizánci stílusú építményben, 1998 óta huszonnégy képből álló szentképfal ékesíti.

Tekintélyt sugall a református templommal szemben álló városháza. A klasszicista épületet ugyanaz a debreceni mester tervezte – bizonyos Rabl Cornelius – aki a templomot is. Mai formáját a millennium évében kapta meg. A város lakói Rabl mester mindkét épületére igen büszkék, ezt az is bizonyítja, hogy azok díszkivilágítást kaptak.

A középületek egyik legszebbike az 1925-ben felépített járásbíróságé, igaz, a neoromantikus és szecessziós elemeket elegáns könnyedséggel bemutató ház 1948 óta, a járásbíróság megszüntetésével, már nem az jogszolgáltatásé, tüdőbeteg-gondozó működik benne. Az más kérdés, hogy 1991 óta ismét van a városban bíróság. Történelmi elégtételként is értelmezhető az, hogy ez a kommunista párt (MSZMP) egykori székházában kapott helyet.