Szentinel-sziget – Az életét kockáztatja, ha idetéved

Melyek a legismertebb elszigetelt törzsek, népcsoportok?

Közel 10 ezer főre becsülik az elszigetelt törzsekben élők létszámát világszerte, ám ez a szám jóval magasabb is lehet. Legismertebb képviselőik a paraguayi Ayuero nép, a perui Mashco-Piro törzs, a Brazília és Venezuela határán élő Moxihatetema emberek, Pápua-Új Guinea 40 elszigetelt törzse, valamint az Indiai-óceánon élő szentinelézek.

A legtöbb elszigetelt törzs Dél-Amerika őserdeiben és Pápua-Új Guineában él. Érdekesség, hogy Pápuán több mint 800 különböző nyelvet beszélnek.

Mind közül talán a szentinelézek élvezik a legnagyobb figyelmet, mivel minden, velük kapcsolatba lépni kívánó emberrel végeznek, legutóbb 2018-ban egy misszionáriussal. Ezeket a törzseket a kihalás fenyegeti, ami ellen még a kormányok intézkedései sem nyújthatnak védelmet.

A nemes vadember eszméje

Az ilyen törzseket gyakran kötik össze a „nemes vadember” eszméjével. A Rousseau-tól származó teória szerint az ember születésétől fogva jó, csak a civilizáció rontja el, amit az elszigetelt, olykor primitív népekbe projektálnak. Amellett, hogy ez nem teljesen igaz, ez a nézet jelentősen romantizálja az elszigetelt törzsek életmódját, ami elbagatellizálja valós problémáikat és ledegradálja őket.

Miért rejtőzködnek ezek az őshonos népek?

Nem hagyományőrzés, sokkal inkább a túlélés és a józan ész vezérli ezeket a népeket. Számos esetben korábbi külső támadás, misszionáriusokkal való kellemetlen incidens okán döntenek úgy, hogy inkább elzárkóznak a külvilágtól. A rossz élmény aztán generációkon keresztül öröklődik, mire az utolsó ember is meghal, aki találkozott a külvilággal. Ez magyarázat lehet a Szentinel-sziget lakóinak agresszivitására.

Sok esetben maguk a kormányok is óvják a rejtőzködő népeket, mert sokszor nincs elég fejlett immunrendszerük ahhoz, hogy ellenálljanak a betegségeknek, de akadtak példák atrocitásokra.

Kihalás fenyegeti a törzseket?

Más emberektől ugyan képesek lehetnek megóvni a kormányok ezeket a törzseket, a klímaváltozás, természeti katasztrófák és globális felmelegedés hatásaitól azonban nem. Például a szentinelézeknek otthont adó Északi-Szentinel-sziget legmagasabb pontja csak 122 m, így a tengerszint emelkedése beszűkítheti életterüket.

Az elszigeteltségnek is megvannak a hátrányai: ha a törzs endogám, tehát törzsön belüli házasságokat köt, akkor a csoport genetikai képe nem frissül, így fogékonyabbak lesznek a betegségekre.

Miért ne vegyük fel a szentinelézekkel a kapcsolatot?

Minden rizikó ellenére sem érdemes felvenni a kapcsolatot ezekkel az elszigetelt törzsekkel, amire talán a szentinelézek szolgáltatják a legjobb példát. Ezek a népek kis, elszigetelt területen élnek, így jellemzően nem akadályozzák a mezőgazdaságot, a kormányoknak pedig túl sok pénzébe kerülne a kapcsolatfelvétel, integráció.

Az már csak hab a tortán, hogy a Szentinel-sziget lakói sokakat lemészárolnának. Azonban a szentinelézek szempontjából is értelmetlen lenne az integrálódás, mert nem immunisak az idegen betegségekre, ráadásul minden ilyen kísérlet a nyelv és kultúra kihalását veszélyezteti. Eddig háborítatlanul élték életüket a szigeten, asszimilálásukkal viszont inkább a civilizáció, kapitalizmus negatív oldalát kapnák. Így mindenki számára az az előnyös, ha hagyjuk őket békében létezni.