Kultúra
Chaplin emlékére született musical az apai szeretetről
Kritika a Magyar Színház előadásásról
Két történet kapaszkodik egymásba a színpadon: az egyik Charlie Chapliné, aki huszonévesen már ünnepelt színész és rendező, most pedig hollywoodi stúdióvezető lesz. Annyira leköti a munka és az ünneplés, hogy nem látogatja meg a kórházban vajúdó kedvesét, és mire elindulna, a gyermek meghal, a nő pedig elhagyja.
A másik történet az 1921-ben készült A kölyök című, a filmtörténet egyik alapművének számító néma filmjének a története, amelyet Jackie Coogannel, a zseniális gyermekszínésszel forgatott. Ebben a történetben Charlie Chaplin egy szegény házaló üvegest alakít, aki talál egy kitett csecsemőt egy szívhez szóló levéllel. Próbálja másra bízni a babát, mivel a saját helyzete is ingatag, de végül elfogadja a sorsa ajándékát, és tíz éven át neveli a kis Jacket, szegénységben, szeretetben, vagyis ahogy tudja.
Ugyanebben a nagyvárosban él egy Mary nevű sikeres énekesnő is, aki egy jövedelmező mulató tulajdonosa, és szeretné megtalálni a gyermekét, akit pályája elején, amikor szegény volt és ismeretlen, kitett egy padra.
Nem csak az a kérdés, hogy mi valójában és mire képes az apai szeretet, hanem az is, hogy a művészi pályát, a karriert, a tehetség kibontakoztatását, az álmok megvalósulását hogyan lehet összeegyeztetni a családalapítással, a gyermekvállalással, melyik a fontosabb, és a sors hogyan segít, vagy nem segít ebben. Mi erről az elmúlt több mint száz év generációinak a tapasztalata? Mivel tudunk ma erről többet, mint amit száz éve tudtak Chaplinék.
Az is kérdés, hogy vajon azoknak az embereknek, akik keményen vagy kegyetlenül bánnak másokkal, sőt még magukkal is, vajon van-e szívük? Madame Foyernek például, aki az apa-fia csonka család szállásadónője, és Lőrincz Nikol alakításában az a fajta bosszantóan alpári és egyben annyira szórakozató, magából kivetkőzött figura, hogy nem tudjuk levenni róla szemünket.
Bizony, titokban még neki is van szíve, csak a magány, a csalódottság és a szegénység megkeményítette. És van is valakije, akiért bármit megtenne: a lánya (Kusnyér Anna), aki már 17 éves, csak visszamaradt a fejlődésben.
Az előadás majdnem az összes lehetséges szülő-gyermek kapcsolatot felvonultatja, keringeti a a szituációk és a dalok által is, és reagáltatja őket egymásra. Például miután megtudja Charlie, hogy meghalt a kórházban a gyermeke, megismer egy utcagyermeket, illetve A kölyök című filmben lesz egy „filmgyereke”, akit legalább a filmszalagon felnevelhet.
Az alkotók nem törekedtek arra, hogy Charlie Chaplin mozgását, minden rezdülését percről percre lemásolják, hanem inkább, hogy Chaplin felismerhető legyen Szemenyei János alakjában, jelmezében, és történetet meséljenek, dalokkal, táncokkal, mindent körbeölelő, ringató, bódító zenékkel.
Így a néző feloldódva Charlie, Mary, Jackie és a többiek története mellé meséli saját élményeit, emlékeit, és közben szólnak az olyan dalok, mint például az Ábrándozás, amelyet annak idején a csodás hangú Cserháti Zsuzsa vitt sikerre.
Az érzelmes nóták mellett a a húszas–harmincas, ötvenes–hatvanas évek táncőrületeit megidéző zenék is felhangzanak, a társulat fiatal táncosai pedig élvezettel és láthatóan nem kevés technikai tudással ropják az örömtáncot, ezzel is emelve a hangulatot, és elegáns nagyszabású revüszerű külsőségeket varázsolva.
Chaplin kettőse Jackie-vel sokszor olyan a némafilmben, mintha Charlie is egy nagy gyerek lenne a kisfiú társaságában. Szemenyei János alakításában – a gondoskodó bármilyen áldozatra kész apuka mellett – sokszor megjelenik ez a bizonyos belső gyermek, akire szintén nagyon kell vigyáznunk, hogy a jókedvünket sose veszítsük el, tudjunk játszani, és meg tudjuk érteni a gyerekeinket.
Jenes Kitti alakításában elhisszük, hogy Mary, aki a szegénységből és a kiszolgáltatottságból a felsőbb körökbe került, nem felejtette el, honnan jött, és szeretni sem felejtett el.
Lőrincz Nikol pompás Madame Foyerje mellett ott van még a nagyszerű Ted kapitány is (Pavletits Béla) kolduscsapatával, akik éppúgy jöhettek a Koldusoperából, mint az Egy szerelem három napjából. Katonák voltak, de háború híján menhelylakó koldusok lettek, vagy koldusok voltak, de Ted kapitány megszervezte őket?
Viccesek együtt, és a férfias energiákkal jól ellenpontozzák a színpadon a fékezhetetlen Madame Foyer kitöréseit, és persze jól helyettesítik azokat a látványelemeket is, amiket a filmből nem lehetne nagyszínpadra vinni.
A többedik előadás is telt házzal ment a Magyar Színházban, csaknem minden generációt és sokféle érdeklődésű embert megmozgatott.
Jenes Kitti a balesetét követő napon is kiválóan helyt állt a színpadon, a jeltolmács nagyszerű munkája, lelkesedése pedig még inkább emelte a hangulatot.
