Kultúra
Filmvásznon a „magyar Disney” öröksége + VIDEÓ
Interjú Pálfi Zsolttal, a Csongor és Tünde című animációs film egyik rendezőjével
– Mit jelentett Önnek, hogy folytathatta Dargay Attila filmjét?
– Én is ahhoz a generációhoz tartozom, amelyik az ő filmjein nőtt föl. Gyerekfilmeket készített, ezért maradtak meg mindenkiben az általa feldolgozott, ikonikus történetek. A többi rendező más jellegű filmekben gondolkodott, Attila volt az, aki a közönségfilm felé vitte a magyar animációt. A nagy, egész estés filmek tekintetében ő volt ennek a vonulatnak az úttörője a Pannónia Filmstúdióban. Hívták őt a magyar Disney-nek is. Rengeteg képregényt rajzolt. Nagyon termékeny volt. Lehetséges, hogy a képregényeit hamarabb láttuk, mint a filmjeit. A Füles újságokban és az olyan iskolai újságokban, mint például a Pajtás jelentek meg a képregényei. A Kajla csokin is az ő rajza szerepelt, és sok másféle promóciós holmin is jelen voltak a figurái, mert szerethető és könnyen megérthető karakterei voltak. Nagy megtiszteltetés volt, hogy mi dolgozhattunk ezzel a filmmel, Dargay Attila örökségével.
– Úgy tudom, Dargay Attila régebben fogott bele a Csongor és Tünde készítésébe, de félbemaradt a munka.
– Igen, a hetvenes években kezdte el, de valahogy a finanszírozórendszer nem állt mögé, így sohasem sikerült elkészítenie. Néhány figurát megrajzolt hozzá, és elkészült egy storyboardvázlat is, amelyből mi kiindultunk. Dargay Attila a kilencvenes években nyilatkozta is, hogy minden filmterve megvalósult, ez az egy nem. Özvegye és akotótársa, Henrik Irén gondolta úgy, hogy ezt a filmet is be kell fejezni.
– Hogyan lehet egy ilyen anyaghoz hozzányúlni?
– Illő tisztelettel, és Vörösmarty szövegéhez is illő tisztelettel nyúltunk. Mind a két alkotó a magyar kultúra jelentős alakja. Így fel volt adva nekünk a lecke. Az is erőt adott ehhez a munkához, hogy Henrik Irén maga kért fel erre minket.
– Hogyan tud két rendező rendezni egy filmet?
– Előfordulnak a filmművészetben rendezőpárosok. Máli Csabával mindketten sok időt töltöttünk el a cartoon animációban, és ebben a műfajban hasonló a látásmódunk. Csaba Dargay Attila tanítványa volt, két évig dolgozott vele a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején. Neki volt szerencséje megismerni és tanulni is tőle.
A Cinemon Stúdiónak és nekem pedig nagy tapasztalatunk van egész estés animációs filmek gyártásában, illetve sok, gyerekeknek szóló, illetve családi filmet gyártottunk már.
– A hetvenes években másképp készültek az animációs filmek, mint manapság?
– Persze. Mert minden másképp volt. De a Csongor és Tünde ugyanúgy rajzolódik kockáról kockára, mint a hetvenes években. Annyi a különbség, hogy ma már a papírt kiváltotta egy tabletszerű tábla, amelyre rárajzolunk, vissza is lehet radírozni, és újabb rajzot rajzolni rá. Csak annyi a különbség, hogy nem használunk rengeteg papírt, nem kell beszkennelni. Digitális a tábla és a ceruza. Be lehet állítani, hogy olyan hatása legyen, mint egy hagyományos ceruzának, de ecsetet is lehet belőle kreálni. Ennyi változás történt technikailag.
A fotózásnál is az analóg fényképezőgépet használtuk régen, most meg már az is digitális. Már nem hagyományos kamerával veszik fel kockáról kockára egy asztalon az animációs filmet, hanem a számítógépben lévő képi anyagból, hátterekből, animációs rajzokból rakja össze az operatőr/kompozitor a jeleneteket, és erre teszi rá a kameramozgást, ha szükséges, fényeli, effektezi stb. Tehát a Csongor és Tünde képi stílusa ugyanúgy rajzanimáció, és nem komputeranimáció, mint például a 3D. Ha Attila ma élne, nagy valószínűséggel ő is használná ezeket a, technika által kapott lehetőségeket.
– Mesemondó esteken észrevettem, hogy a férfiak nagyon szeretik a meséket, és ezt el is szokták mondani. Ön szerint, akinek a mesék animációs feldolgozása a munkája, mi lehet ennek az oka?
– Nem gondolkoztam még azon sem, hogy ez így van-e, és mi lehet az oka, de az tény, hogy régen a felnőttek meséltek egymásnak, valószínűleg ez egy terápiás folyamat is volt, vagy felnövésfolyamat, és a férfiaknak talán több segítség kell az életben maradáshoz.
– Régen a külvilágban nekik voltak nagyobb harcaik?
– Lehet.
– Felfigyeltem arra, hogy Speier Dávidot, akit szinkronszövegíróként ismerünk, kérték fel a párbeszédek írására. Tényleg ő az egyik legjobb szinkronszövegíró, de mégis meglepő, hogy ő fordítja Vörösmartyt magyarról magyarra.
– Balassa Krisztián készítette a forgatókönyvet, ami dramaturgiailag jól megfogalmazott volt, szépen megragadta a történetet, de nem volt verses formában, hanem prózában. A dialógrendszer egységesítése végett döntöttünk úgy, hogy a jól megfogalmazott forgatókönyv megírásába bevonunk egy dialógírót.
– Tényleg erős, feszes párbeszédek vannak a filmben, és nagyon érdekes a színészek hangja és előadásmódja.
– Örülök neki, hogy ilyen lett a végeredmény. Az eredeti mű is elég sűrű. Úgy tudom, hogy színpadra vinni sem könnyű. Nagyon tömény a szövege, és nem lehet egy rövid színdarabot összerakni belőle. A múltban is küzdöttek ezzel a problémával. Aztán meg nagyon erősen filozofikus mű. A szövege is nehezen emészthető. Gimnazistákkal beszélgettem a napokban, akik látták a filmet, és azt mondták, hogy a film által értették meg az alaptörténetet.
– Nekem az volt a benyomásom, hogy egy olyan családi film született, amely külön sávban is megszólítja a gyerekeket, külön a tinédzsereket, akiket most nyilván nagyon érdekel a szerelem, és külön a felnőtteket.
– Ezt az arányt próbáltuk belőni.
– Nagyon sok érdekes rész van ebben a műben. Van benne filozófia, kozmológia, magyar mitológia… Ott van például az Éj királynőjének a csodálatos monológja.
– Az szinte végig Vörösmarty. Valamennyit ebbe a monológba is beleírt Dávid, de az ön által említett részekben maradt meg a legtöbb az eredeti Vörösmarty-szövegből. Van egy-két monológ, amely szinte változtatás nélkül került bele a filmbe. Egyébként a forgatókönyvíró is elég sok Vörösmarty-szöveget használt fel, de Speier Dávid bátorkodott még többet visszahozni. Mi óvatosak voltunk ezzel, és kérdeztük, hogy biztos? Azt felelte, bízzunk benne, hogy jól fog működni. A végére mi is éreztük, hogy ezt így kellett csinálni.
– A Hunyadi-sorozat kapcsán is kiderült, hogy az embereket nagyon is érdekli a történelem, és benne az is, hogyan írtak, hogyan beszéltek régen az emberek. Vélhetően ez is igazolhatja a dialógíró döntését.
– Így van, és én annak is örülök, hogy irodalmi szempontból így magasabb polcra került a film. A kisgyerekeket is megtalálja a humora, és az is, hogy békésebb, emészthetőbb, „dargays” látványvilágot kreáltunk hozzá.
– Önnek melyik a kedvenc jelenete a filmben?
– Nagyon szeretem azt a részt, amikor Mirigy, a boszorkány készíti az üstben a varázsfőzetet. Videóklipszerű lett. Ott van benne egy jó kis szöveg is, amelyet fejben mormol, és a zene is szépen ráül az animációra. Egy másik rész, amit szeretek, amikor Tünde és Ilma a holdon ülve beszélget, és elhangzik az Éj királynőjének monológja.
– A Csongor és Tünde már látható a mozikban, és az a csodálatos hír, hogy június elején Annecyban, a világ legjelentősebb animációs fesztiválján is levetítik.
– A fesztiváloztatás ugyanúgy a filmek életéhez tartozik, mint a mozivetítés. A Csongor és Tündét a KAFF-ra, a Kecskeméti Animációs Filmfesztiválra is beválogatták. Annecyban idén a magyar film lesz fókuszban, így egy népes és nagyon érdekes csapat érkezik majd a fesztiválra. Minden kategóriában vetítenek magyar filmeket. Lesznek kapcsolódó kiállítások, de az utcán is fel fognak bukkanni magyar rajzfilmfigurák. Ez a világ legrangosabb animációs fesztiválja, ahol vetítenek gyermekeknek szóló filmeket is bár a művészfilmek vannak fókuszban, és az nagy szó, hogy a Csongor és Tündének ott lesz a nemzetközi premierje.
– Ez azt jelenti, hogy létezik olyan jelentős nemzetközi fesztivál is, ahol a gyerekeknek szóló filmeké a főszerep?
– Vannak a világban ilyen fesztiválok is, például a legnagyobb a Chicagói Gyermekfilmfesztivál. Ott az általam rendezett Lengemesék elnyerte a felnőtt zsűri és a gyerekzsűri díját is. Pedig feliratozva látták az ottani gyerekek, és még így is értékelték.
– A Dargay-filmeknek van egyfajta régies megjelenésük, hangulata, lehet, hogy a nosztalgia is közrejátszik abban, hogy a Csongor és Tünde esélyes a világsikerre? Vajon ismerik-e az olyan filmeket más országokban, mint a Vuk vagy a Lúdas Matyi?
– Készítettünk a mesefilm köré egy keretfilmet, amelyben tisztelgünk Dargay Attila munkássága előtt. Ez egy fekete-fehér animációs betét, amely visszavisz minket a 70-es évekbe, amikor Attila el akarta készíteni a Csongor és Tündét, ez vezeti fel a tündérmesét, és ezzel is fejezzük be. Tehát keretbe foglalja a történetet. Ez olyannyira a mesterről szól hogy ő a főszereplője. Ha ezt a filmet látják külföldön, akkor biztosan érdekelni kezdi őket, hogy ki lehetett a művész, aki elkezdte rajzolni a mesét, majd a végén befejezi és aláírja. És így, aki nem ismerné, utána tud nézni, hogy ki volt ő, és hogy miket csinált. Egyébként a külföldi verzióban a film végén megjelenik egy magyarázó szöveg, hogy ez a film Dargay Attila emlékére és az ő rajzai alapján készült.
– Megvan már következő film, amelyen dolgozni fog?
– A Cinemon Stúdióval folyamatosan gyártunk filmeket. Amíg készül az aktuális produkció, a producer, Temple Réka már a következő munkát szervezi. A Lengemesékkel nem állunk le, mindig készül valami újdonság. Mialatt a Csongor és Tünde munkálatai folytak, párhuzamosan születtek egészen kicsiknek való, rövid Lenge-filmek.
Reméljük, hogy a nyár folyamán elindul egy nagyobb projekt is. Szabó Magda Tündér Lala című meseregényéből készül animációs film több stúdió összefogásával, német–kanadai–magyar koprodukcióban, amelyben mi is részt veszünk.
