Kultúra
Remekművek születtek a bolond festő és a postás barátságából
Van Gogh 26 portrét készített Joseph Roulinról és családjáról
A mentálisan súlyos beteg 35 éves Van Gogh 1888 februárjában Párizsból a délkelet-franciaországi Arles-ba költözött, abban a reményben, hogy az erősebb fény és az intenzív színek jobbá teszik művészetét, és a déli táj ideális témák a festéshez.
A nyár végén arra kérte festőbarátját, Paul Gauguint, hogy látogassa meg. A két festőzseni sokat veszekedett, s amikor december 23-án Van Gogh borotvával megtámadta Gauguint, az elmenekült. Van Gogh ezután hazament, és a borotvával levágta a bal fülét, ami után elmegyógyintézetbe került.
Mindezek ellenére élete legnehezebb, legviharosabb időszakában Joseph Roulin, az arles-i postás segítette a bolondos festőt, például kifizette Van Gogh lakbérét, és gondoskodott róla, hogy egy pszichiátriai kórházban kezeljék. Sőt hajlandó volt modellt ülni a festőnek, és erre rábeszélte feleségét és három gyerekét is. Pedig számukra ezek a portrék idegenek voltak, mert ahelyett, hogy hagyományos, fényképszerű alkotásokat készített volna, Van Gogh fantáziáját, színeit és témáit művészileg és kreatívan használta arra, hogy kívánt érzelmeket váltson ki. „Nem azt festem, amit látok, hanem amit érzek” – mondta a festő.
Míg a helyiek a festőt „vörös hajú őrültnek” nevezték, s még kérvényt is nyújtottak be a bezárásáért, ezzel szemben Roulinék elfogadták mentális betegségét, és otthonuk biztonságot és megértést kínált.
„Ez a kiállítás az emberi megértés története is – mondta Katie Hanson a Bostoni Múzeum kurátora a BBC-nek. – Rávilágít arra, hogy Roulin nemcsak modell Van Gogh számára, hanem segítő barát is.”
Hét hónap alatt hat portrét festett a Roulinról, akit szakálla és látszólagos bölcsessége miatt Van Gogh Szókratésznek hívott. Több képet festett a postás feleségéről, Augustine-ról és három gyermekükről: Armandról, Camille-ról és csecsemő Marcelle-ről. Összesen 26 portrét készített Roulinékról, ami egy családról kiemelkedő ritkaság a művészettörténetben.
Ezt írta bátyjának, Theónak Párizsba: „Portrékat készítettem egy egész családról, a postásról, akinek korábban lerajzoltam a fejét – a férfiról, a feleségéről, a babáról, a fiatal fiúról és a tizenhat éves fiáról, mindannyian igazi karakterek és nagyon franciák, bár úgy néznek ki, mint az oroszok… Legalább csináltam valamit a kedvem szerint és valami egyénit. Most teljesen el vagyok foglalva a tanulással, a tanulással, a tanulással, és ez így megy még jó darabig – akkora élmény számomra, hogy megszakad a szívem. És lehet a portréfestés valami megélhetést biztosít majd, ha negyvenéves leszek.”
Azt viszont már nem érhette meg, mert 1890. július 27-én az auvers-i vár környékén pisztoly okozta haslövés érte. Valószínűleg öngyilkos akart lenni, viszont a pisztolyt nem találták meg. Két nap múlva hunyt el a festőzseni, aki tíz év alatt több mint 800 képet festett, de műveinek egy része megsemmisült, volt amelyiket egyszerűen kidobták. Életében egy képet tudott eladni, A vörös szőlőhegy című művét 400 frankért.
Ma már alkotásai vagyonokat érnek: például Joseph Roulin egyik portréja, amelyet 135 éve értéktelennek tartottak, 112 millió dollárért, több mint 40 milliárd forintért kelt el. Életében semmilyen elismerést nem kapott, például az impresszionisták nem ismerték el és kinevették. Képeiből az első kiállítást csak halála után 15 évvel Berlinben rendezték.
