Hogyan zenél ma az ember Patagóniától az Északi-Sarkig?

- Hogyan jött létre az együttműködés Garry Bassin rendezővel?

- Ő egy amerikai filmrendező, aki nagyon intenzíven érdeklődött az Európán kívüli népek zenéje iránt, de az európai népzene iránt is, járta a világot 2010 és 2020 között és rengeteg anyagot vett fel erről, mert egy TV sorozatot készített az egyik japán TV-csatornának. Magyar származású operatőre, Csoboth Attila hívta fel a figyelmünket arra, hogy van egy óriási anyag, amely olyan, mint egy archívum a világ zenéiről, és hogy össze lehetne ebből állítani egy kiállítást. Így jött az ötlet, hogy ebből a hatalmas anyagból vegyük ki a legérdekesebb részeket, és próbáljuk meg „zeneházasítani”, vagyis összehozni egy ilyen élményalapú kiállítást. Így született meg a Listen című időszaki kiállítás, amely egy zenei utazás a világ körül.

- Miért volt érdekes ez az anyag a Magyar Zene Háza számára?

- A mi koncepciónk és missziónk a kezdet kezdetétől az volt, hogy a zene érdekességét és a világ zenéinek a különlegességeit, csodáit ismertessük meg az emberekkel. Nem csak a klasszikus zenét, nem csak a magyar zenét, nem csak a popzenét és nem csak a népzenét, hanem mindent, ami zene. Az állandó kiállításunk Magyarországon, Európán és a magyar zenetörténeten visz végig, és most a Földet járjuk be a különféle zenék állomásaival. Ez belefér a koncepciónkba, ismeretterjesztő és edukatív törekvéseinkbe, abba, hogy arra ösztönözzük a fiatalokat, hogy legyenek nyitottak más fajta kultúrák és zenék iránt is. Ismerjék fel, hogy az ember életében, bárhol is éljen a világon, milyen óriási szerepet játszik a zene. Mert az emberek mindenhol a világon a zenében élnek.

- Olyan zenékkel találkozik a kiállításon a látogató, amelyek nagyon régi kultúrákból származnak, és olyan életmódokhoz tartoznak, amelyekben rengeteg a szokás, a hagyomány, mindennek múltja, jelentése és jelentősége van. A kiállításon ebből csak ízelítőt kaphatunk, de vajon ennyi elég-e ahhoz, hogy a látogató tovább menjen, és többet akarjon megtudni arról a kultúráról, amelyik felkeltette az érdeklődését?

- Egy ilyen tematikán belül nem lehet teljességre törekedni, és nem is törekedtünk, vagyis nem tudományos igénnyel készült a kiállítás, ugyanakkor egy tudományág, az összehasonlító zenetudomány tette lehetővé, hogy ezt az anyagot bizonyos koncepció alapján gyűjteni, értékelni és bemutatni lehessen. Sokkal fontosabb, hogy valamiféle dramaturgia alapján mutassunk be szeleteket a világ zenéjéből. Ezen azt értem, hogy bemutatjuk azt a földrajzi környezetet, például a víz világát, vagy a jég világát, vagy a nagy dél-amerikai síkságot, Patagóniát, ahol az adott zene keletkezett, és ahol így zenélnek.

Bemutatjuk az ember és a természet kapcsolatát, az ember és az Isten, a transzcendens kapcsolatát. Megmutatjuk, hogyan vándorolnak a népek, és visznek zenekultúrát, gyalog, csónakon, szárazon és vízen. Mert ezek a zenék vegyülnek egymással, és időről időre új zenekultúrává lényegülnek át. Erre is van jó néhány példa ezen a kiállításon. Fontosak a társadalmi alkalmak is. Az ünnepek, a nagy evés-ivások, az élet élvezete, szeretete. Nyilván hogy csak szemezgetni lehet a nagyvilág zenéiből, de az a másfél-két óra, ami eltölt itt valaki, az mindenképp elgondolkoztatja, és utána lehet, hogy majd elmélyed benne, utána keres, meghallgat mást is az adott kultúra zenéjéből.

A kiállításon látható filmek sokat mondanak, és a kiállítótérben vannak elmélyedési pontok, ahol zenészek mesélnek, hogyan zenélnek, és mit jelentenek a szavak a dalok a zenékben. Úgy gondolom, sok mindent össze lehet itt gyűjtögetni, de nyilvánvaló, hogy ez inkább egy étlap, egy élményséta a zenélő nagyvilágban.

- Garry Bassin a sajtótájékoztatón elmesélte, hogy kiállítás koncepcióját a Voyager I és Voyager II űrszondákon elhelyezett Aranylemezek inspirálták, amelyek arra az esetre tartalmazzák földünk reprezentatív zenei megnyilvánulásait, ha földönkívüli civilizációkkal találkoznának. A rendező azt is elmondta, hogy minden zenésznek, énekesnek, akit felvett, feltette a kérdést, hogy ők mit üzennének. Azt is elmondta az újságírók és meghívott vendégek előtt, hogy végső soron ugyanazt üzente mindenki, csak azt nem mondta el, mi volt a közös üzenet.

- Az volt, hogy zene nélkül nem lehet élni. Annyira hozzátartozik az emberi élethez, különösen a természeti népeknél nincs olyan esemény, ami nem zene kíséretében történt volna. A magyar népzenében is így volt, amíg megvolt az egységes falukultúra, amelyben a bölcsőtől a sírig zenéltek. Be is mutatjuk mindezt állandó zenetörténeti kiállításunkon. A ringató-altató daloktól a szerelmi dalokon és esküvőkön át a halottkísérőkig mindenhol ott volt a zene. Most mindezt a földgolyón bóklászva figyelhetjük meg.

- A kiállításon inkább autentikus éneklést, zenélést hallunk, vagy inkább revival produkciókat?

- Van itt autentikus, töretlen hagyományban élő népzene, tiszta forrás, ahogy Bartók nevezte, és van revival, vagyis megtanult, visszatanult népzene is, illetve a kettő keveredése. Ez már világzenei megnyilvánulás. De azt gondolom, hogy ettől él a népzene. Az nagyon szép, hogy több százezer magyar dallam van az archívumban, bárki tanulmányozhatja, hogy Bartók és Kodály mit gyűjtött, de legalább ilyen fontos az új generációk számára, hogy a gyűjteményt életre lehet kelteni, meg lehet szólaltatni, táncolni rá. Ezért is történelmi jelentőségű a táncház mozgalma. Ráadásul – ne feledjük! – a Kárpát medence a maga kulturális sokféleségével bizonyos értelemben a világzenének is melegágya: cseppben a tenger.

- Azt is tükrözi a kiállítás, ma hogy zenélnek az emberek?

-Igen, és ezzel a kiállítással lehet, hogy egy kicsit kedvet is csinálunk a zenéléshez és az énekléshez. Vannak az életben olyan pillanatok, gondoljunk például egy újszülöttre, amikor a zene a maga ősi jelentésében és funkciójában jelenik meg. Kizárt, hogy egy édesanya ne énekelne altatódalt. Ünnepen, születésnapon is csak énekelünk valamit, nem biztos, hogy a legmagasabb rendű dalokat, de mégis közösségben, néhány percig csillogó szemmel.. A Magyar Zene Házában a látogató rácsodálkozhat, hogy de jó, de érdekes ez a zene, és lehet, hogy megpróbálja eljátszani. Lehet, hogy csak egyszerű kis hangszereken. Nem muszáj mindenkinek Kocsis Zoltánnak lennie. Lehet úgy kezelni a zenét, mint az életünk szebbik részét.

- Ez a tárlat fél évig látható a Magyar Zene Házában, és utána máshol, az országon belül vagy azon kívül is be fogják mutatni?

- Még csak most nyílt. Megvárjuk, hogyan fogadja a közönség. Fél évet terveztünk, de ha sokan megnézik, akkor meg is hosszabbíthatjuk, én nagyon örülnék neki, mert úgy érzem, több van benne egy fél évnél. Az egész világ tudja, hogy ez a kiállítás megnyílt, széles nemzetközi kapcsolataink vannak, visszük ide-oda a kiállítás hírét. Elképzelhető, hogy majd lesznek újabb állomásai.

- A Listen című kiállításhoz is kapcsolódnak rendezvények?

- Lesznek beszélgetések a kiállítás alkotóival, így Sebestyén Mártával is, lesznek népzenei és világzenei koncertek, valamint ismeretterjesztő előadások is.

- Most már több éve, hogy megnyílt a Magyar Zene Háza, és bizonyára vannak tapasztalataik arról, hogy kik látogatják. A bejáratnál láttam egy német turistacsoportot, a ruhatárnál kiránduló általános iskolai osztályt. De vajon például a magyar profi zenészeket is vonzza-e az a zenekincs, az a fajta tudás, személetmód, a technikai lehetőségek, amelyek itt vannak mind felhalmozva?

- Az állandó kiállítást sok muzsikus, zeneszerző látogatja, a klasszikus zenészek köréből. Biztos, hogy erre az új kiállításra is jönnek majd profi zenészek. Sok szempontból nekem ez meglepetés is volt, mert mindig úgy éreztem, hogy mi csak előszobája vagyunk a magas kultúrának. Mi megmutatjuk a látogatónak, milyen zenék vannak, és majd tőlünk elmegy a koncerttermekbe, meghallgat egy albumot, vagy hangszert vesz a kezébe.

De az derült ki, hogy nagyon jelentős zenészek játszani is szívesen jönnek ide, sőt ők kerestek meg minket azzal, hogy szívesen zenélnének nálunk, méghozzá abban a szellemben, ahogy azt mi szeretjük, vagyis megszólító, beavató módon. És azt tapasztaljuk, hogy a szórakoztatva tanításnak kedvez a Magyar Zene Háza: egyre többen kíváncsiak, mi van a csodás épület üvegfalán túl.