Kultúra
Így búcsúztatja a telet a Magyar Nemzeti Táncegyüttes + GALÉRIA
Táncosokat kérdeztünk a Farsangvasárnap című előadásukról
Eredics-Fekete Zsuzsanna énekes-táncművészt a farsang és a tánc kapcsolatáról, valamint a régi hagyományok mai szerepéről és jelentőségéről kérdeztük.
– Manapság a farsang már nem feltétlenül a táncról szól, pedig évszázadokon át elválaszthatatlanok voltak egymástól. Fontosnak tartjuk, hogy ezt a gazdag hagyományt a fiatal generáció számára is megmutassuk – ez az egyik legfontosabb küldetésünk a Magyar Nemzeti Táncegyüttes előadása során. A régiek életigenlése, vidámsága és huncutsága példaértékű, reméljük, hogy a tél vége felé közeledve ez az energia a Farsangvasárnap műsorunkon keresztül a nézőkhöz is eljut.
– Van lehetőség improvizációra egy ilyen karneváli forgatagban, vagy minden mozdulat szigorúan kötött?
– A néptánc egyik sajátossága, hogy a táncos, miután elsajátította egy-egy tájegység vagy falu tánckultúráját, annak mozdulatait használva, mintegy nyelvként improvizálhat. Egy ilyen műsorban előfordulhat rögtönzés, például a népszokásokat bemutató jelenetekben, de a mondanivalót erősítő beállításokban már nincs helyük a spontán mozdulatoknak. Az előadó egyénisége ettől függetlenül mindig megmutatkozik – örömmel figyelem, milyen egyéni, kreatív megoldásokat találnak a kollégáim az alkotók által pontosan megkomponált koreográfiákon belül is.
– Van olyan része az előadásnak, amely különösen közel áll hozzád?
– Ha farsang, akkor számomra egyértelműen a mohácsi busójárás! Férjem révén személyes kötődésem is van a délszláv kultúrához, így ez a jelenet igazán közel áll a szívemhez. Amellett, hogy itt lehetőségünk van többszólamú éneklésre is, külön megtiszteltetés számunkra, hogy az ötvenéves Vujicsics Együttes húzza a talpalávalót. Egy táncos számára nincs nagyobb motiváció annál, mint amikor egy kiérlelt zenei stílus eredeti formájában és professzionális erővel szólal meg. A zene által ilyenkor megszülető energiák hívják életre a táncot, hatnak a táncosra, és erősítik egymást – ez az az élmény, amely miatt mindannyian a színpadra lépünk: a tánc öröme.
Juhász Sándor Junior Príma díjas táncművész szerint a karnevál az önkifejezés és a felszabadultság megtestesítője.
– Együttesünk Kossuth-díjas koreográfusai, Zsuráfszky Zoltán és Zs. Vincze Zsuzsa mesterien be tudták illeszteni a Kárpát-medence sokszínű hagyományait a darabba, nagy hangsúlyt fektetve arra, hogy hitelesen mutassák be a még élő népszokásokat. A koreográfiák szigorúan szerkesztettek, de a táncosok közül sokan szöveges szerepben is megjelennek; én például a pap szerepébe bújhattam, amely izgalmas kihívás volt számomra. Szerencsére Zsura és Zsuzsika kiemelt figyelmet fordít arra, hogy a tánc mellett a színészi készségeink is kibontakozhassanak, így a produkció nem csupán látványos, hanem igazán élő és természetes marad.
