Kultúra
Igaza volt az írónak, amikor megvédte a nemi beteg költőt?
Ady Endre: Más, egészen más lett volna az életem, ha nem csap bele a lues bombája
Móricz Zsigmond 1930-ban, a Nyugat nevű irodalmi folyóiratban megjelent írásban kifogásolja, hogy Nekám Lajos professzor olyan rendkívüli átalakító befolyást lát a vérbajban, hogy beállítása szerint azok a zsenik, akik ezt a betegséget megkapták, új emberré alakultak át. Szinte megőrültek ettől a nemi betegségtől, és elveszítették ítélőképességüket, s így cselekedeteiket patológiai esetekként kell tekinteni, s ki kell küszöbölni az emberiség egészséges fejlődésének útjából.
Nekám professzor mint legfőbb ütőkártyát, Adyt használja fel. Azt mondta: „Fogalmat ad e csapásról az a roppant pusztítás is, melyet a szifilisz a szellemi javak terén mindenütt végzett. Légióra megy azoknak a kiváló tudósoknak, íróknak, költőknek, művészeknek száma, akik a szifilisz miatt túl korán, erejük teljességében mentek tönkre.
Ibsen Kisértetekje jut eszünkbe, ha Heine, Ebers, Lanau Daudet, Guy de Maupassant, Wilde, Schopenhauer, Nietzsche, Schuman, Makart, Manet, Gauguin, Paál László, Munkácsy, Ady Endre kettétörött pályájára gondolunk.
Mennyit veszített az emberiség bennük! Mennyire kiengesztelődünk némelyeknek emléke iránt, mennyi bántó vonást letörölhetünk Adyról, ha tudjuk, hogy a paralizis tíz-tizenöt éven át rombolhatta, szennyezhette lelkét, és mondathatott és tétethetett vele olyan dolgokat, amelyekért a szegény beteg nem volt felelős” – állította Nekám Lajos.
Móricz szerint viszont ez csak egy újabb támadás Ady ellen: „Valósággal egy tomboló és féktelen hadsereggé alakult át az egész magyar »beérkezett« írói, tudós és politikai réteg Ady Endre költészete ellen. Gróf Tisza Istvántól a vidéki városok polgármestereiig és Berzeviczy Alberttől, Rákosi Jenőtől és Herczeg Ferenctől a legkisebb város irodalmi egyesületének elnökéig, mindenki, akinek tekintélye és szava volt, fölemelte tekintélye zászlóját és szavának mennydörgését Ady Endre ellen. Egyben az ifjú generáció ellen, amely új utakon kereste a magyar élet, a magyar jelen, a magyar jövő igazságait.”
Aztán Ady Endre meghalt. Halála idején az egész ifjúság az övé volt, rá esküdött és benne találta meg az új idők új jelszavát.
Az író határozottan állítja: „Én mint kortárs - aki még mindig itt élek –s mint barát, aki halála napjáig ott voltam mellette, én nem hiszek ebben a szifiliszteóriában.
Adynak tényleg volt egy időben ez a betegsége, de kigyógyították belőle. Hatvany Lajosé az érdem, hogy ez a gyógyítás alapos volt és komoly és eredményes. Ezt nem lehet elvitatni se Hatvanytól, se Adytól.
Ady beteg volt, de a májával, a veséjével és a gyomrával kínlódott. Halálát nem a szifilisz okozta. Valami hűdése volt az utolsó napokban, dadogott és vergődött, de szelleme az utolsó percéig tiszta volt, és gondolatai gyönyörűek és nemesek.
Fájdalma sok volt. Nem testi, hanem lelki. Egy csodálatos élet volt az övé: valaki, költő, aki szakadatlanul lelki kínokat szenvedett. Fájt neki ez a Magyarország, amelynek rossz gazdái, rossz vezetői vannak. Fájt neki ez a sivár puszta s ez a lápvilág, ahol a sógorság-komaság az egész vezető réteg főbetegsége… Ez fájt neki s nem a betegség. És a betegséget szinte tudatosan poharazta magába, hogy öngyilkos elszántsággal végezzen az élettel, amely oly örömtelen volt számára ebben a magyar siralom völgyében.”
Móricz Zsigmond megvédte egykori jó barátját, azonban a későbbi kutatások véleményét nem igazolták. Czeizel Endre orvos-genetikus 2000-ben megjelent tanulmánya szerint Ady Endre 25 évesen a nála tíz évvel idősebb Rienzi Mária orfeum-énekesnőtől kapta el a vérbajt Nagyváradon.
Ez az akkor még gyógyíthatatlan nemi betegség a fiatal költőben súlyos lelki konfliktust okozott, meghatározva még a szeretteihez való viszonyát is: „Akit én csókolok, elsápad, / Nem merem megcsókolni / Az anyámat.” (Akit én csókolok) Ezért mondhatta öccsének: „Más, egészen más lett volna az életem, ha nem csap bele a lues bombája.”
A korai fertőző vérbaj (lues) a második év végén megy át a késői, nem fertőző fázisba, amelyre – megfelelő kezelés hiányában – a harmadlagos vérbaj súlyos idegrendszeri, ér- és bőrszövődményei a jellemzőek. Czeizel szerint sajnos ezeket is elszenvedte Ady Endre, aki 1918 novemberének első napjaiban állítólag bénulást okozó kisebb agyvérzést („hűdést”) kapott, pedig ettől rettegett leginkább. Ekkor gerinccsapolást végeztek nála, és a gerincfolyadék vizsgálata igazolta korábbi vérbajos fertőzését.
A kor legjobb szakembereiből, Moravcsik, Jendrassik, Engel és Bálint professzorokból álló orvosi konzílium megállapította, hogy „Ady Endrénél a hűdéses elmezavar, dementia paralytica előrehaladott tüneteit lehet észlelni”, továbbá „a szív és főütőér tágult”. Az utóbbiak a harmadlagos vérbaj megnyilvánulásai voltak. Később megkapta a spanyol influenzát is, amely tüdőgyulladást okozott. A Liget Szanatóriumba szállították, ahol 1919. január 27-én meghalt. A kórboncolás szerint a főverőér megrepedése okozta halálát.
Ady Endre vérbaja elől gyakorta az önáltatásba menekült, azt állítván, hogy a betegsége révén jobban megismerhette az élet teljességét:
„Fájdalmas betegség, / Örökös, barna cikkázása / A Halál-villámoknak,
Ki szereted a jaj-muzsikát, / Az átkozodó Jóbokat, / A sebes Lázárokat, / Fájdalmas, hosszú betegség,
Te vagy az Élet.”
A lassan ölő, gyilkos kor
A betegség elnevezése Girolamo Fracastoro (1478–1553) veronai orvostól származik: a „Syphilis” eredetileg 1530-ban, latin nyelven írt versének címe volt. Ez a hosszú, mitologikus költemény egy Syphilus nevű pásztort említ, aki megsértette a Napistent, ezért ezzel a betegséggel bűnhődött, amelyet egy birkától kapott el.
A Treponema pallidum elnevezésű baktérium évszázadok óta okoz nemi betegséget. Magyarországon már az 1400-as évekbeli emlékekben kimutatták a betegség jelenlétét, ám az igazi, világméretű járvány Kolumbusz utazásai után érkezett meg Európába.
Vérbajban szenvedett Munkácsy Mihály, akinek ötvenhat éves korában bekövetkezett halálát fiatalkori szifiliszfertőzés okozta. A teljesség igénye nélkül szifiliszben szenvedett Henri de Toulouse-Lautrec, Charles Baudelaire, Paul Gauguin, Franz Schubert, Arthur Schopenhauer, Édouard Manet, VI. Sándor pápa, II. Ulászló magyar király, Adolf Hitler, Vlagyimir Iljics Lenin és Ady Endre is.
Érdekes módon minden egyes nép a szomszédját hibáztatta a saját hazájában dúló járvány miatt, ezért lett belőle franciakór, spanyolbetegség vagy épp lengyelkór.
Magyarul a vérbaj, franckór, francúzbetegség és a rosseb nevek terjedtek el Különféle gyógymódokkal próbálkoztak, teljesen sikertelenül, így a szifilisz futótűzként terjedt, és alapvetően meghatározta Európa művészetileg termékeny évszázadait.
A világ fejlett országaiban a 20. század elejétől kezdve az antibiotikumos kezelés széles körű elterjedésének köszönhetően rohamosan csökkent a fertőzöttek száma az 1980-as és 1990-es évekig.
A 2000-es év óta emelkedik a szifilisz előfordulási aránya az Egyesült Államokban, Kanadában, az Egyesült Királyságban, Ausztráliában és Európában, elsősorban a férfiakkal szexuálisan érintkező férfiak körében.
