Ahol összeér a közel és a távol

Németországban vált igazán sikeressé, nemzetközileg is elismert tekintéllyé. A németek háromszor küldték afrikai gyűjtőútra. 1958-ban Tanzániában települt le, ahol vadászként az afrikai vadászkultúra átformálójaként, állatkertek és vadaskertek alapítójaként tevékenykedett. Hazájától azonban egy perce sem szakadt el, ő volt az 1971-es magyarországi Vadászati Világkiállítás egyik mozgatója. 1984-ben hozta haza vadászati és néprajzi gyűjteményét Balatonedericsre, családi villájukba. A hely azóta kisebb állatkerttel, tanösvényekkel körülvéve Afrika Múzeumként működik. A házban óriási gazdagságban találjuk meg az afrikai kultúra kisebb-nagyobb kincseinek darabjait. Van itt ébenfából és elefántcsontból készített társalgóbútorzat, hatalmas trófeagyűjtemény az oroszlánbőrtől az aranyérmes bivalyszarvakig. Egy külön szobában Nagy Endre személyes tárgyait állították ki, vadásznaplóit, fényképeit, fegyvereit, írógépét, expedíciós felszereléseit.

A múzeumhoz nagyon nagy terület tartozik, a park túlsó végében egy kilátót építettek, ahová felsétálva vagy egy valódi afrikai fekete sofőr vezette dzsippel felautózva a Szép kilátóéhoz hasonló balatoni panoráma várja a látogatókat.

Közel a múzeumhoz, a Balatonedericsi fennsík szélén nyílik a Csodabogyós-barlang. A három kilométer hosszú, cseppkövekben igen gazdag föld alatti csodavilág Magyarország egyik legújabban felfedezett természeti kincse. 1990-ben találtak rá magyar barlangászok, de csak 2006-ban nyitották meg a nagyközönségnek. A kétmillió évvel ezelőtt kialakult barlang a bejárat szintje alatt száz méter mélységig nyúlik, de a kutatók további szakaszok felfedezésére számítanak. A barlang legszebb részeként emlegetik az úgynevezett függőkertet, ahol embermagasságú cseppkőoszlopok mellett függő cseppkövek ezrei csillognak. A helyet csak negyven perces gyaloglással lehet megközelíteni, ideérve szakképzett barlangászok várják, hogy körbevezessék az érdeklődőket. A barlang a nevét egyébként a környékre jellemző szúrós csodabogyóról kapta.

Balatonederics a maga természetes egyszerűségével, tisztaságával jól illeszkedik abba a barátságos tájba, amely körülveszi. A városiak itt kiszakadhatnak hétköznapi életük zajos világából, minden különösebb hókuszpókusz nélkül lehetnek részesei annak a jókedvű, lassú rendnek, amit az itt élők teremtettek meg. Edericsen összeér a közel és a távol: egyszer csak itt lett Afrika, az idődarabok, akár egy súlyos lánc szemei vezetnek vissza a múltba, és kötik össze – meg hozzánk – a történelem történeteit. Az életünk történetekből áll. Minél többől, annál tartalmasabb, mondhatjuk úgy is: annál gazdagabb az életünk. Balatonederics sokat adhat nekünk, csak legyen fülünk és szemünk a házak, hegyoldalak, völgyek és csúcsok, a nagy víz és a messzi várromok meséire.