Kultúra
Halálos szerelem: a férj felesége temetése után szíven lőtte magát
Száztíz év után láthatók újra Galimbertiék alkotásai Budapesten
„Egy koporsóba tegyetek. Szegény kis Makim, a jó ég áldja meg. Anyám és testvéreim és titeket számtalanszor csókol Sandro. A gyűrűket hagyd rajtam!” – olvasható a kiállításon az olasz származású, Kaposvárott felnövő Galimberti Sándor végrendelete, miután 37 évesen elhunyt felesége, Dénes Valéria temetése napján, 1915. július 20-án a budapesti Műcsarnok mögött szolgálati revolverével szíven lőtte magát.
A szörnyű tragédiáról így írt Lyka Károly 1915-ben a Művészet című folyóiratban:
„A művésztragédiák rendkívülisége borul Galimberti Sándor fiatal alakjára és feleségére, Galimberti Sándornéra. A napilapokban megjelent tudósítások nem egész megfelelően közölték életük utolsó fázisát, ami ehhez a váratlan és kegyetlen véghez vitt. Az alábbi helyesbített adatokat Szablya János közléséből ismerjük, aki az elhalt művész és művésznő közeli embere, benső barátja volt.
A világháború kitörése Parizsban érte Galimbertit és feleségét. A megmozdult utca láttára rögtön érezték, hogy nem maradhatnak ott. Rue Vaugirarde-on lévő lakásukból még időben el tudtak menekülni, Belgiumon át Amszterdamba, ahová augusztus első napjaiban értek s ahol három hétig maradtak. Amszterdamból Scheveningenbe mentek, ahol a telet töltötték, s habár életük rendje felforgatott volt, nem szűntek meg dolgozni.
Galimberti az 1915. április 15-én a kiadott rendelet értelmében sorozásra jelentkezett a hágai osztrák–magyar konzulátuson, ahol alkalmasnak minősítették. Rövidesen Budapestre utaznak, majd Kaposvárra, amely Galimberti szülővárosa, s aztán Pécsre, ahol a festő az ezredénél szolgálatra jelentkezett. Július közepén már arról volt szó, hogy Galimberti a harctérre megy.
Feleségének, Dénes Valériának rendkívül érzékeny, mély és finom lelkét már előre csupa szorongás, aggodalom töltötte el. A sok izgalom, az átélt küzdelmes hónapok egyébként is legyöngítették szervezetét, s amikor július elején meghűlt: a fellépő tüdő- és mellhártyagyulladás rohamának ez nem tudott ellenállni. Tíznapi szenvedés után, július 18-án meghalt. Férje, Galimberti Sándor július 20-án éppen csak Budapestre hozatta, s eltemette halott feleségét. Néhány óra múlva önmagával végzett a Műcsarnok mögött, egy számunkra rejtelmes, csupán maga előtt érthető pillanatban. Kezében a fegyvert nem tudta megállítani a bájos szőke hajú gyermek sem, aki utánuk maradt, a kis Galimberti Mario.”
Az olasz származású, Kaposvárott született Galimberti Sándor Nagybányán ismerkedett meg a hat évvel idősebb Dénes Valériával, akivel 1910-ben újra találkozott Párizsban. A szoros munkakapcsolatból házasság lett, miután Galimberti 1911-ben elvált a cseh származású, szintén festőművész Lanow Máriától, akiről kiderült, hogy a saját neméhez vonzódott.
A házaspár festői stílusa hasonló változáson ment át: a plein air naturalizmustól a szecesszión, majd a fauvizmuson, a kubizmusig, sőt bizonyos értelemben a futurizmusig ívelt.
Első közös budapesti kiállításukról így írt 1914-ben Bálint Aladár a Nyugatban:
„Galimberti Sándor és Galimbertiné Dénes Valéria két egymástól egészen különböző festői iskola tanulságai alapján indult útjára. Annál meglepőbb, hogy mint egy művész mutatkoznak be a Nemzeti Szalonban rendezett kiállításukon. Képeik tanúsága szerint céljaik tökéletesen azonosak, érzéseik egy forrásból fakadnak, ugyanazokat a motívumokat dolgozzák fel mindketten egyforma látással, hajszálra azonos módon. Ha valamelyik képükről meg akarnánk állapítani, hogy a házaspár férfi vagy nő tagja festette-e, a kézjegyen kívül nem igazítana útba bennünket semmi sem.”
Ezt igazolja, hogy a Nemzeti Galéria kiállítását megelőző kutatás felfedte azt is, hogy több, korábban Galimbertinek tulajdonított festmény nem az ő, hanem felesége, Dénes Valéria alkotása. Ilyen például az Amszterdam című festmény, amelyről bebizonyosodott, hogy valójában feleségének, Dénes Valériának a keze munkája.
A január 26-ig megtekinthető Galimbertik kiállítás érdekessége, hogy a házaspár munkái mellett a festőművész édesapja, Luigi Galimberti, valamint első felesége, Lanow Mária művei is láthatók. Luigi Galimberti megmaradt alkotásait most tekintheti meg első ízben a nagyközönség, ahogyan a cseh származású Lanow Máriának a szülővárosából érkező gazdag festmény- és grafikai anyaga is először szerepel magyarországi tárlaton. A kiállításon 85 festmény és grafika és számos dokumentum is látható, amely bizonyítja, hogy Galimberti Sándor és felesége, Dénes Valéria a 20. századi modern magyar festészet meghatározó szereplői voltak, ígéretes pályájukat tragikus haláluk a nemzetközi siker kapujában törte derékba.
Simon Jolán, Kassák Lajos felesége írta róluk: „Olyan volt ez a két ember, mint két sudár fa, amelyek egyenesen nőnek egymás mellett anélkül, hogy az egyik alárendelné magát a másiknak, hogy az egyik elvenné a napfényt a másiktól.”
