Kultúra
Itt a klasszikus Vadászat
– Mintha napjainkban még lelkesebben fogadná a közönség ezeket a számokat, mint a maga korában, amikor nem csupán a zeneipar hivatalosságai, de a rajongók sem tudtak mit kezdeni vele. Meglepi ez a napjainkban lángoló szeretet?
– A közönség káprázatosan fogadta akkor is. Valamikor év közben jelent meg a lemez, karácsonykor pedig tele volt a Budapest Aréna a fellépésünkkor, amit méltánytalan körítés mellett tartottunk meg. Hihetetlen megalázó körülmények között, fillérekért játszottunk, még a büfészámlát is kifizettették velünk. Sőt az Aréna igazgatója, Schmitt Pál nem adta ki a díszleteket, így pedig máshol nem tudtuk előadni.
– Tévesek azok a visszaemlékezések, amelyek szerint sok rajongójuk a Kopaszkutya után az irányváltást nem fogadta lelkesen?
– Nem, de a Hobo Blues Band vagy az én pályafutásomban a Kopaszkutya mellékvágánynak számított. Életemben az volt az egyetlen munka, amit rendelésre írtam. Jó film volt, ami a csövesvilágra hegyezte ki a figyelmet, de én sosem voltam csöves. Ráadásul 15-20 évvel idősebb voltam náluk.
A közönség egy része a filmbeli zenekar történetét tévesen azonosította a HBB-vel.
Ők a Kopaszkutya folytatását várták, de ez eszem ágában sem volt. Ez rocklemez volt, nem blues. Azóta sem bántam meg a dolgot, de az nem az én világom.
– Visszatérve a Vadászathoz, mi inspirálta a dalok szövegeinek a megírásakor?
– Amikor a számokat írtam, kerestem egy formát, amibe becsomagolhatom az érzéseimet, gondolataimat. Az emberiség történetében a katonák, a kurválkodás és a vadászat ma is örök témát jelent.
Meglep és nagyon jól esik, hogy a mű negyven évet is túlélt, és még most is lelkesednek érte az emberek.
A negyvenéves jubileum alkalmából tartott koncerten a Papp László Arénában az album teljes változata hangzott el, kiegészülve az annak idején betiltott dalokkal.
A „Zöld sárga” a Kextől, Faludy György verse a „Ballada a senki fiáról” és a „Szimpátia az ördöggel” a Rolling Stonestól és bekerülhetett a „Mesél az erdő” Gullivert idéző versszaka is. Viszockij „Farkashajszája” is ide kívánkozott, amit ő a hatvanas években írt a Szovjetunióban. így lett számomra kerek ez a változat. Döbbenetes volt látni a 14 400 embert, és megrázó, ahogy a ráadásban együtt énekelték a „Viharban születtem” versszakait.
Mivel soha nem volt nosztalgiám, máig nem értem, hogy ez a mű – amit néhai társam Póka Egon konyhájában raktunk össze –, hogyan élhette túl az eltelt négy évtizedet, és lenyűgöző, hogy még ma is ennyi ember számára fontos. Értem én, hogy a vadászat, mint forma ma is aktuális, és amíg él ember a földön, az is marad, ám ez a tény elszomorít, mert bizonyítja, hogy a világ nem lett jobb.
– Jövőre 80 éves, ez az album már tekinthető felvezetőnek a februári nagy koncert előtt?
– Most következik a személyi kultusz minden kritériumát kimerítő „Hobo 80” év. Készül a „Medvevára” színmű, lemez és hangoskönyv. Január 24-én a Nemzeti Színházban lesz a darab premierje. A február tizenötödikei Budapest Aréna koncert mellett lesz turné itthon és a határon túl.
Még nyáron elkezdték forgatni a „Nem lehet két hazád” dokumentumfilmet, ami a pályafutásomat illusztrálná.
A szó jó értelmében, iszonyúan összetorlódtak a feladatok. Annyi tennivalóm van, amennyi harmincéves koromban sem volt.
