Kultúra

Tiziano a kalapács alatt

Tiziano Bűnbánó Magdolnájának egyik változatát is árverésre bocsátja a Nagyházi Galéria és Aukciósház december 10. és 14. között a Régi mesterek és 19–20. századi festmények aukcióján Budapesten.

Tiziano a kalapács alatt
a Nagyházi Galéria decemberi aukcióján elárverezi Tiziano Bűnbánó Magdolnájának egyik változatát is
Fotó: Facebook/Nagyházi Galéria és Aukciósház

Tiziano Vecellio Bűnbánó Magdolnájának egyik, eddig publikálatlan változata magángyűjteményből került a Nagyházi Galéria aukciójára, a festmény kikiáltási ára 110 millió forint. A Nagyházi Galéria idén ünnepli fennállásának 40. és az aukciósház fennállásának 30. évfordulóját. A jubileumok alkalmából nyíló aukciós kiállítás péntektől december 8-ig látogatható – mondta Nagyházi Lőrinc társtulajdonos a pénteken tartott sajtótájékoztatón. Az idei aukció legértékesebb darabja a velencei festészet kiemelkedő korszakát reprezentáló Tiziano Bűnbánó Magdolnájának egyik változata.

Tiziano a 16. században többféle változatot készített a Bűnbánó Magdolnáról a kor fontos és kiemelkedő személyiségei számára. A sajtótájékoztatón Andrea Donati az itáliai reneszánsz neves kutatója elmondta: Tiziano a Bűnbánó Magdolnáról készített festményeit ajándékként küldte hercegeknek és uralkodóknak, hogy támogatásért és szívességekért folyamodjon. Így vált a Bűnbánó Magdolna Tiziano festészetének szimbolumává. A decemberi árverésen szereplő festményt Tiziano lenvászonra festette, a kép mind a négy oldalán körbe van vágva, a hátoldalán az előkészítő vázlat fekete ecsetvonásokkal felvitt körvonalai láthatók, amely arra utal, hogy a reneszánsz festő nem használt másolókartont.

A festmény keretén a Reale Accademia Delle Belle Arti in Venezia vörös viaszpecsétje szerepel, amely azt jelenti, hogy a festmény Velencében volt a Köztársaság 1797-es bukása és Olaszország 1861-es egyesítése között. Majd a 20. században – megszakítás nélkül – egy olasz magángyűjteményben dokumentálták – mondta. Andrea Donati ismertetése szerint a 2019-ben Firenzében elvégzett diagnosztikai vizsgálatok kimutatták a pigmentek és a festés előkészítésének eredetiségét, valamint a vizsgálatok igazolták azt a festői minőséget, amely Tiziano sajátja.

Bár a festmény hasonlóságokat mutat Tiziano Bűnbánó Magdolna festményeinek utolsó változataival, a vászon széleinek körbevágása miatt nem lehet tudni, mekkora lehetett az eredeti mérete. Tiziano, az 1500-as évek egyik legismertebb festőjeként számos megrendelést kapott, amelyben leghíresebb műveinek a újrafestését kérték tőle. Pályafutása alatt legalább ötszáz saját kompozíciót hozott létre, ezekről mind készültek másolatok, legalább egy, de volt hogy tíz darab is – mondta a szakértő, aki szerint ez az jelenti, hogy rengeteg Tiziano-festmény létezik a világban.

Kiemelte: a maga korában Tiziano az egyik legtermékenyebb és egyik legjelentősebb itáliai művész volt. Ismertetése szerint igazolható, hogy Tiziano otthonában mindig volt egy Mária Magoldna-festmény 1531-től egészen 1576-ban bekövetkező haláláig. Tiziano maga írja le, hogy Mária Magdolna számára egy szép nőalak, akit közbenjárójaként használt fel, és ajándékba küldött befolyásos személyeknek.

Forrásokból tudjuk, hogy amikor Tiziano eladott egy Mária Magdolna-képet akkor már volt neki egy újabb, amit eladhatott – magyarázta. Andrea Donati feltevése szerint Mária Magdolna-kép, amely decemberben árverésre kerül, az Alessandro Farnese olasz bíboros és diplomata számára festett kép után készült, és elképzelhető, hogy Facchinetti velencei nuncius számára, de nem ismert a kép származástörténete az első néhány évszázadban.

Az árverésre kerülő képen Tiziano teljesen eltakarja Mária Magdolna bal mellét, a többi képváltozatban a bal mell teljesen szabadon marad és a jobb mell is csak félig van eltakarva. Andrea Donati szerint a festmény a szigorú és moralizáló V. Pius pápasága alatt készülhetett, egy olyan egyházi személy számára, aki V. Pius idején volt hivatalban. Fontos ikonográfiai elem az alak mögötti tájkép is, ezek alapján a festmény 1567 és 1570 közöttre datálható – mondta.

A decemberi árverési anyag ritkaságai közé tartozik még egy 15. század végéből származó flamand falikárpit, valamint Bachruch Antal császári és királyi udvari szállító által készített díszláda, amely vélhetően a 19. század végén, a 20. század elejéről való. A négy lábon álló, aranyozott ezüstdobozt a mester drágakövekkel díszítette. A fedél belső oldalán Erzsébet királyné és Ferenc József császár képmása látható. A Nagyházi Galéria több mint 1400 tárgyat bemutató aukciós kiállításán mindezek mellett több más festmény, bútor, szőnyeg, porcelán és étkészlet szerepel. Az árverés jótékonysági tételeivel az árván vagy félárván maradt gyerekeket segítő ZoNa alapítvány munkáját támogatják – ismertette Nagyházi Lőrinc.

Kapcsolódó írásaink