Kultúra

Vonyarcvashegy negyven halásza

A legújabb turistakalauzokban Vonyarcvashegyet és környékét balatoni Riviéraként emlegetik

Nagyon különös a Vonyarcvashegy fő hegyén álló Szent Mihály-kápolna története. Első restaurálásakor kiderült, hogy 1622-ben már barokk kápolnaként szolgált. A népi legenda szerint azonban 1729-ben építette az a negyven halász, aki megmenekült egy balatoni viharból.

Vonyarcvashegy negyven halásza
Szent Mihály Fogadalmi Halászkápolna
Fotó: Vonyarcvashegy honlapja

A legenda ma is él, egy legújabb kori változata szerint 1936-ban negyvenhat halász a Balaton jegén indult munkába. Egy hirtelen vihar azonban felszaggatta a jeget, az emberek összeszorultak egy nagyobb jégtáblára. Hatan közülük, akik menteni próbálták hálóikat, meghaltak. A maradék többség kimenekült az úszó jégtáblán, és a Szent Mihály-hegy lábánál értek partot. A legenda szerint Szent Mihály arkangyal segített rajtuk, hozzá imádkoztak. A halászok hálából újjáépítették az őket is megvédő szent nevét viselő hegyen álló kápolnát. Vonyarcvashegyen minden évben, augusztus első hétvégéjén emlékeznek a negyven halász csodás menekülésére.

Vonyarcvashegyen nagy tisztelettel és szeretettel őrzik hagyományaikat, elődeik emlékét. A Szent Mihály-hegy oldalában álló halottas házból alakították ki a 40 Halász Emlékhelyet. Németh János neves keramikusművész domborműve idézi a csodás megmenekülést. Lejjebb, közel a parthoz, a Balatoni Halászok parkjában találjuk meg a balatoni halászok emlékművét. A strand szomszédságában van a nagy csónakkikötő, emellett több száz méteren horgászhatnak az ide látogatók.

2010 óta Vonyarcvashegy másik jelentős dombján, a Csándor-hegyen egy messze ragyogó fénykereszt hirdeti a keresztény hit győzelmét a sötétség erői felett. A hegyre keresztút vezet, a stációk képeit Simon András készítette. A fénykeresztek története 1996-ban kezdődött: Kármelhegyi Boldogasszony ünnepén Jézus Krisztus Fernanda Navarro, grenoble-i asszonynak adott kinyilatkoztatása indította el a világban a több ezer kereszt felállítását. Szigorúan meghatározott méretekben készíthetik csak el – magassága 7,38 méter, a vízszintes szár hossza 1,23 méter lehet. Az indok: Krisztus keresztje a Golgotán 738 méter magasságban állt. A kereszt két karjának kelet–nyugati irányba kell mutatnia. Fényei jelképesek. A fehér a feltámadást, a kék a Mária iránti tiszteletet jelképezi. A kereszt csúcsán a három kék pont a Szentháromságot, az alsó részén a négy fehér pedig Jézust, mint az Ég és Föld összekötőjét hirdeti. Napjainkban csaknem tízezer ilyen kereszt áll a világban. 2000-ben II. János Pál pápa apostoli áldását adta mindazokra, akik ezeket a kereszteket felállítják.

A legújabb turistakalauzokban Vonyarcvashegyet és környékét balatoni Riviéraként emlegetik. Ennek egyik, ha nem legfőbb oka a hatvanas évek egyik slágere, amelyik nagyjából húszévenként újra és újra divatba jön, amely így kezdődik: „Nekem a Balaton a Riviéra”. A csacsacsaritmusú táncdal folytatása – „Nekem a Gellérhegy a Himalája” – feltétlenül eszébe jut annak, aki felkapaszkodik a 225 méter magasan megépített vonyarcvashegyi Vas-hegyen álló Kitaibel-kilátóba.

Kitaibel Pál, a magyar tudomány egyik nagy alakja valószínűleg jót mosolyogna a dal hallatán. Ha valaki, akkor ő nagyon biztosan tudta, hogy mi az a magasság, és mi az a mélység. Hiszen 1792 és 1816 között egész Magyarországot bejárta, húszezer kilométernyi utat szekerezett és gyalogolt, összegyűjtötte az ország teljes növényvilágát. De ki is volt ez a szinte emberfeletti teljesítményre képes tudós? 1757-ben született Nagymartonban, és 1817-ben halt meg Pest városában. A pesti egyetemen jogot, majd orvostudományt tanult. Orvossá avatták, de később nem ezen a területen dolgozott. Érdeklődése nagyon erőteljesen a botanika és a kémia felé fordult. A leglátványosabb eredményeket a botanika tudományában érte el, de igen komoly kémiai munkássága is. Furcsa ezt éppen a Balaton partján említeni, de felment minket Hévíz közelsége: Kitaibel Pál a hazai balneológia úttörője is volt. A magyar ásványvizekről szóló műve ma is forrásmunka. Botanikusi tevékenységét a pesti egyetemi Füvészkertben kezdte el. Megalapította a herbáriumot, rendszerezte és gyarapította a kert állományát. Kormánymegbízásból kezdett országos gyűjtőmunkájába, amelynek eredménye az 1799 és 1812 között Bécsben, latin nyelven, három kötetben, kétszáznyolcvan színes metszettel illusztrált összefoglaló mű volt. A munka nagyságát jelzi, hogy a Kitaibel begyűjtötte herbáriumanyagból tizenötezer lap volt a hagyaték, ennek feldolgozását jóval később, 1926 és 1936 között Jávorka Sándor végezte el.

A nyugodt szívvel polihisztornak nevezhető Kitaibel Pál részleteiben tárta és utódai munkájában tárja ma is elénk azt a csodát, amelyet Vonyarcvashegyen is megtapasztalhatunk, és amelyet nem neveznek máshogy, mint Magyarország.

Kapcsolódó írásaink