Öt kötelező olvasmány, amit felnőttként is érdemes elolvasni

Lássuk, mely köteteket érdemes felnőttként újra elolvasni!

Középiskolásként drámát olvasni nem könnyű. Sok diákot lekötnek az izgalmas regények, egy rövidebb versbe is bárki beleszerethet, a leírások nélküli párbeszéd azonban gyakran kifog a tanulókon. Ez nagy probléma, mivel Az ember tragédiája a magyar irodalom egyik mesterműve, felnőttként ráadásul sokkal többet érthetünk meg belőle, mint tizenévesen.

A dráma több, fontos témát is boncolgat: mi az emberi élet célja? A történelem során tanultunk a hibáinkból? Hogyan viszonyul egymáshoz a férfi és a nő? Van szabad akarat? Ezen kérdések egy felnőtt számára sokkal nagyobb relevanciával bírnak, mint gyerekként, ha tehát újra elolvassuk a drámát, az időközben szerzett élettapasztalat sokat segíthet annak megértésében.

Ez a kötet talán kakukktojásnak számít, hiszen a diákok között általában nagyobb népszerűségnek örvend, mint a többi kötelező olvasmány, ezért könnyen elképzelhető, hogy mi is kellemes emlékeket őrzünk róla. Ha tehát szerettük, azért, ha pedig valamiért mégsem tetszett, azért érdemes újra elolvasni Gárdonyi klasszikusát.

A magyar történelem átfogóbb ismeretének köszönhetően felnőttként könnyebben megérthetjük a regény cselekményét, különös tekintettel arra, hogy az Egri csillagok több szereplője valós történelmi személyiség, így idősebb fejjel a meglehetősen hű korrajzot is jobban értékelhetjük már. Ebben a korban, egy kis tapasztalattal a hátunk mögött jobban megérthetjük a karakterek motivációit és küzdelmeit, de az emberi kapcsolatok – a barátságok, a szerelmek és a családi kötelékek – mélységét is.

Gárdonyi nyelvezete gazdag és kifejező, ezt a nyelvi szépséget pedig akkor értékeljük igazán, amikor a könyvet már nem kötelességtudatból, hanem egyszerűen szórakozásból olvassuk.

Ez a regény is a népszerűbb kötelező olvasmányok közé tartozik, ezt mi sem bizonyítja jobban annál, hogy a musical évek óta rendkívül népszerű mind a fiatalok, mind az idősebbek körében. Ez a történet a tipikus példája annak, amikor az életkorunktól függően teljesen mást olvasunk ki a sorok közül.

Tizenévesen a regény egyszerűen egy izgalmas, gyerekek között zajló háborúról szól, amely keserédesen végződik. Felnőttként aztán egészen másként értékeljük majd a Pál utcai fiúk összetartását, barátságát és önzetlenségét, Nemecsek bátorságát, Geréb árulását, de meglátjuk azt is, hogy Áts Feri – bár az ellenséget, a Vörösingeseket vezeti – tulajdonképpen nem egy negatív figura, hanem egy Bokához hasonló, hadvezéri képességekkel rendelkező karakter, aki soha nem támadná hátba ellenfelét, egyszerűen csak a vitás helyzet ellenkező oldalán áll.

Bár a regényt a diákok is élvezhetik, a lényegét akkor érthetjük meg, amikor negyvenéves korunk körül számot vetünk eddigi életünkkel, megérezzük a múlandóságot, tehát elérkezünk az életközépi válsághoz. Ezt a kifejezést persze Szerb Antal nem használja, Mihállyal mégis ez történik: nászútján egy gyerekkori baráttal való találkozás után – először véletlenül – elhagyja feleségét, és elindul egy hosszú utazásra, amelynek során múltjával és saját magával néz szembe.

A könyv, amelyet – bár Mihály nem gyerek már – nevezhetünk a felnőtté válás történetének, letehetetlen és magával ragadó, a szereplők motivációit és vágyait pedig igazán csak most fogjuk megérteni, adjunk tehát neki egy újabb lehetőséget!

Az orosz író regénye sok középiskolás diákon fogott már ki annak ellenére, hogy ha belemerülünk, nem egykönnyen kerülünk ki a hatása alól. Ha rossz emlékeket őrzünk róla, ezt tudjuk be inkább a könyv hosszának, és tegyünk vele még egy próbát: nem fogjuk megbánni!

Raszkolnyikov, a fiatal joghallgató nélkülözik, bűntudat emészti, ebben az állapotában pedig egy eszme megszállottja lesz. Szerinte bizonyos emberek többre hivatottak, mint mások, ezért ha morálisan elítélendő tettet követnek el, akkor sem eshetnek a többiekkel egy megítélés alá; egy nagyobb, jó cél elérése érdekében akár egyébként rossznak ítélt dolgok is elkövethetőek, ezt pedig az utókor igazolni fogja.

Felnőttként ki nem gondolkodott még el azon, hogy ő maga különleges-e? Ez az emberi létezés egyik fontos kérdése, bár az kétségtelen, hogy a legtöbben nem úgy tesszük magunkat próbára, mint Raszkolnyikov. Ő ugyanis kiválaszt egy uzsorásnőt, aki életében csak rosszat tett a világnak, és egy baltával meggyilkolja – ahogy a nő váratlanul felbukkanó rokonát is. A regény tökéletesen leírja a bűntudat kegyetlen hatását, így annak elolvasása jó lecke lehet bárkinek – bármely életkorban.

Az olvasás az egyik legszebb időtöltés. A könyvek segítségével más világokba utazhatunk, megismerhetjük a valós történelmünket, esetleg egy kitalált jövőt, egyben azonban biztosak lehetünk: akármilyen regényt veszünk a kezünkbe, abból tanulunk valamit, fejlesztjük magunkat, ezt pedig később senki nem veheti el tőlünk. A kötelező olvasmányok nem véletlenül kerülnek fel erre a, diákok által olykor rettegett listára: ezek a könyvek valamiért kiemelkednek a többiek közül, ezt pedig lehet, hogy általános vagy középiskolában még nem igazán értjük meg. Adjunk tehát nekik még egy esélyt: valószínűleg kellemes csalódásban lesz részünk.