Kultúra

ÉS AKKOR 62. – Dagens

A Magyar Demokrata Fórum első országos kongresszusát megelőző hetekben egymásnak adták a kilincset a Corvin téri Hitel szerkesztőségében a külföldi, jellemzően nyugat-európai országokból jött újságírók. Bíró Zoltán és Csoóri Sándor sorra adta a hosszabb-rövidebb interjúkat a nagy, szőrös mikrofonokkal felvonuló tévéstáboknak.

ÉS AKKOR 62. – Dagens
Stockholm lenyűgöző város, óvárosa korhű maradt
Fotó: AFP/NurPhoto/Pradeep Dambarage

Aztán amikor eljött a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre szervezett kongresszus napja, igen sok, későn ébredő sajtómunkást kellett a Duna-parti épület kapujából elküldeni, nem volt belépőjük.

Már 1988 utolsó hónapjaiban felbukkant a Hitel szerkesztőségében egy középkorú, jó kiállású ember, bemutatkozott, „Barna István vagyok Svédországból”, mondta, és hosszú beszélgetésekbe bonyolódott Alexa Károllyal és velem. Selma Lagerlöfről beszélt sokat, ám főleg az úgynevezett politikai témák érdekelték, mi lesz itt, mi volt itt, kommunisták így, kommunisták úgy. Kedves fiú volt ez a Barna István, összebarátkoztunk. Igen nagyon szeretett volna bejutni az MDF-kongresszusra. Újságíróként bejöhetsz, mondta neki Alexa. De hát én nem vagyok az – pislogott a svéd–magyar. – Dehogynem – szólt a válasz –, mondj egy svéd újságot. Dagens Nyheter – válaszolt. – Jó – bólintott Alexa –, szerzünk neked egy belépőkártyát, te leszel a Dagens Nyheter Budapestre vezényelt tudósítója. Barna István végigülte az országos gyűlést, ide-oda cikázott a szünetekben, akivel tudott, beszélgetett. Alexával ezután ezt az embert mi csak Dagensnek hívtuk. Később is többször felbukkant a szerkesztőségben, míg meg nem hívott minket Svédországba író-olvasó találkozókra vagy másképpen mondva, Hitel-estekre.

Izgatottan készültünk az útra, nem volt különösebb gyakorlatunk a nyugat-európai kirándulásokat illetően. Hozzatok lapokat, meg – ha lehet – könyveket is, írta Dagens, így hát az autónkat alaposan telepakoltuk a Hitel bekötött példányainak tucatjaival, mellettük a Püski Sándortól kapott könyvek ültették le az autó csomagtartóját. Parassapusztánál léptünk át Csehszlovákiába, a határőrök másodjára engedtek ki, a rakományunk felét vissza kellett vinnünk Rétságra. Egy éjszaka is nyitva tartó kocsmában tudtuk lepakolni a könyveket. Végül több ezer kilométer után megérkeztünk Swinoujsciébe, onnan volt kompjegyünk Svédországba. Áthajóztunk. A kikötőtől még pár száz kilométerre volt célunk, Södertalje. Ott lakott Dagens és felesége. Barna István a Scania-gyárban dolgozott villanyszerelőként. A mi szemünknek fényűző, kétszintes lakásban éltek. Akkor láttunk először ruhaszárítógépet. Vendéglátóink hallatlan kedvességgel és figyelmességgel gondoskodtak rólunk ottlétünk két hete alatt. Dagens a stockholmi Magyar Házba és Jönköpingbe szervezett nekünk találkozókat. Ezeket kisebb-nagyobb izgalmak közepette sikerrel teljesítettük. Elkeltek a Hitel-kötetek és a könyvek.

Esténként Dagens a különböző magyar barátaihoz vitt el minket vendégségbe. Az egyik ilyen találkozáskor a házigazda tizenötször elmondta nekünk, hogy feltétlenül adjuk át Für Lajosnak azt a hírt, hogy a Gripen vadászrepülőjénél nincs jobb a világon. 1990-et írtunk, ekkor már felállt az Antall-kormány, ahol Für Lajos a honvédelmi miniszteri posztot kapta.

Volt olyan nap is, amikor önállóan kirándultunk Alexával. Elmentünk Uppsalába Linné kertjét megnézni, útközben Alexa Kékfogú Haraldról és a rúnákról tartott előadásokat. Egy stockholmi kóborlásunk közben megéheztünk, előszedtük az otthonról hozott szovjet halkonzervet, és Alexa integetett a dobozzal, helló király, kiabálta, ott volt az öböl túlpartján ugyanis a svéd királyi palota.