Kultúra

Targaryenek a háború  küszöbén + VIDEÓ

Kritika a Sárkányok háza második évadáról

A Sárkányok háza című sorozat kétszáz évvel a Trónok harca előtt játszódik a George R. R. Martin által megalkotott fiktív történelemben (Tűz és vér dala), és a Targaryen-család történetét meséli el.

Targaryenek a háború  küszöbén + VIDEÓ
A Sárkányok háza második évada igyekszik visszaadni a nézőnek a történelem iránti érzékenységét
Fotó: NorthFoto/JLPPA / Bestimage

A középkorban mindenfelé, Magyarországon is éltek sárkányos családok, mint például a Báthoryak vagy a Záchok, de ők nem őshüllőkön száguldoztak, hanem például a Báthoryak őse, Opos vitéz az ecsedi lápban megölt egy sárkányt, és vitézségéért birtokot és stallumot kapott. Utódai lettek a Báthoryak, akiknek különleges erőt tulajdonítottak a kortársak. A róluk szóló legenda azt magyarázta el valójában, honnan van ez a különleges erő, amelyet a védelemre annyira alkalmasnak talált a kor embere, hogy Szent György lovagrendet hoztak létre Károly Róbert idején, majd később Zsigmond király Sárkányos Lovagrendet alapított.

A védelem, a védelmező témája a Sárkányok házában is folyton visszatérő elem. Jó nagy sárkánya kell legyen annak az ezüsthajú Targaryen-sarjnak, akit ott védelmezőnek neveznek. Ez csak egy példa arra, hogyan van jelen a valós, írott történelem ebben a fantasyszériában.

Az első évad kapcsán már szembenéztünk azzal, és bizonyára fel is dolgoztuk, hogy az előzménytörténet nagyon más, mint a Trónok harca volt. Lassabb, meditatívabb, együtt gondolkodósabb.

Hiányoznak belőle azok a karakterek, akikkel azonosulni tudunk, már ha csak patyolatlelkű emberek bőrébe tudjuk beleképzelni magunkat, és sose merült még fel bennünk, hogy valamit elrontottunk, valamiben nem voltunk egyenesek, vagy valamit titkolnunk kell, vagy éppen valakitől nagyon függünk.

Mert itt senki nem fekete vagy fehér, mindenki hibázik, mindenki veszít, elbukik, de a néző számára van idő megcsócsálni a történteket, és következtetéseket levonni.

Ez persze nyugtalanítja az akciófilmekhez szokott közönséget, de vonzza is. Akkor is, ha akciófilmes szemüveggel nézve hígabb az előzménytörténet, mint a Trónok harca.

Objektum doboz

Ha életre keltjük a történelmet, és élni kezdjük a történelemkönyvekből ismert élethelyzeteket, a múlt már nem múlt, a jelen sem jelen, és a jövő sem jövő, nincsenek külön idősíkok, és az ember egyszerre csak találkozik mélyen eltemetett lényével, akire mindig vágyik, akkor is, ha nem tud róla.

A Sárkányok háza első évadában tíz részen át Viserys király uralkodását és halálát követhettük nyomon. A második évadban háborúra készülnek a házak. És az alkotók szerint ez a téma megér nyolc részt, amelyek közül kettőt már levetítettek az HBO csatornán.

Rhaenyra Targarien (Emma D’ Arcy) a fiát siratja, ismeretlen helyre távozik a sárkányán, hogy megeméssze az apja árulása után - amely miatt mégsem lett királynő - még a gyászát is.

Nagybátyja, Damon (Matt Smith) ezalatt jól megkeveri a… kártyákat: két embert rávesz egy külonösen aljas merényletre. Menjenek be Aegon király (Tom Glynn-Carney) rezidenciájába, és öljék meg a félszemű Aemondot (Ewan Mitchell), aki Rhaenyra fiát megölte, vagy ha nem találják, akkor valakit mást. A lényeg, hogy olyasmi történjen, amitől elvesztik a fejüket az ottaniak, és rossz döntéseket hoznak.

Elvakult, nagyon káros, idióta tettekért sem a teljesen alkalmatlan királynak, sem hasonlóan alkalmatlan testőrkapitányának ( Fabien Frankel) nem kell a szomszédba mennie. Csakhogy míg Ser Cristonnak eleinte voltak szimpatikus vonásai, az ifjú király az első perctől egy csődtömeg.

Tudjuk, hogy akadtak ilyen királyok a világtörténelemben, tudjuk és érezzük, hogy valahol valamikor mindez megtörtént, a gyermekgyilkosságot is beleértve.Mindig is voltak őrült királyok, alkalmatlan vezetők, merényletek a koronáért, vagy bármiféle politikai előnyért, és ez borzongató. Pedig tudjuk, hogy fantasyt nézünk, kitalált történetet, mégis újra meg újra a valóság érint meg minket.

Tudjuk, hogy olyan is volt, amikor egy anyától megkérdezték, melyik gyerekét öljék meg, vagy hagyják életben. Mi a garancia, hogy ebben a helyzetben valaki helyesen cselekszik, ha van egyáltalán ilyesmi. Mi játszódhatott le Helena királynéban (Phia Saban), amikor rámutatott a kisfiára, a trónörökösre. Mentette a menthetőt, vagy teljesen leblokkolt?

Sokkal erőteljesebb a hatása annak, hogy ezeket a törmelékeket, múltbeli kollektív tapasztalatokat mind egy fiktív történetfolyamba gyűjtve, koncentráltan kapjuk, mintha egy megtörtént história korlátai között lenne kénytelen haladni a sorozat.

Az, hogy lassú, beszélgetős módon kerülnek elénk, segítik a feldolgozást. Az alkotók felkínálják a nézőnek, hogy felnőhessen, hiszen egy felnőttnek már vannak tapasztalatai, emlékei, múltja, története, történelme, képes megérteni saját magát, másokat, képes felelősséget, szolgálatot vállalni.

Fel is tudja adni azt a mintázatot, hogy aki szegény, az biztosan mindig jó, aki gazdag és befolyásos, az pedig rossz és felelőtlen, viszont gondjai, kötelezettségei nincsenek egyáltalán.

A sorozat második részében látjuk a merénylet következményeit. Ártatlanokat végeznek ki, újabb, ezúttal nem csak kegyetlen, hanem kifejezetten ostoba és átgondolatlan ellenmerénylet készül egy újabb ártatlan személy ellen.

A sorozat második évadában mindenki a háborúról beszél, ami elkerülhetetlen, de a szavak és a mozdulatok mögött ott van az, amit a mai ember a történelemből már megtanult, hogy a háború mérhetetlen szenvedést hoz, de nem old meg semmi olyat, amit békében nem tudtak megoldani.

Mintha a lelkük legmélyén tudnák ezt a szereplők is, azért is húzzák az időt, és nem sietnek belefogni, miközben él bennük valaki, aki mégis akarja hogy meglegyen a nagy lángba borulás.

Mindezt gyönyörű képsorokon látjuk. A közelik az arcokról, az enteriőrök, a külső képek, a sárkányok, minden fantasztikus. Tényleg el vagyunk kényeztetve, de néha azért döccen a film ritmusa.

Merényletek után például a középkorban gyakran alakult ki tömegpszichózis, megőrültek az emberek, akik részesei voltak a szörnyű eseményeknek, összevissza rohangáltak, ártatlan embereket öltek-csonkítottak meg, ez néha napokig is eltartott.

Itt is látunk valami hasonlót, de olyan tessék-lássék módon, lagymatagon zajlik, ami nem áll arányban sem a filmben történtekkel, sem azzal, amit a témáról tudhatunk.

Nem a nemes szándékkal van gond, ami igyekszik az embereknek szórakoztató formában visszaadni a történelmet és a szenvedélyt iránta, hanem a mellékszálak kidolgozatlan karaktereivel és az ilyen döccenőkkel.

De akit vonz a sorozat, annak akkor is kell, ha nem tökéletes. A közösségi oldalakon akkor is szinte ölre mennek a beszélgetők a filmről folytatott vita hevében, ami azt jelenti, hogy mégiscsak kell az embereknek a történelmük, és a történelmen keresztül megélhető önmaguk, még akkor is, ha alig tudnak róla valamit.

Sárkányok háza House of Dragon – 2022

Amerikai fantasy tévésorozat

A fenti két részt rendezte: Alan Taylor

8/10

Kapcsolódó írásaink