Kultúra

Tihany, Kálvária

Az utolsó magyar király, IV. Károly feleségével, Zita királynéval a monostorban töltött néhány napot 1921-ben, mielőtt száműzetésüknek színterére, Madeira szigetére vitték volna őket

A barokk korban, 1740 után építették újjá a tihanyi bencés templomot és a kolostort. Bizonyos Lécs Ágoston bencés szerzetes volt a munkálatok irányítója, akit Vajda Sámuel apát követett. A templom 46 méter hosszú, 16 méter széles, tornyainak magassága 34,5 méter.

Tihany, Kálvária
A Kálvária
Fotó: A szerző felvétele

A templombelső oltárai és fa berendezési tárgyai a 18. századi magyar faszobrászat remekei. Stulhoff Sebestyén munkáinak tartották, aki huszonöt éven át szolgálta az apátságot. Érdekes sors az övé, nem volt szerzetes, de fizetséget sem kapott munkájáért. A szerzetesi kriptába temették el az asztalost. Lényegében ő komponálta meg a környék faszobrászainak munkáiból az egységes templombelsőt. A főoltáron ott vannak Szent Benedek, Szent Skolasztika és a magyar szent királyok szobrai. Az altemplom a 11. századi templom érintetlenül megmaradt tere. Itt nyugszik I. András és fia, Dávid herceg.

Az utolsó magyar király, IV. Károly feleségével, Zita királynéval a monostorban töltött néhány napot 1921-ben, mielőtt száműzetésüknek színterére, Madeira szigetére vitték volna őket. A később boldoggá avatott IV. Károly emlékére Tihanyban egy igen mívesen megépített Kálváriát állítottak fel. A vármegyék vállalták a stációk felállítását, az összes trianoni diktátum előtti vármegye nevében. Ahogy írták, céljuk volt: „Miként Jézus Krisztus végigment a szenvedésteli keresztúton a Golgotára, ahol ellenségei keresztre feszítették, de harmadnapra feltámadt, úgy a keresztút stációi szimbolizálják Magyarország sorsát, keresztre feszítését és a király tragédiáját.” 1927-ben szentelték fel a Kálváriát, 1950-ben betiltották az itt végzett szertartásokat, 1960-ban pedig durván szétrombolták. Mondják, az egész falu sírt. 1988-ban azonban, a rendszerváltozást közvetlenül megelőző időszakban, a tihanyiak engedélyt kaptak a Kálvária visszaállítására. Mára a Kálvária újra áll, a mai tetejéről, azaz a dombtetőről megejtő kilátás nyílik a falura.

A Kálvária mellett van az a hely, amelyről már 1848-ban azt írták, hogy sokan jönnek ide visszhangot hallgatni. A templom fala a visszhangdombon elkiáltott, hosszú mondatokat is visszaadta. Igaz, erről már korábban Csokonai Vitéz Mihály is verset költött A tihanyi echóhoz címmel. 1960 óta a visszhang ugyan gyengült, de szélmentes időben, főleg este ma is visszadobja szavainkat.

Tihanyi utcakép
Tihanyi utcakép
Fotó: A szerző felvétele

A falu főutcája tele van szebbnél szebb régi házzal. A műemlékvédelmi hatóságok szigorúan ügyelnek arra, hogy a település építészeti emlékei a maguk eredeti szépségében megmaradhassanak. Ezt a célt szolgálja a Tihanyi Szabadtéri Néprajzi Múzeum, amelynek házai az itt élők életmódját mutatják be. A Parasztgazda Házának egyszerű lakószobája szabadkéményes konyhája, kamrája, gazdasági épületrészei arról beszélnek, hogy a parasztok ezen a vidéken sem éltek fényűző életet. A népművészet azonban néhány használati vagy dísztárgyon megvillantja a régi emberek teremtő képzeletének emlékeit is. A Halászcéh Háza a Balaton egyetlen fennmaradt, ilyen célra készült építménye. Itt voltak a céh gyűlései. A ház nádfedelű, vakolatlan bazalt terméskő falakkal, kis ablaka köré fehér keretet meszeltek. Nagyjából ilyen egy, jellegzetesen tihanyi építkezési stílusnak megfelelő ház. A Pisky sétányról nyíló skanzent sokan látogatják, és így megismerhetik a falu történetének itt összegyűjtött emlékeit is.

Kapcsolódó írásaink