Adam Sandler sellőt szeret, és nem lehet rajta nevetni

Dvořák Ruszalka című operáját 1900-ban mutatták be Prágában. Ruszalka, a sellő embert szeretne párjának, annak ellenére, hogy némának kell lennie szerelme, a herceg mellett, aki, ha megcsókolja, meg is hal. Rövid boldogságot követően elátkozottan, magányosan él a két szerelmes egymástól távol, amikor azonban idősebb korukban újra találkoznak, a csók a sellőnek elhozza egy pillanatra a boldogságot, amit mindig szeretett volna, a másik pillanatban a szerelme holtan esik össze.

Jakub, az első cseh űrhajós (Adam Sandler) és felesége Lenka (Carey Mulligan) történetén át meg átvonul Ruszalka meséje, sőt fel is csendül Dvořák művéből egy részlet, és a barátságos űrlény, akivel küldetése során az űrhajós találkozik, meg is szereti az operát.

A forgatókönyvet Colby Day írta Jaroslav Kaflar A bohémiai űrhajós című regényéből, és a Csernobil című filmet is jegyző svéd Johan Renck rendezte.

Jakub küldetésének előzménye, hogy a Föld bolygó fölött folyton valami lilaság jelenik meg az égen, amit elneveznek Chopra-felhőnek. Ez a felhő a Jupiter közelségében tartózkodik többnyire, így Jakub Proházkának ide kell elrepülnie, és a felhőt alkotó anyagból mintát vennie, valamint felvételeket készítenie róla egyéves küldetése során.

A film elején Jakub már fent van az űrben a Husz János űrállomás fedélzetén. Jól láthatjuk, hogy az amerikai filmesek és a svéd rendező miképpen képzelnek el egy közép-európai űrhajóst úgy nagyjából a nyolcvanas évek táján.

Nagyon komoly az ábrázata, majdnem mindig rossz kedve van, lesújtó a tárgyi világ körülötte, csúfak és ócskák, lehasználtak a tárgyak, vacak kaját eszik, és így tényleg dupla vagy tripla szívás a családjától távol úgy élni az űrhajón egy éven át magányosan, mint egy befordult nyugdíjas. Igaz, hogy mindennap felhívhatja Petert, aki ha nem is intézi el, amit kellene, de Jakubot főnöknek szólítja, és mindig mindenről, amit Jakub kifogásol, jelentést ír. És az Isabella Rosellinit alakító felettesét is felhívhatja, aki már őt megelőzően járt az űrben, és már ismeri az ottani magányt.

De ettől még az űrhajón elromlik a vécé, és Jakub hetek óta nem tud aludni a zúgástól, és még a kamerák is, amelyek őt vizslatják, kezdik felmondani a szolgálatot.

Az űrhajós életében Lenka, a felesége a sellő, aki vízimentő. Amikor megismerik egymást, megfogadják, hogy ahová megy az egyik, odamegy a másik. Csakhogy Lenka nem kívánkozik az űrbe, Jakub meg a vizet nem szereti annyira.

Na de a lényeg az, hogy Jakubnak nem ez a millió kilométeres küldetés az első olyan útja, amellyel megszegi az ígéretét. Lenka áldott állapotban van, nem akar egyedül maradni, és már elege van a cserbenhagyásokból. Egy videóüzenetben szakít Jakubbal. De az üzenetet az űrhajós a küldetés biztonsága érdekében nem kapja meg, hanem úgy tudja, elromlott a berendezés.

Magánya így még nyomasztóbb, sivárabb és reménytelenebb lesz, ebben a helyzetben összetalálkozik egy űrlénnyel, aki segít neki, hogy el tudja dönteni, mi nem igaz abban az életben, amit él, a küldetésben való részvétele vagy a Lenkának tett ígérete.

Hanuš – mert így nevezte el az űrhajós a pókra és tengeri polipra emlékeztető lényt – sajátos eszközeivel rávilágít arra, hogy valójában miért vesz részt ezen a magányos, sivár, az egészségre káros küldetésen Jakub, hogy tulajdonképpen a nem általa elkövetett bűnök miatt próbál vezekelni ahelyett, hogy a saját életét élné.

Ezen a ponton a néző megbirkózhat azzal a nem túl kellemes gondolattal, hogy manapság bizonyára rengeteg ember hazugságban, félreértésben, fölösleges bűntudatban araszol végig az életén, és egyáltalán nem saját maga a munkájában és az emberi kapcsolataiban.

Ha Jakub előbb rájön erre, akkor talán más száguld egy éven át az űrhajón, olyan valaki, aki erre született, és aki mögött olyan feleség áll, aki nem dől ki a küldetés közepén.

A cseh népmesében persze nincs ilyesmi, hogy a herceg szerelmétől távol ráébred, hogy számára mi a fontos az életben, de az érdekes kérdés, hogy egy ilyen ráébredés után hogy folytatódik és folytatódik-e egyáltalán közös meséje a sellővel.

A film alkotói nem féltek kockázatot vállalni azzal, hogy űrutazásuk inkább allegória, mint egy akciófilm színtere, és hogy nem csupán a szavak, gondolatok szintjén, hanem sokkal mélyebben és érzékletesebben igyekeznek megmutatni, miben kellene változnia korunk emberének, és mi kellene ehhez.

Adam Sandler nagyszerűen alakítja az elgyötört kelet-európai űrhajóst, nem tehet róla, ha a hazai néző számára mégis van valami nevetséges abban, ahogy Hollywoodban elgondolják a cseh mindennapokat.