Kultúra

ÉS AKKOR 56. – Kőbánya

A rendszerváltozást megelőző évben a Hitel is egyre határozottabb vonásokkal jelent meg a magyar kultúrában és politikában

A Hitel 1989. július 5-re már egy új szerkesztőségben készült el. A kezdetektől a lapot hirdetésekkel támogató nagyvállalkozó, Széles Gábor Műszertechnika nevű cégének kőbányai telephelyén kapott helyet. Ennek címe: Budapest X., Szállás u. 21. volt.

ÉS AKKOR 56. – Kőbánya
Farkas Árpád 2007-ben
Fotó: Wikipedia/Kaiser Ottó

A Hungária körút és a híres-hírhedt Mázsa tér közötti városrész egyik mellékutcájában működött az a nagy épületekkel teli ipartelep, amely bejárati részének két, emeletes irodaházában helyezte el az üzletember a Hitel és a Magyar Fórum szerkesztőségét. A korábbi szűk helyhez mérve a Hitel itt ekkorra már jócskán megnőtt tekintélyének és példányszámának köszönhetően is – természetesen mindezek mellett Széles Gábor jóindulata és segítőkészsége is szerepet játszott ebben – egy komoly szerkesztőséghez méltó körülmények közé került. A nagy alapterületű irodaépület egész első emeletét megkapták. Széles Gábor ráadásul vadonatúj irodabútorokkal is felszerelte a helyiségeket. Külön nagy tárgyaló is volt, tágas főszerkesztői, egy másikban főszerkesztő-helyettesi iroda, köztük a titkárság. Ezt Markovics Mara a tőle megszokott határozottsággal alakította ki. Apró, ám nem lényegtelen adalék, hogy a Magyar Demokrata Fórum nagyvonalú, svájci üzletember támogatójától, Ghéczy Ivántól kapott hófehér irodaberendezést. Ugyancsak a gazdag, Svájcban élő magyar hazafi látta el a szerkesztőséget nálunk akkor korszerűnek mondható villanyírógépekkel. Volt külön szobája az olvasószerkesztőnek, a főmunkatársi rangban dolgozó szerkesztőségi tagoknak, külön szobát kaptak a beírók és a tervezőszerkesztők. Természetesen a lap kiadói és gazdasági ügyeit intéző munkatársaknak is megvolt a saját irodájuk itt. A szomszédos házban hasonlóan nagy alapterületen helyezte el Széles Gábor a Csurka István vezette Magyar Fórumot, az itt eltöltött idő alatt a két szerkesztőség között igen szoros volt a kapcsolat.

Különösebben nem mászkáltunk át egymáshoz, mindkét szerkesztőségnek megvolt a maga gondja-baja. Ha néha mégis átszaladtam a Magyar Fórumhoz, találkozhattam a kéziratok fölé görnyedő Ágh Istvánnal vagy a tipométerét lóbáló Lázár Ervinnel. Ilyenkor mindenről társaloghattunk, ami nem irodalom. Az mindannyiunk életében ezekben az időkben háttérbe szorult. Ezt nem is nagyon bántuk. Csurka István nagy lendülettel ingázott a két szerkesztőség között. Nagy munkabírású ember volt, képzelhetni, micsoda erők kellettek a Hitelbe és a Magyar Fórumba szánt terjedelmes írások elkészítéséhez, a külföldi és hazai író-olvasó találkozók szerepléseihez, hogy a töméntelen politikai gyűlésről ne is beszéljünk.

A Hitelben a munka a Budai Vigadóban kialakított szerkesztőségi rend szerint folyt tovább, a körülmények kényelmesebbek, nyugodtabbak voltak, mint az előző helyen. Kicsit messzebb volt a város központjától, és ekkorra már a Magyar Demokrata Fórum tanácskozásai is a szervezet Ó utcai faépületeiben zajlottak. A kőbányai szerkesztőség egyik nem elhanyagolható előnye volt, hogy a munkatársak autóikkal beállhattak a telep udvarába. Igaz, azokban az időkben még nem volt annyira nehéz parkolóhelyet találni Budapesten, mint mostanában.

Fellapozva az új szerkesztőségben elkészített Hitelt, a belső borítón ott szerepel a lap egyik legfontosabb írása, Farkas Árpád Egyszer majd arcom is elkészül című verse. Ekkorra már, a rendszerváltozást megelőző évben, a Hitel is egyre határozottabb vonásokkal jelent meg a magyar kultúrában és politikában. Mondhatni: elkészült.