Kultúra
A felesége ölte meg a legendás színészt?
Pedig a balmazújvárosi szegény parasztcsaládból származó Soós Imre élete úgy kezdődött mint egy szép mese. Az egykori mezítlábas kondásfiú 17 éves korában elindult szerencsét próbálni a fővárosba, ahol kivételes tehetségének köszönhetőn felvették a Színművészeti Főiskolára. A legenda szerint gyalog vágott neki az útnak, Budapesten persze eltévedt, és a csizma feltörte a lábát, így amikor egy rendőr segítségével mégiscsak sikerült megtalálnia a főiskolát, mezítláb szavalta el Bajor Gizi, Gobbi Hilda és Somlay Artúr előtt Petőfi Sándor Szülőföldem című versét olyan átéléssel, hogy felvették.
Két év múlva, még főiskolásként megkapta a Ludas Matyi főszerepét, s a Ranódy László rendezte, fekete-fehér film hatalmas sikert aratott. A húszéves Soós ismert, népszerű színész lett, és elnyerte a Karlovy Vary-i filmfesztiválon a legjobb férfialakítás díját.
A főiskola elvégzése után pályafutása meredeken ívelt felfelé, tíz filmben szerepelt, Debrecenben eljátszhatta Rómeó szerepét, 1954-ben pedig Jászai Mari-díjjal tüntették ki. A szerelemben viszont nem volt szerencsés, több filmben együtt játszott a gyönyörű Ferrari Violettával, aki azonban 1949-ben nem őt választotta, hanem a nála 19 évvel idősebb Básti Lajost. Ez hatalmas lelki csapás volt számára, és fájdalomcsillapítónak inni kezdett.
Már a Madách Színház tagjaként 1955-ben főszerepet kapott minden idők egyik legjobb magyar filmjében, a Körhintában. A Fábri Zoltán rendezte, fekete-fehér alkotásnak külföldön is sikere lett, 1956-ban Arany Pálma-díjra jelölték a cannes-i filmfesztiválon. A női főszereplő Törőcsiket sztárként ünnepelték Cannes-ban, ahová Soós nem utazhatott ki, pedig a francia kritikusok tehetségét Gérard Philipe-éhez hasonlították.
Az élet körhintáján azonban egyre jobban szédült a fiatal színész, egyre többet ivott. Egy ügynöki jelentés szerint. „Elhanyagolja kötelességeit, nem képzi magát ideológiailag, nem végez mozgalmi munkát. Tanácstag, akit nem látni a tanácsban, nem jár el a DISZ központi vezetőségeinek üléseire, amelynek szintén tagja. Iszik, mértéktelenül dohányzik.”
Felismerte a veszélyt színésztársa, Törőcsik Mari is: „Imrénél tisztán láttam, hogy én, kezdő kis színésznő, nem tudom elintézni, hogy őt ne parasztszínészként kezeljék, és nem tudom őt megállítani azon az úton – annak ellenére sem, hogy a Körhinta alatt egyáltalán nem ivott –, amelyen viharos gyorsasággal haladt a tragédiája felé.”
Amikor 1956-ben megtudta, hogy az akkor már Bástitól elvált Ferrari Violetta Németországa disszidált, öngyilkosságot követett el. A sors tragédiája, hogy lelki gyógyulásra a János-kórház pszichiátriai osztályára került, ahol kezelőorvosa dr. Perjési Hedvig lett. Az orvos és betege kapcsolatból pedig házasság lett.
„A tűz és víz találkozása volt az övék: az egykori mezítlábas disznópásztor és a jó családból származó, iskolázott zsidó lány… Nem csoda, hogy a kapcsolatuk hullámhegyek és -völgyek váltakozásából állt. Hol összevesztek, hol kibékültek, elengedni azonban nem tudták egymást – pedig talán mindkettejüknek az lett volna a legjobb” – írta kapcsolatukról Mezei M. Katalin Soós halálának 64. évfordulóján.
Máig sem tisztázott, hogy mi történhetett 1957. június 20-án. A rendőrségi jegyzőkönyv szerint: „Június 20-án a XII. kerületi, Alkotás utca 49/a szám alatti ház I. em. 1. ajtó lakásán holtan találták Soós Imre 27 éves színművészt és feleségét, dr. Perjési Hedvig 29 éves orvosnőt.”
Az előzményekről az író Müller Péter egy interjúban így nyilatkozott: „Fölkísértem Hédit, ezt a zaklatott, rettegő asszonyt a lakásukra. (…) Amikor mentem le a lépcsőn, hallottam, hogy csak nagyon sokára csukódott be az ajtó, mintha várt, kérlelt volna arra Hédi, hogy maradjak. Nem tudtam persze, hogy végzetes lesz az éjszaka, de azt tudhattam volna, hogy egy nőt ilyen állapotban nem szabad egyedül hagyni. (…) Reggel bemondta a rádió, hogy mindketten tragikus hirtelenséggel meghaltak, mint kiderült, kinyitották magukra a gázcsapot.”
Politikai okok miatt a rendőrség gyorsan lezárta az ügyet, megállapítva, hogy kettős öngyilkosság történt. A barátoknak és a rajongóknak azonban sokáig nem sikerült napirendre térniük a tragikus esemény felett. Különböző történetek keltek szárnyra, például hogy a férj holtteste az ajtónál feküdt, mintha menekülni próbált volna, míg a feleségét a konyhaasztal mellett ülve találták kihűlt, élettelen tagokkal.
Később Soós egyik testvére azt mondta, hogy találtak egy búcsúlevelet a lakásban, amelyen Perjési Hedvig azt írta: „Anyu, ne bántsatok senkit, én vagyok a gyilkos.” Ez a levél a hivatalos iratokban nem szerepel, viszont az orvosnő egyik korábbi barátja elárulta, hogy Perjési kettős öngyilkosságra próbálta rábeszélni, amelyet ő visszautasított.
A szegény parasztfiú Soós Imre története meseszerűen kezdődött, azonban tragédiával fejeződött be. Az egykori mezítlábas kondásfiú híres színész lett, feljutott a csúcsra, ahol megszédült, de nem talált olyan társra, aki támogatta volna. Sőt segítség helyett kinyitotta a gázcsapot…
