Kultúra
Észt nők szaunáznak, és titkokat mesélnek
A tradicionális északi szaunában nem csak a test tisztul meg, hanem a lélek is
Három nő szerepel a filmben, akiket újra meg újra látunk, hallunk (néha mások is csatlakoznak hozzájuk), ők azok, akik mindenfélét elmondanak magukról. Egyik sem fiatal, modellalkatú, és nem is próbálja őket külső szempontok szerint idealizálni a kamera.
Ants Tammik operatőr inkább fényeket, formákat figyel, érdekes mozdulatokat, kéz- és lábtartásokat, vagy éppen, ahogy két test itt-ott összeér. Ilyenfajta filmes meztelenséget nem sokszor láttunk eddig, az operatőr részéről nincs tudatos szándék, inkább hagyja, hogy az vezesse, amit lát, ami egy félhomályos szaunakabinban látható egyáltalán, amit kínál a pillanat, a beszélgetés, a figyelem, az ellazult vagy megfeszülő test, amelyet nyírfaágakkal csapkodnak vagy éppen masszíroznak.
A három nő titkai többnyire nem is azért titkok, mert nem mondanák el szabadon, hanem mert a külvilág bizonyos eseményekről nem vesz tudomást, meg nem történtnek hajlamos tekinteni, vagy éppen az áldozatot hibáztatni. Igen, ezek a titkok gyakran fájdalmas események: erőszak, bántalmazás, árulás, hazugság, és a személyes történet, a vallomás annak az elismerése, hogy igen, ez velem történt meg.
De vannak másfajta történetek is a nővé válásról, szülésről, abortuszról, a családanya életéről, szerelemről, a testükhöz, arcukhoz fűződő kapcsolatukról.
A hagyományos észt szauna azonban nem csak ennyi. Imákat, igéket mondanak, tradicionális dalokat énekelnek, hogy megtisztuljanak, megnyugodjon a lelkük. A filmben egy idős asszony is szerepel, aki ismeri a régi varázsigéket, a régi gyógymódokat, de arról is tud, hogy a szaunában meg lehet idézni holtakat, csak éppen a filmben erre nem kapható, arra viszont igen, hogy a főszereplőket segítse a testi-lelki egészségük helyreállításában.
Azzal kapcsolatban, hogy mi minden zajlik egy hagyományos szaunában, megtudjuk, hogy a régi asszonyok szülni is odajártak, de van, aki most is ott ad életet a gyermekének. Szülést nem látunk, csak beszélnek róla a szaunázó nők, illetve terhes asszonyokról készülnek snittek, de ellenpontként az egyik főszereplő azt is elmeséli, hogyan szülte meg a halott kisbabáját.
A szaunázásnak és a történeteknek keretet ad a természet körforgása, hiszen a film minden évszakot bemutat, és a vége felé azt is, milyen szertartást végeznek, hogy a bánattól, a fájdalomtól, a félelemtől és szorongástól megszabaduljanak.
Összeér a szaunagőzben a hagyomány és a mai történetek, és ott hullámzik az ezer meg ezer asszonysors, asszonytest, arc, lélek, érezzük, hogy ott vannak, amióta csak ebben a faházacskában vagy máshol az első asszony beült a gyógynövény illatú gőzbe.
Mindez páratlanul szép és érdekes a filmben, és fontos is, hogy ez a hagyomány megőrződött, hogy most is él, és van, aki dokumentálja és filmre komponálja, akkor is értékes, ha a történetek némiképp megírtnak tűnnek, és úgy látszik, hogy a forgatókönyvíró, aki egyben a rendező is, nem tartotta fontosnak, hogy meglepje a nézőt vagy saját magát a mondataival. Bár így is nyilván lesz néző, aki sosem hallott titkokat tud meg az asszonylétről vagy éppen a szaunázásról.
Kár azért is, hogy a záróformula alatt, amikor a szaunanővérek egymásnak is, a szellemeknek, a természeti erőknek is megköszönik a szaunázást és a segítséget, már a stáblista fut, pedig ez a rész még nagyon is hozzátartozik a filmhez. A nézőtéren is okoz némi zavart, van, aki már kifelé siet, mert a stáblistára nem kíváncsi, mások pedig hallani akarják az utolsó fohászig, hogyan adnak hálát az észt nők, a szaunanővérek.
Smoke Sauna Sisterhood (2023)
Észt–francia–izlandi dokumentumfilm – 89 perc
Rendezte: Anna Hints
7/10
