180 éve mutatták be a Hunyadi László című operát

Erkel Ferenc (1810–1893) 1838-tól vezényelt az egy évvel korábban megnyílt pesti Magyar Színházban operákat, főként Rossini, Bellini és Donizetti alkotásait. Első saját művét, a témáját a magyar történelemből merítő Bátori Máriát 1840 augusztusában mutatták be, ennek színlapján nevezték először Nemzeti Színháznak az intézményt.

A zeneszerző első jelentős operája, egyben az első magyar nemzeti opera, a Hunyadi László szövegkönyvét – Tóth Lőrinc Két László című drámája nyomán – a Bátori Mária és a Bánk bán librettóját is jegyző Egressy Béni írta 1841-ben. Egressy a legenda szerint a megzenésítés lehetőségét Bartay Andrásnak, a Nemzeti Színház akkori igazgatójának akarta felajánlani. Az utcán azonban, az iratköteggel hóna alatt összetalálkozott Erkellel, aki beleolvasott a librettóba, és egyszerűen zsebre rakta. Néhány hónappal később már az opera vezérmotívumaival is elkészült, a komponáláskor az olasz és francia minták követése mellett felhasználta a magyar verbunkos zenéjét is.

Az akkor még négyfelvonásos opera ősbemutatóját 1844. január 27-én a Nemzeti Színházban tartották. A karmesteri pulpituson a zeneszerző állt, a címszerepet Pecz Adolf, Rozgonyi királyi hadnagy szerepét a librettót író Egressy énekelte, a négy felvonás alcíme Cillei halála, Királyi eskü, Ármány és Vérpad volt. A három helyszínen (Nándorfehérvár, Temesvár, Buda) játszódó cselekmény hűen követi a történelmi eseményeket, az 1456-os nándorfehérvári diadaltól Hunyadi László kivégzéséig, szereplői valós történelmi személyiségek.

Az opera sikeréhez nagymértékben hozzájárult témaválasztása, a reformkor nemzeti érzelmektől fűtött légköre, de a történet időszerű párhuzamai is (V. László a második Habsburg volt a magyar trónon). A darab a kritikusokat akkor megosztotta, de a közönség azonnal szívébe zárta, és a Nemzeti történetének legsikeresebb operája lett, összesen 238 előadást élt meg.

A mű az ősbemutató után jelentős változtatásokon ment át: Erkel a nyitány mellett három új áriát illesztett be, egyet kiegészített, egy kettőst pedig kihúzott. Az 1845-ben komponált nyitány jellegzetes vezérmotívuma hangzik fel, amikor a színen a család valamelyik tagja jelenik meg. A sokak által az első magyar szimfonikus költeménynek tekintett Hunyadi-nyitány a későbbiekben koncertdarabbá vált, külföldön először 1846-ban Bécsben Liszt Ferenc vezényelte.

Gara Mária harmadik felvonásbeli cabalettája (az olasz bel canto operák jellegzetes, két részből álló áriáinak második, gyors része) a „magyar csalogánynak” nevezett Hollósy Kornélia számára íródott 1847-ben. A második felvonás Szilágyi Erzsébet által énekelt, La Grange-ária néven ismertté vált bravúrdarabját a magyarul éneklő francia operaénekesnő, Anne de La Grange számára komponálta Erkel 1850-ben. Ugyanekkor készült el az eredetileg csárdás megjelölésű palotás is a harmadik felvonásban (bár egyes források szerint a táncbetét zenéje nem is Erkelé), 1859-ben a címszerepet éneklő Stéger Ferenc tiszteletére írt kiegészítést Hunyadi László első felvonásbeli áriájához. A partitúrába az 1850-es években hárfaszólamot is beillesztett, de nem sokkal az ősbemutató után kihúzta a harmadik felvonásból Gara nádor és Hunyadi László kettősét.

Az opera legnépszerűbb motívuma a Meghalt a cselszövő című kórus. Ezt énekelték a Nemzeti Színházban az 1848. március 15-i forradalom estéjén, s ez lett a forradalom és szabadságharc tömegdala, a Hunyadi László diadalútja a szabadságharc leverését követően kezdődött.

Az 1884. szeptember 27-én megnyílt budapesti Operaház első előadásán – mivel az akkor már idős Erkel nem készült el időre az alkalomra megrendelt István király című operával – a Hunyadi László nyitánya, valamint a Bánk bán első felvonása és Wagner Lohengrinjének első felvonása hangzott fel Erkel vezényletével. A teljes opera majdnem fél évszázadon át, 1935-ös átdolgozásáig folyamatosan szerepelt a repertoáron. Az 1911-ben Népopera néven megnyílt Erkel Színház első előadásán is a Hunyadi László nyitánya csendült fel, az 1951-ben az Operaházhoz került színházban 1954-ben tűzték először műsorra magát az operát.

Az Operaház rekonstrukciója után, az 1984-es nyitóelőadáson az opera első felvonását játszották, az Erkel Színház átépítését követő megnyitón 2013-ban a Hunyadi Lászlót mutatták be, akárcsak az 1959-ben újraindult Szegedi Szabadtéri Játékok első előadásán. A címszerepet olyan kiváló tenoristák alakították, mint Ilosfalvy Róbert, Simándy József, Kelen Péter és Molnár András. A mű még Erkel életében eljutott külföldre, 1856-ban Bécsben, 1860-ban Bukarestben és Zágrábban mutatták be.

Az operát 1935-ben átdolgozták, hogy a közönség számára befogadhatóbbá tegyék, a zenével Radnai Miklós, a szcenikai megoldásokkal Oláh Gusztáv, a dramaturgiai kérdésekkel Nádasdy Kálmán foglalkozott. Sokáig ezt az erőteljesen megkurtított, de pergőbb és az utolsó két felvonás összevonásával három felvonásossá alakított verziót játszották. Lemezen is ez jelent meg 1960-ban, a teljes, rekonstruált mű lemezváltozata 1984-ben készült el. Az Operaház 1989-ben e változat figyelembe vételével újította fel a szövegében is átalakított darabot, Maár Gyula rendezésében. Az opera kritikai kiadása 2007-ben jelent meg, 2012-ben pedig lemezre vették az ősváltozatot.

Az Operaház 2012-ben ismét a közkeletű átdolgozást mutatta be, de az intézmény csaknem öt éven át tartó felújítását követően, 2022 márciusában már a legteljesebb változatban tűzték műsorra Erkel operáját Ókovács Szilveszter rendezésében.