Jánó Mihály művészettörténész kapta a Háromszék kultúrájáért díjat

A székelyföldi megye önkormányzata és a Kovászna Megyei Művelődési Központ 2013-ban alapított kitüntetését a magyar kultúra napján, hétfő este adták a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban. Az ünnepség keretében megnyílt a Bánffy Miklós és Kós Károly világa című tárlat, amely március 28-ig látogatható, és az ehhez készült katalógust is bemutatták.

A közlemény szerint Tamás Sándor, a Kovászna megyei önkormányzat elnöke köszöntőjében az ünneplőket együtt gondolkodó közösségként jellemezte, „amelynek alkotó munkássága határozza meg és (.) formálja Székelyföld kulturális erőterét”. Az itteni „lámpásemberek” mutatják az utat, a jó irányt, és Jánó Mihály is egy közülük – mutatott rá.

Weisz Attila művészettörténész laudációjában elmondta: Jánó Mihály művészettörténész kutató, fő kutatási területe Erdély és Székelyföld középkori, újabb kori és kortárs művészete. „A művészettörténet az örökségvédelem és műemlékvédelem lelke, ami szintén sok feladatot ró a szakemberre. Jánó Mihály pályája során mindhármat bőven megtapasztalta: dolgozott és dolgozik a kutatás és tudománynépszerűsítés területén, de ugyanúgy a tudományszervező és műemlékvédelmi munkából is bőven kijutott neki” – fogalmazott.

Jánó Mihály az ünnepséget követően elmondta: nincs nagyobb öröm, mint amikor az embert a környezete ismeri el, és azt ígérte, a díjra úgy szolgál rá, hogy tovább dolgozik. „Olyan csodálatos művészet és kultúra van itt Háromszéken, Székelyföldön, ami semmivel sem kevesebb, mint más európai területnek a művészete, és ezt igyekszem minél jobban tudatosítani környezetemben és nemcsak” – fogalmazott a közlemény szerint.

Jánó Mihály 1945-ben született a németországi Eichstättben, Kézdivásárhelyen nőtt fel. 1973-ban itt kezdte el muzeológusi pályáját a Céhtörténeti Múzeumban. Diplomát a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem történelem-filozófia karán szerzett. 1990-ig a Székely Nemzeti Múzeum alá tartozó képtár vezetője volt, művészettörténeti, műkritikai, művelődéstörténeti cikkeket publikált.

2001-ig Kovászna megye művelődési felügyelőségén főtanácsos, ahol műemlékvédelemmel és gyűjteményszervezéssel foglalkozott. Utána 2009-es nyugdíjazásáig ismét a múzeum képtárában dolgozott.

Műemlékes, muzeológusi, művészettörténeti pályája töretlen, fő kutatási területe az erdélyi középkori falképfestészet ikonográfiája, a Szent László-ábrázolások kutatása és Barabás Miklós életműve.