Új utakra lép Wolf Kati – INTERJÚ

– Mit jelent számodra az új út, mit remélsz tőle?

– Amikor az X-Faktorból elindult az utam, és elindultam az ismertség útján, már akkor is popzenét énekeltem, de inkább elektronikus popzenét. Azóta sok változáson mentem keresztül, azt szoktam mondani, hogy közeledem a B oldal felé, az ötven felé, nagyon sok minden másképpen látok, nőnek fel a gyerekeim, és rengeteg olyan változás következett be az életemben, amelyet valahogy a zenébe is bele szerettem volna fűzni. Tulajdonképpen nem teljesen új ez az út, mert visszakanyarodtam a régi énemhez. Régen ilyenszerű zenét játszottam többet, valójában ez is popzene, tehát nincs óriási változás. A különbség abban érzékelhető, hogy amikor mi kimegyünk a zenekarommal a színpadra, akkor a saját, régi elektropopdalaim is sokkal erőteljesebben szólalnak meg. Azt a fajta koncertélményt, azt a fajta energiát hozzuk vissza, amit az én fiatalságomban, a 80-as-90-es években lehetett átélni, egy LGT-, egy Katona Klári-, egy Tina Turner-koncerten. A lemez ennek a örökérvényű energiának a jegyében született. Rengeteg szenvedélyt, rengeteg rockérzést, nagy dallamokat tartalmaz. Egyébként a lemezbemutató koncert Tina Turner születésnapján van, számomra ő egy hatalmas ikon, és példaszerű számomra az a fajta életérzés, amelyet ő átad a koncertjein.

– Ez egy abszolút piaci rés, hiszen manapság rengetegen keresik azt a fajta popzenét, ami a régi időket idézi. Milyen visszacsatolások érkeztek ezzel kapcsolatban?

– Amikor játszunk valamilyen rendezvényen, akkor csomó olyan ember jön oda, aki – mondjuk – nem feltétlenül a koncerte jön, hanem úgymond odatéved a rendezvény által, és meghallgat minket. Elmondják, hogy hűha, hát ez olyan koncert volt, amilyet húsz éve nem hallok. Ráadásul – nyilván ezen a lemezbemutatón saját dalok lesznek – szoktam játszani Tina Turnert, Jon Bon Jovit, tehát csupa olyan zenét, amelyet én imádok. Ezért is tettünk rá a lemezre két átdolgozást, egy Katona Klári- és egy Zorán-dalt, mert szerintem az a világ ugyanúgy benne él az én generációmban. Ezek erős zenék, ezek tényleg ott maradnak a lelkünkben.

– Tehát az új lemezed egyfajta nosztalgia és tisztelgés a régi dalok előtt?

– Részben igen, de azért egy nagyon modern hangzású dolog. Tehát az benne a csavar, hogy ugyan a régi zenékhez nyúltunk vissza, azokból táplálkoztunk, de nagyon modern hangszíneken szól. Ez nem egy retróbuli, hanem azt a klasszikus koncertélményt adja vissza, amelyeken mi felnőttünk.

– Mondhatjuk, hogy ez az új út egy önismereti utazás metaforája?

– Abszolút. A szövegeket az új lemezen én írtam, ami nekem új dolog. Rengeteg olyan gondolatom volt, amely már évek óta foglalkoztat, és amely az életemet kitölti, és amelyről szerettem volna írni. Van egy nagyon fontos dal, amely arról szól, hogy milyen brutálisan nehéz ma nőként változni. Azt, hogy mennek az évek, és öregszel, azt az ember hogyan tudja nőként, pláne előadóművészként megélni. Egy olyan korban élünk, ahol mindenki ki van simítva, fel van töltve, örökké fiatal. Szerintem ez egy tévút. Én nem akarok ennyi idősen húszévesnek kinézni, sokkal inkább egy jól karbantartott 49 évesnek, hiszen annyi is vagyok. Nekem van egy édesanyám, aki 76 éves és gyönyörű. És nem azért gyönyörű, mert a plasztikai sebésznél ül hetente, hanem azért, mert a kisugárzása mellett a kezén, az arcán rajta látod az életét, a nehézségeit, a szerelmet, az életet, amelyet megélt. Ez egy fontos, követendő példa, mert azt látom, hogy a negyven pluszos nők ezzel küzdenek, ezért valahogyan másképpen kellene ezt megközelíteni.

– Mennyire volt gyors az alkotási folyamat?

– Nem volt gyors. Ezeken a dalokon hónapok óta dolgozunk, én főleg a dalszövegekről tudok beszélni, mert magát a zenét a fiúk csinálták. Szóval volt olyan dalszöveg, amelyen heteken át ültem, és volt olyan dalszöveg, amelyet egy éjszaka alatt megcsináltam. Ez nagyrészt függ attól, hogy milyen lelkiállapotban van az ember, mennyire tud békében leülni és alkotni, mennyire jönnek azok a szavak, amelyeket dalszövegbe lehet foglalni, hogy hogyan tudod megfogalmazni azokat a kifejezéseket, amelyek megfoghatatlanul benned vannak. Ez egy nagyon érdekes és izgalmas folyamat volt, illetve egy folyamatos tükörbenézés, önreflexió. Teljesen másképpen növök össze ezekkel a dalokkal, amelyek igazán a saját gondolataimat tartalmazzák.

– X-Faktor, Eurovízió, karrier szempontjából megéltél olyan dolgokat, amelyeket kevesen mondhatnak el magukról. Milyen céljaid vannak jelenleg a könnyűzenei piacon?

– Nagyon szeretném, ha ezt az új lemezt megismerné a közönség, mert úgy gondolom, hogy az embereknek kicsit más a képük rólam, aki valójában vagyok. Még mindig egy elérhetetlen díva képe van rólam, aki egyébként nem vagyok. Sokkal élőbb, megfoghatóbb az, amit mi csinálunk, és sokkal emberibb, közvetlenebb, vidámabb. Azt szeretném, ha ez, valamint a nagykoncertes élmény eljutna a nagyközönséghez. Ez a jelenlegi célom.