Kultúra
Az íj lelkére nekem kell vigyáznom
Interjú Mónus József világrekorder, világbajnok íjásszal
- Nemrégiben a 17. Sarasotai Magyar Napokon vett részt. Milyen bemutatót tartott a floridai magyaroknak?
- Klátyik Erika és Székely Zsolt szervezők hívtak meg a rendezvényre. A megnyitó beszéd második részét én mondhattam négyezer ember előtt, mert ennyien voltak az első napon, a rendezvényen összesen ötezren. Egy harciíjász-bemutatót tartottam. A rendezők sátrai fölött lőttem egy a fesztivál helyszínén kívül eső pontra. Az emberek egy körülbelül négyméteres „folyosó" két szélére álltak, és afölött repítettem a nyílvesszőket. Egy negyvenperces előadást is tartottam vetítéssel.
- Az előadás is az íjászatról szólt?
- Békéről, barátságról, élet-halál harcokról, győzelmekről. A világversenyek világát, hangulatát, lélektani, sokkoló feszültségét mutattam be nekik. A filmmel elvittem őket Ausztráliába, Törökországba, a kolumbiai Andokba, Dél-Koreába, Mongóliába, Kínába és az Egyesült Államokba.
Háromféleképpen tudom felhívni a figyelmet a magyarságra, a büszkeségünkre, az élni akarásunkra: világversenyen legyőzök mindenkit a világon, aki kiáll ellenem, és felállok a dobogó legmagasabb fokára, és így a magyar zászló is a magasba kerül. A másik, amikor kiállok, és egy lehetetlen, elérhetetlenül távolra tűnő célpontra lövök, mint Sarasotában is tettem.
A harmadik mód a földrajzi lövések, például amikor Kolumbiában lőttem, az Andokban, vagy amikor átlőttem Kanadából Amerikába, hiszen a Niagarát is átlőttem már. Sarasotában egy harci céllövő íjászbemutatót választottam, így volt módom megmutatni a régi harcosok büszkeségét, harcosságát, íjhasználatát, precizitását, pontosságát a fesztivál résztvevőinek.
- Jelenleg 1007,41 méter az ön személyes és egyben világcsúcsa, amelyet egy amerikai távlövő versenyen ért el. Milyen versenyeken vett részt ebben az évben?
- Ebben az évben két megmérettetésem volt. Isztambulban volt az egyik a világ legjelentősebb történelmi íjászversenyén. Korábban, 2015-ig Dél-Korea rendezte a legnagyobb történelmi íjász világversenyeket, 2017 óta pedig a törökök. A verseny neve a Hódítók Kupája, amellyel azt ünneplik meg minden évben, hogy Bizáncot elfoglalták. Isztambulban sikerült harmadszor is megnyernem az aranyserleget. Három évig készültem erre a versenyre, és hétezer nyílvesszőt lőttem ki, amelyeket én készítettem harminckét íjjal együtt, hogy megtaláljam a világ legjobb nyílvesszőit és a világ legjobban kilövő íját.
Idén május 26-án volt ez a verseny, augusztus 26-án már Amerikában versenyeztem egy világrekodlövő ijász-világversenyen, amit a World Archery, a világ legrangosabb íjász-világszervezete és az USA Archery rendez. Két Egyesült Államokbeli sivatagban, a Smith Creekben, San Franciscótól 300 kilométerre, Nevada határán, illetve San Franciscótól 600 kilométerre és Salt Lake Citytől 180 kilométerre, Utah államban, Bonneville-ban két világrekordot lőttem a magyar zászló becsületére.
- Indiánokkal is találkozott az íjászok között?
- Természetesen igen! Barátom a világ legjobb indián származású íjász világrekordere, a tiszteletre méltó Larry Hatfield, az amerikai „Longbow király". Vagy beszélhetünk egy navajo indián barátomról, Jamesről, akit nagyon régóta ismerek, ő az amerikai világrekorder íjászok íjainak és nyilainak a gyűjtője. Mindig jó érzéssel találkozom vele, és szerencsésnek érzem magam, hogy a személye és a gyűjteménye révén a legnagyobb lövők világát láthatom. Jamestől kaptam kölcsön a világ egyik legjelentősebb amerikai távlövő íjásza, Harry Drake egyik íját. Ő már régen meghalt motorbalesetben, idős korában. James azzal adta kölcsön a legendás fegyvert, hogy próbáljam ki, és mondjam el a tapasztalataimat. Jövő szeptemberben fogom neki visszavinni.
- Megnéztem a videókat, amelyeken ön Dél-Koreában, Törökországban, Mongóliában, Japánban és az Egyesült Államokban versenyez és győz. Nagyon figyeltem a videókon felbukkanó arcokat, de szerintem nem irigyek vagy dühösek azért, hogy ön viszi el a trófeát, inkább szeretet, örömöt láttam rajtuk.
- Az íjazás számomra harcot, büszkeséget, boldogságot, ugyanakkor szenvedést, kínokat, igazi harci érzést is hoz. Mindig tiszteletet mutatok annak az országnak a kultúrája és történelme iránt, ahova meghívnak. És fordítva is egy fontos szabály van: bármely nemzet harcosai, képviselői eljöhetnek hozzánk, de az őseinket, a múltunkat, a történelmünket tisztelniük kell.
- Ez a tisztelet, amit mutat a nemzetközi versenyeken más népek kultúrája iránt, hozzájárul ahhoz, hogy a magyarokat, Magyarországot hogyan ítélik meg a világban?
- Azt gondolom, hogy az ember a jóra, szépre és a szabadságra, boldogságra született. Ha a magyaroktól azt hallani, hogy a béke, a barátság az egyedüli út, az hiteles, mert akárki jött, hogy meghódítsa az országunkat, megálljt tudtunk neki parancsolni, és most is itt vagyunk. A világ jövője szempontjából a béke és a barátság az egyedül járható út.
- Olvastam valahol, hogy 2006-ban lett íjász, de előtte nem volt kapcsolata ezzel a fegyverrel. Hogy kezdődött?
- Mónus Lacit, a kisfiamat el akartam vinni Egerbe, amikor 12 éves volt. Családdal mentünk, és pont íjászverseny volt a várban. Attól fogva – idézőjelben - a múlt képei megjelentek előttem. Azt éreztem, hogy én már harcoltam ezek közt a falak közt. Soha többet nem tettem le az íjat, és újra az életem részévé vált a kilőtt nyílvessző. Folytattam azt, amit egykor abbahagytam, miután a Jóisten idehozott.
- Ezek után évekig magyar sportlövő volt.
- Két évig. De akkor önző voltam, és magamért harcoltam. Gyűjtöttem a kis érmecskéimet. Ötvenhétszer álltam fel a dobogóra az első évben. A Jóisten egy olyan világot teremtett körülöttem, hogy rájöjjek, ez nem az én utam. A Jóisten vitt ki engem a nemzetközi világversenyek világába, ahol a zászlóért, a magyarságért tudok harcolni.
- Azt is olvastam valahol, hogy nemcsak ön íjász a családjában, hanem mindenki.
- Igen, a családomban, a Farkasok csapatában mindenki világbajnok, sokszoros világrekorder: feleségem, Mónusné Ruszin Anna Mária pedagógus, fiam párja, Dr. Prokaj Kiara épp rezidensorvos, fiam, Mónus László hegesztőmérnökként dolgozik. Az íjász-világranglistán több mint harminc helyen olvashatjuk a neveiket!
- November 14-án a Magyarságkutató Intézetben A hagyományok éltetik a nemzetet című konferencián miről fog szólni az előadása?
- A 19–21. századi magyar harcos íja és nyila, avagy a legendássá vált fegyver ismérvei lesz a címe. Ebben az előadásban a legmeghatározóbbnak nevezhető íjtípusról beszélek, amelynek elkészítése, szerepe, használata számtalan kérdést vet fel a mai napig. A nyílról és a tegezről is beszélek természetesen, ezeket mennyi idő alatt, hogyan készítették el, mennyi volt a nyíl gyakorlati lőtávolsága, és még számtalan érdekfeszítő kérdésre fogok választ adni.
- A Duna Televízióban éppen most vetítik a Tündérkert című történelmi sorozatot, amely Bocskai István halála után játszódik, és fontos szereplői a hajdúk. Ön Hajdúnánáson született, és itt is él, úgy tűnik a nyilatkozatai alapján, hogy az ön személyiségére, hagyományőrző tevékenységére nagy hatással van a térség történelmi múltja, vagyis Bocskai és a hajdúk világa.
- Bocskai István egyik harci városa volt Hajdúnánás. A hajdúk harcosok voltak, életre-halálra harcoltak. Bocskai István 1605-ben városi rangot adott Hajdúnánásnak, felszabadította az itt élő jobbágyokat, házat, földet, jószágot adott nekik, egy szabály volt csak: ha másnap szólt, hogy fel kell ülni a lóra, megfogni a szablyát, kibontani a zászlót, és meg kell halni a zászlóért, akkor az emberek felültek a lóra, és másnap meghaltak, ha kellett. Egy ilyen történelmi közegnek és egy ilyen városnak szülötte vagyok. Ez tartást ad a lelkemnek.
- Az ön eltökéltségében, folytonos készültségében az ő utódjuk lehet, de mégis, a békés harcos útját járja. És ezzel jó példát mutat egy forrongó, háborús világban.
- Ez az egyedülállósága például egy íjhasználatnak. Világversenyen, tehát békében, barátságban, ugyanúgy életre-halálra is lehet harcolni a zászlóért.
- Ha az ember életveszélyben van, egyből tisztán látja a helyzetét, használja a képességeit, akaraterejét, de ha nincs helyzet, akkor ezeket többnyire nem hozza ki magából. De milyen jó lehet, ha valaki képes arra, hogy akkor is kibontakozzon, ha nincsen veszélyhelyzet.
- Az ínszalagszakadásig, a végsőkig lehet küzdeni békében is. A régiségben sem volt ritka, hogy nem eresztették össze a két ellenséges sereget, hanem mindkét oldalról a legkiválóbb harcosok egyike állt csak ki, hogy a vérontást elkerüljék. Erre már az ókorból is van példa, az Iliászban, Trója falai alatt több ilyen párharcot is megvívnak Akhilleuszék. És ez a módszer ma is működhetne.
- Egy bejegyzésből számomra kiderült, hogy ön maga készíti az íjait, nyilait, cápauszonyt, sólyomtollat is használ az utóbbiakhoz.
- Nagyapám révén „csavarhúzóval a kezemben” születtem. Bármit, amit elgondolok, el tudok készíteni. Ezzel a hittel, büszkeséggel készítem a világ legjobb íjait, hiszen nemcsak a legjobb íjászokat kell legyőznöm versenyről versenyre, hanem a legjobb íjkészítőket, hagyományőrző fegyvereket gyártó cégeket is.
- Szerencsére másoknak is készít íjakat és nyilakat ezzel a hatalmas tudással. Egy jó eszköz pedig fél siker, akár zenél, akár harcol valaki.
- Így tudom finanszírozni a világversenyek költségeit.
- Úgy képzelem, hogy egy lelkületében igazi hagyományőrző fegyver, mint például az ön Fekete Bég nevű íjának készítése szakrális folyamat lehet.
- Egy íjnak szentsége van. Egy világ születik meg általa. Amikor elkészül egy íj, lelke lesz, élő harcossá válik. És erre a lélekre nekem kell vigyáznom.
- November 16-án Budapesten a Veres Pálné utcai Scrutonban vetítéssel egybekötött előadást tart. Mi lesz a téma?
- A versenyeim világába kalauzolom el a nézőket, jellegzetes és nevezetes lövéseimet fogják látni. Azokat a versenyeket mutatom be, amelyekről azt szoktam mondani, hogy végigharcoltam a világot Törökországtól Kínáig, Ausztráliától Mongóliáig, Kanadától Japánig a magyar zászló becsületéért. Átlőttem a Vereckei hágót, átlőttem Kanadából Amerikába, a sydney-i operaház fölött, a Grand Canyonban, a Yellowstone Parkban is lőttem. Idén lóval mentünk föl az Andok egy hegygerincére. Mindenütt az a célom, hogy a magyarok büszkeségét, élni akarását megmutassam a magam módján, egy kilőtt nyílvesszővel is akár!
