Kultúra
Firenze után Budapesten hódít az amerikai lány
Ruth Orkin valamennyi – a Mai Manó Házban megtekinthető – képe magában hordozza az adott kor egy, egy különös üzenetét
Ruth Orkin (Boston, 1921. szeptember 3. – New York, 1985. január 16.) első fényképezőgépét 10 évesen kapta, és az első képek olyan hatással voltak rá, hogy a fotózás lett az élete.
A fotóriporteri iskolát Los Angelesben végezte el, később belépett a Photo League-be és a Look magazinban megjelent első képanyaga (Jimmy mesél) után profi fotóriporterként dolgozott tovább. 1943-ban New Yorkba költözött, és neves magazinok – mint például a Life, a Look vagy a Ladies' Home Journal – alkalmazták. Orkin gyermekportrék készítésével kezdett, amely élete végéig az egyik kedvenc témája maradt, ám időközben hírességek fotózásával is nagy sikert aratott, olyan emlematikus egyéniségekről készített azóta is gyakran felhasznált képeket, mint Albert Einstein, Woody Allen, sőt ő készítette az egyik leghíresebb portrét Robert Capáról.
1952-ben Orkin férjhez ment Morris Engel fotográfus-filmeshez. Férjével közösen két játékfilmet készített, ám a Little Fugitive (1953), amelyért Oscar-díjra jelölték, és a Lovers and Lollipops (1955) sikere után visszatért a fényképezéshez, és a Central Parkra néző lakásuk ablakán keresztül készítette színes felvételeit.
Egyik leghíresebb képe az Amerikai lány Olaszországban, amely 1951-ben készült Firenzében, s bár sokszor feltételezték, hogy a kép beállított, Orkin egyértelművé tette, hogy ő csupán annyit kért a felvételen szereplőktől, hogy ne nézzenek a kamerába! Márpedig Olaszországban nem olyan nehéz a férfiak figyelmét elterelni a fényképezőgépről, ha feltűnik egy csinos nő az utcán. A képen látható 15 férfi ösztönösen 15 féle módon reagál a magányosan közéjük érkező idegen nőre, akinek arcáról a tájékozatlanok rémülete olvasható le.
Orkin valamennyi – a Mai Manó Házban megtekinthető – képe magában hordozza az adott kor egy, egy különös üzenetét.
