Kultúra
Mi lesz a végén a szerelemmel?
A magyar származású rendezőnő keserédes vígjátéka minden korosztályt megszólít
A film rendezője a magyar származású Barbara Kulcsár, aki Németországban a Tetthely című sorozat két részét is rendezte. A JUNO 11-nek volt az első filmje, amelyet szinkronizált. A sajtóbemutatón a két főszereplő magyar hangja: Kubik Anna és Rosta Sándor beavatta a sajtóképviselőit a magyar változat készítésnek rejtelmeibe.
Mind mondták, ma már nem úgy készül a szinkron, hogy a magyar színészek előre megkapják a film videóját, majd közösen alámondják a hangot, hanem egyszerre csak egy színész dolgozik a stúdióban, nincs idő rákészülésre, hanem nagyon kell figyelni a rendezőre, és azt tenni, amit kér.
Az Aranyéveink szinkronja nagyon szép és nagyon korszerű lett. Kubik Anna hangját nem is lehet felismerni, talán csak kiabálós részeknél, annyira belesimul a szerepébe. A film hangi világa tele van apró zajokkal, sóhajokkal, nyögésekkel, nagyon különböző csöndekkel és lendületes vidám zenékkel. Minderre nagy szükség is van, hogy az idős kor jellegzetességeit, lelki és testi drámáit színről színre láthassuk.
Nem utolsó sorban pedig nagyon vonzó egy vígjáték, amely odafigyelős, érzékeny, tele van finom részletekkel és nagyon közvetlen képkockákkal.
A történet két főhőse egy 65 éven túli házaspár: Alice (Esther Gems) és Peter( Stefan Kurt) . Gyerekeik már felnőttek, Peter lehúzott 38 évet a Juventa cégnél, nyugdíjba ment, így hát mi más várna rájuk, mint gondtalan öregség.
Vannak is rá kész mintáik: Alice földközi tengeri utazással akarja ünnepelni a szabadságot, és abban reménykedik, hogy az úton majd újra közelebb kerülnek egymáshoz a férjével. De Peterből a nyugdíjas kor, az öregedés egészen mást hoz ki.
Alice-t is nagyon közelről éri valami, ami megállásra késztethetné, de valahogy pont fordítva hat rá, annál inkább menni akar.
A lényeg, hogy amit Peter és Alice gondoltak magukról és a nyugdíjas éveikről, amilyen kész mintákat próbálnak követni, az mind halomra dől.
A rendező filmjével kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy őt az érdekelte, mi történik a szerelemmel, ha egy pár régóta együtt van, például együtt öregedtek meg. Úgy gondolja, ez olyan univerzális kérdés, ami minden korosztályt foglalkoztat.
A film sokféle lehetséges mintát mutat a felnőtt életre és a nyugdíjas kori életre, de egyik fölött sem tör pálcát.
Nagyon emberi történetet látunk, sok esendőséggel, kétellyel, és bátorsággal. Azzal a fajta humorral, amikor gyakran azon nevetünk, hogy a szereplő akarva-akaratlan kimondja a helyzet igazságát, amit évtizedeken át csak kerülgetett, vagy hogy ez vagy az a nyűgös családi dolog lám, ugyanúgy létezik a gazdag svájci nyugdíjasok világában, mint nálunk.
Ki is derül fehéren-feketén, hogy a drága hajóút nem megoldás a szőnyeg alá sepert problémákra. Attól még, hogy a svájci nyugdíjasoknak van rá pénzük, idejük, még nem fogják a saját életüket élni a szereplők, és nem is fogják jól érezni magukat a bőrükben.
De a lényeg, hogy a svájci származású magyar rendező szerint van értelme megöregedni, mert még kihagyhatatlan, irigylésre méltó kalandok várhatnak ránk, és megtapasztalhatjuk a személyes szabadságot is, ha van még rá egy-két jó évtizedünk, amit kedvünk szerint élünk le.
Aranyéveink – Végül újrakezdjük? - 2022
Svájci-dán vígjáték -
Rendezte: Barbara Kulcsar
10/9
