Kultúra
Hogy az embernek eljátsszák a történetét, azt ki kellett érdemelnie
Schmidt Éva visszaemlékezése fiatalságára iránytű lehet a mai ember számára
A régiségben mindig akadtak, akik - a hivatalos politikai hatalom verziójától és nézőpontjától függetlenül - lejegyezték egy-egy nép történetét. A sámánhitű kultúrákban rovósámánnak hívták őket. Az általuk írt krónikát, pedig Igazszólásnak, Arvisurának. A hantik és manysik, valamit a hunoktól származtatható népek róvósámánjai is folyamatosan lejegyezték történelmük fordulópontjait, megemlékeztek jeles történelmi alakjaikról és történelmük fontos helyszíneiről.
Magyarországon 1972-ben jelent meg a két kötetes Arvisura, amelyet Paál Zoltán ózdi kohász, azután kezdett el írni, hogy találkozott egy a második világháborúban Magyarországra került manysi származású fiatal katonával, Szalaváré Turával, aki elhozta a magyarok és a hun törzsszövetség történetét.
A magyarok és a rokon népeinek története, az „ igazszólás”, az Arvisura egészen különböző hatást váltott ki kora társadalmának különféle szereplőiből. Volt, aki sámánszínházat alapított ( Arvisura Színház), volt, aki elszántan támadta, vagy legalábbis vitatta a leírtakat. László Gyula régész például kedves népmesének minősítette.
Schmidt Éva néprajzkutatót, nyelvészt arra indította, hogy a saját kutatási területén utána érdeklődjön az Arvisurában foglaltaknak,míg végül ráeszmélt, hogy az ő élete, munkássága folytatása a manysi katona életének, aki egyébként nem sokkal a Paál Zoltánnal való találkozás után meghalt a harcokban. Vagyis lelőtt katona lett. A lelőtt katona pedig a magyar tudós értelmezése szerint egy hosszú, ma is tartó világkorszak szimbolikus alakja. Schmidt Éva saját magát is lelőtt katonának tartotta.
Halmy György, a Sámánmítosz című film rendezője a vetítés előtt az úgynevezett Arvisura jelenségről és annak társadalmi beágyazottságáról beszél, valamint Schmidt Éva önfeláldozásáról, és arról, hogy a film alább idézett részletei milyen hatást gyakoroltak az 1990-es évek mindennapi emberére.
Részlet a filmben elhangzó Schmidt Éva szövegből:
"Ember, hát mi vagyunk az utolsó emberi generáció. Hát én felnőttem, semmi nem volt.
Se rádiót nem hallgatunk, nem volt érdemes, se televízió nem volt, se napközi otthonba nem voltunk, se óvodába nem voltunk. Teljes emberi társadalom.... minden srác írt regényt - jobb srác, mindenki írta a saját kis háborús regényeit.... Valamelyik felolvasta az aznapit, s akkor játszottuk. Ahhoz, hogy az embernek a történetét eljátsszák, helyén kellet lennie az eszének, az erejének, azt ki kellett érdemelnie."
Az esten Medveének és hős ének hangzik el.
Az Utazás a túlsó világba Schmidt Éva nyomán című könyv korlátozott példányban az esten megvásárolható.
A helyszín: Istenhegyi út 29. ( A Széll Kálmán tértől a 21-es busszal a harmadik megálló.)
A szervezők kérik, hogy az érdeklődők jelezzék részvételi szándékukat a Schmidt Éva Emlék-Idő facebook-oldalon.
