Augusztus 20-i interjú Prokopp Máriával

– Novák Katalin köztársasági elnök meghívására Prokopp Mária Széchenyi-díjas művészettörténész is részt vesz a Magyar Szent István Rend és a Magyar Becsület Rend augusztus 20-i átadó ünnepségén Esztergomban, a Királyi Palota Nagytermében. Esztergom díszpolgára, gyakran visszajár a szülővárosába?

– Idén szinte az egész nyarat ott töltöttem, hogy a magam módján, a tudomány eszköztárával hozzájáruljak hazánk első fővárosának megismertetéséhez. Esztergom épp most csatlakozik az államalapítás 1025. évfordulóját ünneplő programsorozathoz, és testvérvárosi kapcsolatot létesít Székesfehérvárral. Az erről szóló okiratot augusztus 20-án írják alá a város vezetői.

– Mit adhat a Szent István 2025 programsorozat a városnak?

– A kezdeményezés legfőbb célja széles körben közkinccsé tenni István király életének eseményeit és az államalapítás történetét. Esztergomot azért is szeretnénk bevonni az emlékezés ünnepkörébe, mert úgy érezzük: az egykori királyi székhely hosszú időn át méltatlanul háttérbe szorult. Pedig mi minden nekünk Esztergom! Magyar fejedelmi központ Taksony vezértől kezdve, Szent István szülőhelye, koronázásának helyszíne és 43 évi uralkodásának európai jelentőségű centruma a Kárpát-medencét magába foglaló országban. Esztergom Duna menti földrajzi helyzeténél fogva Magyarország egyházi és államigazgatási központja 1000-től 1256-ig. Amikor IV. Béla Budára költözött, a Várhegyet átadta az ország egyházi vezetőjének, az esztergomi érseknek, aki az uralkodó első helyettese, közjogi méltóság volt 1950-ig.

– Nagy múltú esztergomi család tagjaként hogyan hatott szemléletére ez a kulturális örökség?

– Rendkívül művelt, több nyelven beszélő, karitatív lelkületű családba születtem bele. A családi tudatnak része, hogy dédapám, Prokopp János építészmérnök Ybl Miklós jó barátja és munkatársa volt. Gondolkodásomat alakította a Prokopp felmenők jogász értelmiségi világlátása is. Apai nagymamámék, a Brennerek tizenegyen voltak testvérek, innen a nagy esztergomi rokonság! Az egyik nagynéni, aki Prohászka Ottokár püspökkel levelezett, zongoraművészként a francia műveltséget és Liszt Ferenc magyar hazafiságát közvetítette felém. Idillinek tűnhet ez az esztergomi gyerekkor, ám közben zajlott a második világháború, majd jött a kommunista diktatúra, az ’50-es évek terrorja. Esztergomi járásbíró édesapámat a népi ülnökök eltávolíttatták, mivel nem volt hajlandó a koncepciós perek kiszolgálója lenni. Édesanyám a háború előtti diplomájával tanári állást nem kaphatott. Évekig anyagi bizonytalanságban éltünk, mégis nagy szeretetben nőttünk fel a testvéreimmel. Állatokat tartottunk, kertet műveltünk, édesanyám varrta a ruháinkat. A pénz nálunk sosem volt téma, csak a szellemiek. Ezt az örökséget igyekszem én is továbbvinni. Vörösmarty Mihály első kiadású kötetei megvannak ma is – az építész dédapámtól –, s életelvemmé vált a „Mi dolgunk a világon? küzdeni / Erőnk szerint a legnemesbekért”.

– Ez a küzdelem végigkísérte az elmúlt évtizedeit is onnantól, hogy felmerült annak lehetősége: az esztergomi Studioló freskóit a firenzei quattrocento egyedülálló festőegyénisége, Sandro Botticelli alkotta?

– A történet onnan indult, hogy az esztergomi királyi, majd érseki várpalota lakótornyában feltárták a Studiolót – Vitéz János dolgozószobáját –, amelynek nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő emléke egy 15. századi falfestményegyüttes: a négy sarkalatos erény allegóriája. Az Okosság, a Mértékletesség, az Erősség és az Igazságosság. A magas színvonalú alkotásokat egyébként már az 1930-as években megtalálták – 340 év után ásták ki a föld alól –, csakhogy a következő évtizedekben sok károsodás érte a festményeket. A 2000-es évektől Wierdl Zsuzsanna festő-restaurátor művész munkája tette lehetővé a jeles reneszánsz alkotó, Sandro Botticelli azonosítását. A freskósor felidézi az Isteni színjátékot, amelyben Dante végigjárja a Poklot, a Purgatóriumot és a Paradicsomot. Vitéz János eszményképe a Paradicsomhoz kapcsolódott, ahol az erények uralkodnak. Programja, az erkölcsön alapuló tudomány és életvitel, ma is időszerű: nemzetünk boldogulásának feltétele, hogy tudjuk, mi az Okosság, a Mértékletesség, az Erő és az Igazságosság, és ezen erények életünk vezérelveivé váljanak.

– A Miniszterelnökség támogatásának köszönhetően többéves kényszerű szünet után jövőre befejeződnek az esztergomi Botticelli-freskók restaurálási munkálatai. Milyen hatásra számít, emelheti a magyarság önképét, ha végre megnyílik a reneszánsz falfestéssel díszített tér a látogatók előtt?

– Feltétlenül! de csak akkor, ha megismertetjük a felnövekvő nemzedékkel hazánk ezeréves történetének hiteles, valós eseményeit. Nem véletlen, hogy Vitéz Jánost az itáliai humanisták Lux Pannoniae – Pannónia fénye – névvel illették, nálunk ugyanis nagyon korán, már a 14. század elejétől megjelentek a kora reneszánsz törekvések, párhuzamosan Itáliával. A Mohács előtti Magyarország Európa vezető államai közé tartozott. Centralizált nagyhatalom volt, így bármennyire jelentősek lehettek például a Medici bankárok Itália szétaprózódott városállamaiban és Európa egyes országaiban, de akkora befolyással mégsem rendelkeztek, mint a magyar király és annak kancellárja, Vitéz János esztergomi érsek, Magyarország prímása. Ezek a tények egyelőre nincsenek benne a köztudatban. Sokat segítene, ha a világ megismerné a Magyar Királyság ezeréves kiterjedését! Az Esztergomi Főegyházmegye például 1000-től 1776-ig magába foglalta az 1920 utáni Csehszlovákia, majd Szlovákia nagy részét. Területe tizenöt vármegyére, azon belül 2500 településre kiterjedt. Itthon az alapfokú oktatásnál kellene kezdeni, hogy legalább az érettségire összeálljon a kép: milyen értékeket hordozunk, mit képviseltünk a világban Mohács előtt.

– Csakhogy a történelmi Magyarország emlékhelyei ma nagyobbrészt a határon túl találhatók.

– Az esztergomi érsekség kulturális kisugárzását őrzi a Felvidék: ott nem járt a török, így nagyrészben megmaradt annak középkori és reneszánsz épített öröksége. Felvidéki példákon az is végigkövethető, hogy a centralizált Magyarország tisztségviselői hasonló színvonalú házakat építtettek Budán, a királyi udvar közelében és vidéki otthonaikban. A gömöri freskókat is ezért zártam a szívembe. De hogy valójában mi ezeknek a 13–15. századi falfestményeknek a jelentősége, azt majd az MMA Művészetelméleti Tagozatában szeretném kifejteni a jövőben.