Kultúra
Nincs együttlét, csak a magány fokozatai?
1974-ben nyomtalanul eltűnt Connie Converse, New York-i énekesnő, a „női Bob Dylan" - ő ihlette a lengyel-amerikai road movie-t
A lengyel-amerikai road movie főszerepét Lena Gora alakítja, aki egyben a film egyik forgatókönyvírója és egyik producere is. A filmvetítés utáni zoomon a jelenlevő újságíróknak és szakmabelieknek elmesélte, hogy kiment a sivatagba, és hagyta, hogy Connie Converse személye, története és zenéje hasson rá, így születtek azok a részek, amiket ő írt.
A történet főhőse Sara, egy estélyi ruhás lány, akit a kedvese, egy feltörekvő hollywoodi zenész kizár a közös otthonukból, és soha többé nem is engedi vissza. Sarah egyedül pénz nélkül, autó nélkül estélyi ruhában és tűsarkú cipőben vág neki a világnak.
Nem úgy indul el tehát, mint Connie, aki nem bírja már tovább elviselni mindazt, ami hiányzik a világából, családja és barátai áldozatos szeretete ellenére is (még egy európai útra is befizetik, hogy a depressziójából kigyógyuljon), hanem úgy, mint akit kivetett magából a világa, amelyben otthon érezte magát. Tednek azért nem kell, mert Ted világhírű akar lenni, nem egy párkapcsolatban nyűglődni, az anyjának pedig nem tudjuk, miért nem Sara, csak nem és kész, még néhány napig sem húzhatja meg magát a szögesdróttal és kutyákkal őrzött anyai házban.
Sara elindul, és kiderül róla, hogy tud küzdeni, képes az utat járni. Legelőször Ted producer haverjával viteti el magát egy darabon, aztán egy benzinkútnál a lány elköt egy autót, hamar rájön, milyen autóutakon járjon, hogy ne kapják el a lopott kocsival, és már kezdődik is az utazás, amelyen csupa olyan emberrel találkozik, akik hozzá hasonlóan a margón élnek.
Sara ügyes, sosem beszél maga ellen, sosem fedi fel magát. A producernek azt mondja, ő Ted menyasszonya és múzsája, ezeket a szerepeket tartja pajzsként maga elé. A lopott autó birtokában már más a története. A férjéhez utazik a férje autóján, csak éppen kifogyott a benzinje, vagy éppen valami más kell, étel, fedél. Nem csak Sara ilyen, a nőket így nevelik kis koruktól, hogy majd valamikor párjuk, vőlegényük férjük lesz, ez adja az értéküket, ez védi meg őket, és nekik ez az identitásuk.
Sarah nagyszerűen helytáll egyedül, és ügyesen feltalálja magát, de mit ér a szabad száguldás az úton, ha senkinek nem mutathatja meg magát igazán, ha senkivel nem lehet olyan, amilyen. Mindig mikor újabb és újabb kalandokba keveredik, azt kérdezzük, de ki lesz majd az, akinek elmeri mondani a történetét? És mi kell ahhoz, hogy valakiben megbízhasson?
Lapunk kérdésére, Michal Chmielewski elmondta, hogy amikor 16 hónapon át magányosan motorozott Brazíliában, akkor jött rá, mennyire fontos az, hogy legyen kinek elmondani, mi van vele, és mi történt vele.
Lena Gora, aki Lengyelországban született, sikeres színházi karrier után londoni és tengerentúli színpadokon folytatta színészi pályafutását, majd amerikai filmekben kezdett játszani. A színésznő elmesélte, hogy amikor 15 év távollét után visszatért Lengyelországba, azt tapasztalta, hogy az emberek zárkózottabbak lettek, mint voltak.
Sara a lopott autóban él, amelynek hátsó ülése gyönyörű bőrhuzattal van bevonva, szinte körbeöleli lányt. Talál egy kapucnis férfipulóvert is, és úgy szagolja meg, ahogy egy nő kedves ruháján szokta szagolni az ismerős férfillatot. Magára veszi, többé le sem veti. Előkerül egy CD is dalokkal, kedves mondatokkal, amelyek egy idegen nőhöz szólnak, de Sara ezekbe is belekapaszkodik, mintha a saját életéhez tartoznának.
Sara az utat járva le tudja magában zárni a múltat, és nem akar már visszamenni Tedhez, hanem élvezi azt, ahogy él. Később felvesz egy autóstoppost, akiről kiderül, hogy rendező, és vele az emberek láthatatlanságáról beszélgetnek, és Sara megérti, hogy nincs mitől félnie. Nem is kell folyton létező és nem létező férfiak mögé bújnia. Végre elszánja magát, hogy visszavigye az autót a jogos tulajdonosának, Gregorynak (John Hawkes), és megismerje őt.
Arra a kérdésre, ha csak egy részt emelhetne ki a rendező a filmből, Chmielewski azt válaszolta, hogy akkor azt a beszélgetést választaná, ahol a film a elején a producer és Sara a magányról beszélgetnek, és a férfi azt mondja neki,nincs igazi együttlét, csak a magány fokozatai vannak.
Wim Wenders filmjeihez hasonlóan az alkotók az örök dolgokról beszélnek: magányról, szerelemről, férfiról, nőről,szabadságról, de mégis arról, amilyennek most látjuk és érezzük az örök dolgokat. Sara útja még hosszú, ki tudja, hazaérkezik-e valaha, megpihenhet-e valaki mellett még ebben az életben, és élhet-e úgy, ahogy eredetileg akart. De persze, ha úgy lesz, a már az sem olyan lesz, mint amilyen a nagy utazás előtt lett volna, de jó abban hinni, hogy jobb lesz.
A filmben profi színészek és amatőrök együtt játszanak, aminek az az oka, hogy a pandémia idején forgatták a filmet, és nem minden színész tudott eljutni a forgatásra, így olyanokat is bevontak az alkotók, akikkel útközben találkoztak.
Ennek a fajta mozinak elengedhetetlen feltétele, hogy tudatos és nagyon maga színvonalú színészi alakítások bontakoztassák ki a történetet és a párbeszédekben megjelenő gondolatokat. Semmi ne zavarja a nézőt abban, hogy a saját belső filmjét megteremtse, és megtalálja a jelenetek különféle jelentésrétegeit. Utat találjon a saját lelkéhez, belső világához, de a filmen keresztül az alkotókkal is párbeszédben álljon.
A film zenéjével kapcsolatban megtudtuk az alkotóktól, hogy húsz zeneszerző kapott felkérést, de végül, aki bevált, mesterséges intelligencia segítségével szétválasztotta a Connie Converse felvételein levő hangsávokat, és Converse éneklésén inspirálódva hozott létre olyan kompozíciókat, amelyekkel mintegy megidézte őt. A Roving Woman , vagyis Chmielewski filmjének címe egyúttal a New York-i énekesnő egyik dalának a címe.
Köszönet illeti a JUNO 11 magyar filmgyártó és forgalmazó céget azért, hogy a sajtó munkatársai a vetítés után az alkotókkal beszélhettek egy ilyen nagyszerű filmről, amelyről még sokan sokat fognak beszélni a világ számos országában.
Roving Woman 2022
Lengyel-amerikai filmdráma
Rendezte: Michal Chmielewski
Főszereplő: Lena Gora
10/10
