Kultúra
Autentikus népzene és középkori rock and roll – Interjú Szlama László kobzossal
A Bordó Sárkány legközelebb július 26-án a Művészetek Völgyében, Taliándörögdön a Világszínpadon lép fel
-Tudjuk, hogy az első magyar kobzos-lantos generációnak még úgy szólván fel kellett találnia, hogyan szólaltatja meg a hangszert. A fiatalok már haladhatnak a mesterek nyomdokain, vagy van még mit kitalálni?
- Sokat táplálkozunk a nagy mesterek: Kobzos Kiss Tamás, Kátai Zoltán, Fábry Géza, az első generációs nagy kobzosok játékából, ugyanis amikor ők elkezdték, akkor még nem voltak közkinccsé téve azok a felvételek, amelyekből lehetett volna inspirálódni, hogy milyen volt a régi kobzos játék igazából. Nekik kellett kitalálniuk ezt az utat, hogyan is akarják újjáéleszteni ezt a hangszert.
Kezdetben nejlonhúrokat tettek rá, hasonlított a gitárhoz, a lanthoz az a fajta húrozás, amely egy új stílust alakított ki. Ez a régizenész, lantos-gitáros megközelítése a kobozjátéknak.
Időközben ismertté váltak a felvételek, a gyűjtések, amelyekből kiderült, hogy a moldvai csángómagyarok hogy is kobzoltak régebben. Elérhetők lettek számunkra az 1950-ben Jagamas János és Domokos Pál Péter gyűjtötte a legkorábbi magyar kobzos hangfelvételek, vagy Kallós Zoltán 1965-ös gyűjtése, amelyekből megismertük a fémhúrozású, más néven cikk-cakkos húrozású hangszert Gyöngyös György játéka alapján.
Későbbi adatközlőknél is láthattuk, hogy hasonlóan húrozták-hangolták a hangszerüket, és ezzel megalakult a hagyományos játékstílus is. A tudomány kimondta, hogy a cikk-cakkos a hagyományos húrozás, ha népzenét szeretnénk játszani.
- Ön melyik húrozást használja?
- Mind a kétféle húrozású hangszert. A nagy mesterektől ellesett lineáris húrozással, amely a fejétől lefelé egyre magasabb hangokat jelent, jól lehet játszani dallamot, jól lehet akkordikusan is kísérni, jó a régizenében, jó a népzenei feldolgozásban. De ezek mellett is sokféle stílussal, zenei műfajjal kísérletezek ezzel a hangszerrel.
Régizenei együttesemmel, a Bordó Sárkánnyal hozzányúlunk, és mai felfogásban értelmezzük a régizenei dallamokat. Európai régizenét játszunk a 13. századi Bölcs Alfonz kasztíliai király cantigáitól, a magyar Tinódi Lantos Sebestyénen át későbbi dallamokig. Elég nagy repertoárt ölelünk fel, de már a mi Bordó Sárkányos megfogalmazásunkban játszunk. Kobozzal a régies technikákat a modern köntösben is használom.
- A doktori disszertációját is a kobozról írja, méghozzá a régi, nem túl jól hallható felvételekről.
- A régi felvételek elég rossz minőségűek, az akkori technika nem engedte meg, hogy kristálytisztán maradjanak fenn. A mi edzett fülünkkel, akik ezzel foglalkozunk, akár koboz vagy bármilyen hangszer, akár fonográf-felvételek hallgatásából ki kell szűrnünk azokat a lényeges elemeket, amelyekből tudjuk interpretálni a zenét a mai fül számára. A koboz nehéz helyzetben van, mert sokkal kevesebb anyag áll rendelkezésünkre, mint a legtöbb népi hangszeresnek, de szerencsére egyre több adat kerül elő, és lappangó gyűjtések látnak napvilágot.
- Csak a technika nehezíti a zene beazonosítását? Sokszor eszembe jut, hogy vajon azok a régi adatközlők egyáltalán nem izgultak, amikor odaraktak eléjük egy fonográfot vagy egy orsós magnót?
- Egy gyűjtés értelmezéséhez a pillanat hevét is meg kell szűrnünk, és egy játszható, tanítható változatot kreálnunk a sokszor eljátszott anyagból. Mert ők is emberek voltak, akiktől gyűjtötték ezeket a felvételeket. A régi képeken ott állnak a nagy magnetofonokkal meg fonográffal a zenészek előtt a gyűjtők, például Bartók vagy Kodály. Az adatközlők meg vannak szeppenve, hogy te Úristen, mi ez? Gondolom, sokszor fel sem fogták igazán, mi történik, de mégis el kellett játszani a zenét.
Van úgy, hogy ezeken a felvételeken előfordulnak hibák, ezeket meg kell szűrni, és a legjobb változatra kell törekedni. Egyébként az első könyvem – amelynek a címe Păun Vasile, a kobzos – éppen erről szól. Számos felvételt lekottáztam úgy, hogy minden dallamhoz kétféle kotta tartozik: egy tudományos igényű lejegyzés, adatolva és a variánsok jelölésével, valamint egy mintapélda; ez utóbbi a fellelhető variánsok ismeretében megalkotott legjellemzőbb változat, kiegészítve tabulatúrás lejegyzéssel, Păun Vasile játékának összefoglalásaként. Mert az archív anyagban egy dallamot eljátszik vagy hegedűvel és kobozzal eljátszanak olykor tízszer is.
Egy kobzos mester sem játszik semmit kétszer ugyanúgy, hanem mindig variálja, és meg akarja mutatni, miket tud. Akár a városi zenei hatásokat is beleteszi a zenéjébe. Ha ezeket lefejtjük, és maradunk a régiesebb játékmódnál, akkor ezeket úgy kell szelektálni, hogy egy hiteles népzenei anyag szülessen meg, amit szeretnénk bemutatni a nagyközönségnek.
- És a 2021-ben kezdett doktori hol tart most?
-A Zeneakadémián a DLA képzés az új rendszerben négy, maximum öt éves. Én most járok a harmadik évnél, és terveim szerint jövőre végzek. A témám két lujzikalagori moldvai csángó kobzosnak az anyaga: Gyöngyös György, illetve az ő rokona, Butak György. Ők saját éneküket is kísérték, dallamokat is játszottak kobozon, illetve hegedűst is kísértek. Az összes anyagot lekottázom, kielemzem, és összehasonlítom. Ez a tervem. És így fény derülhet arra, hogy lehetett-e rokoni átadás kettejük közt, mi a hasonlóság, mi a különbség játéktechnikájukban, repertoárjukban. Mi a lujzikalagori magyar játékstílus? Erre keresem a választ.
- Őszintén szólva, a hetvenes években a népművészet felszínesebb vonatkozásaival is gyakran találkoztam. Például amikor a Ki mit tud?-on fölsorakozott a citerazenekar, föltűrt ingujjal, és lassítva elpöngették a Rózsa Sándort. Nem győzött meg minden egy szál kobzon, lanton zenélő fellépő sem. Tudom, hogy ön akkor még nem is élt, de az érdekelne, citerásként, kobzosként találkozott-e ezzel a jelenséggel?
- Citerásként kezdtem a pályafutásomat édesapám révén. Én még voltam olyan citerazenekar tagja, amit édesapám alapított. A gyerekeiből és néhány barátunkból állt a csoport. Ez volt a dabasi Kéknefelejcs Citerazenekar. Jártuk a népzenei találkozókat, minősítőket. Elég vegyes felhozatal volt sok helyen, és gyakran nagyon vártam, hogy mi lépjünk fel. Nagyon értékes és szép dolognak tartom, hogy vannak ilyen összejövetelek, de én ezeken már ritkán vagyok jelen, inkább koncertezni szoktam.
- Ha megjelenik az egy szál kobozzal valahol, nem kell már külön meggyőzni a közönséget arról, hogy nem lesz unalmas?
- Nem találkozom ezzel. Inkább azt vettem észre, tudják, hogy személyemben egy energikusabb előadóra számíthatnak. Utoljára egy szilveszter éjszakát játszottam végig szólóban kobzon. Meglepő, de egyben léleksimogató is, hogy vannak még emberek, akik kobozzenével kívánják búcsúztatni az óévet.
- Más népzenészektől hallottam, hogy az tud igazán jól zenélni a táncházban, aki maga is táncol, és ezért tudja, mi kell a táncosnak.
- Elég sokszor csinálom, ha társaságban vagyunk, hogy fogom a hangszert, és miközben játszom a bandával, akár énekelek is közben, mutatom a tánclépéseket is, ha nincs, aki mutassa. Szólóban is van erre példa, hogy egy szál kobozzal játszom a dallamot, kísérem magam, közben ritmust is játszom, közben énekelek vagy magyarázok, és mutatom a lépést is. Ezt nagyon szeretem. Iszonyat nehéz, de nagyon fejlesztő. Sokat gyakoroltam, hogy elfogadható szintre jussak e téren is, de alapvetően nem tartom magam táncosnak, hanem zenésznek és zenetanárnak.
- A magyar népzenét a családjából hozza, a magyar régizenével középiskolásként találkozott, de az európai zenék, a skót, ír, francia dallamok hogyan kerültek a repertoárjába?
- A Bordó Sárkány 2010-ben alakult meg Dickmann Roland vezetésével, aki kivált a Hollóének együttesből. Ő már hozott egyfajta repertoárt, amely a Corvus Corax világhírű német csapat repertoárjában gyökerezik, ők voltak az elsők között, akik ilyen megközelítésben játszottak régizenét. Most voltam Ulmban egy középkori fesztiválon, ahol kiderült, hogy még a Corvus Corax előtt is voltak hasonló felfogásban régizenét játszó zenekarok, de véleményem szerint a legtöbben, akik ma európai középkori zenét játszanak dudákkal, dobokkal, modernebb köntösben a Corvus Corax nyomdokain haladnak. A Bordó Sárkánnyal eleinte még csak hagyományos hangszereken játszottunk, majd bekerült a dobfelszerelés, aztán a gitár, lantgitár is. A francia, a kasztíliai, az angol régizenei dallamokat most is folyamatosan vadásszuk például a fesztiválokon.
- Pont ezt akartam kérdezni, hogy mit hoznak a fesztiválokról?
- Hallgatunk egymástól zenéket azokkal a fellépőkkel, akikkel összebarátkozunk, és megkérdezzük: Hű, de gyönyörű volt, ez micsoda? Elmondják, melyik kódexben lehet megtalálni, de át is küldik YouTube-on, vagy felvesszük telefonnal, majd leírják a címét, és nem bánják, ha mi is előadjuk. Utánanézünk, mi is ez pontosan, és a magunk képére formáljuk.
A repertoárunknak csak egy részét képezik az európai középkori zenék, a kelta vonal és a magyar népzenei feldolgozások. A most készülő ötödik nagylemezünkön már több lesz a saját szerzemény, mint a korábbiakon.
- Gondolom, a Bordó az itt nem egy szép szín, hanem a burdon hangszerekre utal. De honnan jön a sárkány?
- Luxemburgi Zsigmond alapította meg a második világi lovagrendet, és az a Sárkányrend volt. Az ötödik nagylemezükre elkészült a Bordó Sárkány című dalunk, amelyben megjelenik az önmagába tekeredő sárkány is.
- Hogyan született A lány és a sárkány című dal, amely egy olyan királylányról szól, aki nem az egymással versengő kérőket, hanem a sárkányt választja?
- Sokféleképpen születnek dalaink, de a legtöbbet Roland írja szövegestül. A lány és a sárkányt is ő hozta. Szeret sok rejtett utalást beleépíteni szerzeményeibe. Mindig megkérdezem egy elkészült dalnál, hogy ő mit szeretne kifejezni, és akkor kifejti, de mindenkinek azt jelenti, amit belelát a dalba.
- Számtalanszor szóba kerül, hogy az ön előadói attitűdje hasonló a rocksztárokéhoz. Milyen kapcsolat fűzi önt a rockzenéhez?
- Elég ritkán hallgatok rockzenét, és ritkán jutok el rockzenei koncertekre, ettől függetlenül, sokan mondják, hogy megjelenésben, kiállásban a rockzenészekre hasonlítok. Ez valahogy jön belőlem.
- Van olyan zenésztársa, aki a rock felől érkezett az együttesbe?
- A Bordó Sárkány tagjai különböző zenei területekről érkeztek. Janó meg én a népzenéből jövünk, de kísérletezők vagyunk mindketten. Roland játszik pszichedelikus rockzenét, Ernő, a basszusos a metál zenétől kezdve mindenféle zenét játszik, a dobosunk a Kőbányai Zenei Stúdióban végzett. Ez a fajta nyitott zenei szellemiség és az öt különböző ízlés adja ki a Bordó Sárkány-stílust.
- Kátai Zoltán gyönyörű mondata jut erről az eszembe: Mindenkinek magának kell megteremtenie a hitelességét. Önök is olyasmit csinálnak, amit a Bordó Sárkány előtt így nem csinált senki.
- Itthon van még rajtunk kívül néhány másik zenekar, akik szintén foglalkoznak a vásári mulattatással, térzenével, de nekünk elsősorban a színpadi produkciók a fontosak, míg mások inkább a táncházi zenélést, a térzenét vagy a vásári mulattatást tartják fontosabbnak.
- Egy korábbi interjúban ön azt nyilatkozta, arra vágyik, hogy bejárhassa a világot a kobozzal és a zenekarával. Miért fontos ez önnek?
-Népszerűsíteni a hangszert. Világszinten hirdetni, hogy ez a hangszer létezik. Nem tudom, miért, ez a fejlövésem, ez a misszióm, hogy megismertessem a világgal a kobozt. Készítettem is egy tíz minivideóból álló sorozatot What is the koboz? címmel, amelyben angol felirattal magyarázom, mi is ez pontosan. Nagyon sok külföldi érdeklődik a koboz iránt.
- Első kottás kiadványát lefordították már valamilyen világnyelvre?
- Még nem, de nem is a szöveg, hanem a kotta a fontos benne, meg a videómellékletek, amelyek QR kóddal érhetőek el a könyvben. Kiderült, hogy a világban mindenfelé akadnak kobzosok. Amerikából, Ausztráliából, Svájcból, Bulgáriából kértek a könyvemből, amikor megjelent. Most a Pásztorhóra Boglart táborunkba Balatonboglárra fog érkezni Ausztráliából egy hölgy, hogy a táborban kobozt tanulhasson. Jönnek Erdélyből és Észtországból is.
- Felnőttek vagy gyerekek?
- Felnőttek, de a legkisebb kobzos növendék, Valér két éves volt néhány évvel ezelőtt, amikor találkoztam vele.
-Elbírta a hangszert?
- A tanár nénije, Hajdú Ágota az ölében tartotta a kobozt, Valér pedig pengette. A kisfiú nézte a videóimat. Az egyiken egy szinkópás motívumot játszottam. Valér órákig figyelte, és egyszer csak elkezdett járni a keze, úgy, ahogy az enyém. Leutánzott. Kétévesen. Ágota elküldte a videót. Elolvadtam, amikor megnéztem. Szerencsére egyre többen érdeklődnek ez iránt a hangszer iránt.
A Filharmónia Magyarország keretében a Bordó Sárkánnyal is rengeteget jártunk iskolákba hangszerbemutatókat tartani. Amikor megkérdeztem, hallott-e már valaki erről a hangszerről, mindig akadt legalább egy gyerek, aki már halott róla, és ez csodálatos. Tíz éve még nem volt ez így.
- Mennyi idő alatt lehet megtanulni kobzon játszani?
- Úgy gondolom, hogy egy év intenzív tanulással már ki lehet állni vele, bár embere és tehetsége válogatja. Bolya Mátyás, aki lanton is játszik, anno említette, hogy ez a lant esetében jóval hosszabb idő.
- Most érkeztek haza az észak-európai turnéjukról a Bordó Sárkánnyal és a Pásztorhórával. Voltak izgalmas zenei élményei?
- Észtországba már 8-9 éve járok, felváltva a Bordó Sárkánnyal és a Pásztorhórával, és mindig remek rendezvényeken játszunk. A korábbi években egy ottani duó tetszett a legjobban. A két lány (Duo Ruut) egymással szemben, preparált citerán játszott dobverővel és mindenhogy.
A Kaustineni Folkzenei Fesztiválon is voltunk idén, amely a legnagyobb nemzetközi népzenei fesztivál Finnországban. Egy teljes falu, amely csak népzenével és néptánccal foglalkozik. A Művészetek Völgyéhez tudnám hasonlítani, de ott van minden, a finnországi fesztiválon meg csak folk. Néhány külföldi előadót is meg szoktak hívni. A Pásztorhórával léptünk fel, és rengeteg koncertet néztünk, táncházban is voltunk. Egy olyan formáció volt a kedvencem, amelyben hárman játszottak hegedűn és három szólamban énekeltek. Ők maguk írják a dalaikat. Ezek mindig nagy élmények.
- Ezeket a bizonyára nagyon jó külföldi együtteseket egyszer majd Magyarországon is fogjuk látni-hallani?
- Beszélgettünk Egervári Mátyással, aki a Pásztorhóra cimbalmosa és menedzsere is egyben, hogy olyan jó lenne, ha egy nemzetközi folkfesztivál létrejönne Magyarországon. Európa-szerte rendeznek ilyen fesztiválokat, amelyeken részt szoktunk venni, remélem egyszer nálunk is lesz ilyen!
