Kultúra
Az emberi élet célja Schmidt Éva szerint
Azokon a mítoszokon keresztül tudunk egymáshoz kapcsolódni, amiket élünk
Az emberi lélek, úgy látszik, úgy van megalkotva, hogy mint ahogy szüksége van álomra és ébrenlétre, ugyanolyan erősen van szüksége arra, hogy ne csak mindig ezen a világon, hanem a túlsó oldalon, a szellemi világban is tartózkodjon. Sőt, tulajdonképpen az igazi állapotnak az néz ki, amikor ez a kettő el se válik egymástól, hanem a túloldal és a mi oldalunk egyszerre, egy pillanatban létezik – magyarázza Schmidt Éva (1948-2002) néprajzkutató, nyelvész az 1997-ben készült Sámánmítosz című film képkockáin.
Majd így fogalmaz: „Az ember célja a földi életben valószínűleg az, hogy a túlsó oldalt – az istenek, a szellemek világát – a nap minden percében összeegyeztesse a mi anyagi világunkkal, amiben élünk…”
Halmy György szerint az olyan történetek, amelyekben valaki másokért áldozatot hoz, hasonlóképpen, mint Schmidt Éva, mítoszok formájában találnak utat az emberekhez. A mítoszokat egyre több ember magáénak érzi, és úgy gondolja, róla szólnak, közvetlen közük van hozzá. Az az élet, amely másokért hozott áldozattal ér véget, olyan pecsét, amely felhatalmazza a mítosz főszereplőjét, jelen esetben Schmidt Évát, hogy segítsen a hátramaradottaknak, jelen esetben nekünk, az általa kutatott hanti és manysi kultúra nyelvén fogalmazva védőszellemünkké váljon vagy válhasson.
A mítoszok, eredetmesék, hősénekek több száz-több ezer évre nyúlnak vissza. Az Oroszországi Föderáció területén élő északi, szibériai és Távol-Keleti kislétszámú őslakos népek életében nagyon sokáig érintetlenül működött a hagyomány, a régi történetek, énekek, imádságok, rítusok átadása, de a huszadik század társadalmi, technikai folyamatai a hagyományos életformát és a hozzá kapcsolódó kultúrát hihetetlen ütemben pusztították. Schmidt Éva erről így beszél a július 20-án látható filmben:
A hetvenes évek második felében Magyarországon sehogy sem -hogyan mondjam - nem találtam a helyemet, mert ketyegett bennem az osztjákoknak az órája. Éppen járt le az Ob-vidéken az utolsó igazi hagyományos nem zedék, az egész tudásával, mindenével,a Vezsakari ünnepével kezdve minden.Őrjöngtem itthon. Bár nem tudtam, hogy mi vész el, csak érződött itthon.Bennem ketyeg. Valahogy vissza kellett volna menni, nem volt semmilyen nemzetiségi intézmény, ami azt a kultúrát akarta volna megörökíteni. Úgy képzeltem magamnak, hogy egyszer én az osztják barátaimmal együtt fogok dolgozni s írni, mint ahogy tényleg próbáltuk is a hetvenes évek elején.
A magyar tudós a nyolcvanas években találkozott Nagyezsda Vasziljevna Lukinával, aki akkoriban már a tomszki kutatóműhely vezetője volt, később pedig a leghíresebb Nyugat-Szibériai kutatóként tartották számon.
A két kutató kidolgozta egy néprajzi archívum tervezetét, l 1989-ben létre is jött az intézmény, amelynek Schmidt Éva lett a vezetője. Célja volt, hogy felgyűjtse az archaikus imádságokat, énekeket, mítoszokat, és ezeket visszatanítsa a helyieknek. Az ösztönzésnek számos eredménye lett, például fiatalok is kezdtek hősénekeket énekelni. Amikor a magyar tudós úgy látta, hogy már felnőtt egy olyan hanti-manysi generáció, amelyben vannak, akik már önállóan tovább tudnak kutatni, akkor hátra lépett, és átadta nekik a terepet. Még halálával is azon volt, hogy a szeretett népeiért ( hantikért, manysikért, magyarokért) még többet tegyen.
Halmy György szerint Schmidt Éva történetének a halála azonban nem vetett véget, hiszen - hangsúlyozta - most is tudunk hozzá kapcsolódni, szavai számunkra jelen idejű, élő valóságról, sőt jövőbeli eseményekről szólnak.
Mint mondta: A magyar tudós személye köré rendeződő mítoszokon, történeteken keresztül is tudunk hozzá kapcsolódni, ahogy a hantikhoz, manysikhoz, a Medvéhez és mindazokhoz, akik elindulnak a sámánösvényen, amelyen ő járt-jár.
A következő előadásban a Schmidt Éva köré még életében rendeződő történeteket, mítoszokat mutatják be és elemzik a Sámánmítosz című film segítségével, illetve azokat az embereket szólítják meg, akik ehhez a témához (a filmben vagy azon kívül) valami különlegeset tudtak hozzátenni.
Közreműködik: Fürjes Katalin (dob), Berényi Dávid színművész, és Vitalij Szigiljetov, hanti hagyományőrző.
Az előadás helyszíne : 1125 Budapest, Intersoft Kft épülete, Istenhegyi út 29.
A szervezők kérik, hogy az érdeklődők jelezzék részvételi szándékukat a Schmidt Éva emlék-idő / Arvisura – Sámántudás ma Facebook-oldalon, illetve emailben a [email protected].
