Kultúra
Lángra kapott a Puskás Aréna
Rendesen odapörkölt a Rammstein a közönségnek
Már nagyban dübörög a második koncert, de még mindig erősen buzog bennem az élmény. Annyi biztos, hogy nem épp hétköznapi koncertben volt részem. Szerencsére nem lőttek le minket semmilyen folyadékkal, és nem is égettek meg bennünket... Annyira. A bejutás a Puskás Arénába nagyon olajozottan ment. Hatalmas sorok ugyan kígyóztak a stadion előtt, de ők csak a bemelegítők voltak, akik még legurítottak pár sört. A kapunyitás már délután négy után megtörtént, így biztosan mindenki időben megtalálhatta a helyét. Ennek ellenére még a koncerten is folyamatosan érkeztek a szórakozni vágyók.
Alkoholt, üdítőt és nassolnivalót is lehetett kapni az összes emeleten, sőt még külön Rammstein-repohár is beszerezhető volt a megszokott merchstandon kívül.
Ahogy elérkezett a kezdés ideje, kissé meglepődtünk. Ugyanis sem a jegyen, sem pedig a programban nem volt arról szó, hogy lesz előzenekar. Aki ebben a közegben mozog, azoknak még nagyobb meglepetés volt az est bemelegítője. Szerintem senki sem gondolta volna, de kaptunk egy egész órás klasszikus zenét a Rammstein dalaiból. A dalokat az Abélard formáció két francia leányzója játszotta külön színpadon nekünk. Először senki sem tudta, hogy egész pontosan mi is folyik ott, hiszen egy metálkoncerten nem ez a megszokott.
Ennek ellenére a közönség nagyon gyorsan átvette a dalok robusztusságát és zsenialitását. Nemcsak egyszerűen jó volt, de könnyen felért egy egész estés zongoraesttel. Ugyan ének nem volt, mégis sokan együtt dúdoltak a dallammal, ami még inkább megalapozta a jó hangulatot.
Az előzenekar után pedig tűkön ülve vártam a koncert kezdetét. Annyi biztos, teljesen megérte. Az egész természetesen a logó megjelenésével kezdődött. Egy emelvény, egy nyitott lift szállt le szép lassan hozzánk, ahol végre megláthattam őket. Természetesen már az első perctől hozták a szokásos abszurd és polgárpukkasztó stílusukat. Az első énekhanggal pedig visszarepültünk abba az időbe, amikor először hallgattuk meg a dalaikat.
A Rammstein már nem mai gyerek, mégis a hang, a hangzás teljesen ugyanolyan volt, mint amit anno valamelyik zenecsatornán hallgattunk. Nem is kellett sokat várnunk, az első pár szám után meg is érkezett a pirotechnika, amelyet olyan könnyed természetességgel kezeltek, mint a lélegzést.
Egyáltalán nem féltek használni a hátukra felszerelt lángszórót. Annyi biztos, hogy hihetetlen látványt nyújtott. Volt, hogy Lidemann úgy nézett ki, mint egy tűzpáva, de olyan is volt a koncert során, hogy meg akarta a másikukat egy bográcsban főzni. Az pedig külön megdöbbentett, hogy Christian Lorenz jóformán végig úgy játszott a szintetizátoron, hogy egy futópadon sétált.
A Deutschland című szám előtt is egy nagyon kreatív és jó ráhangolódásban volt részünk, amit Richard Kruspénak köszönhetünk. Kicsit diszkós betét volt ez, amelyre tetőtől talpig LED-es ruhában táncoltak, ami úgy nézett ki, mintha pálcikaemberek kergetnék egymást.
Ezt követően folyamatosan sötétedett a stadion, amelyet a tűzeffektekkel és tűzijátékkal dobtak fel. Volt külön olyan rész is, amikor arra kérték meg a közönséget, hogy telefonjaikkal világítsák meg a stadiont. Amikor körbenéztünk azt láttuk, mintha az Univerzum kellős közepén vesztünk volna el. Leírhatatlanul gyönyörű volt.
Ami a tüzet illeti, nem mondom, eléggé meleg volt a helyzet, de szerencsére nagyon figyeltek arra, hogy biztonságos legyen minden szempontból ez a vizuális megvalósítás.
Aztán minden elhalkult. Úgy tűnt, már vége is a show-nak, de egy kis csellel és rengeteg biztonsági őrrel átvándoroltak a másik színpadra, ahol az említett két francia leányzó adta elő a zongorán a Rammstein-dalokat. Sejthető volt, hogy most egy kollaborációban lesz részünk, és így is lett. Az Engel-t énekelte Lidemann klasszikus zongorakísérettel. Nemcsak gyönyörű volt, hanem tökéletes is. Mind a hangzás, mind az élmény.
Miután befejezték a dalt, az estnek még mindig nem volt vége. Fogták magukat, és három gumicsónakkal eleveztették magukat a közönség által a végtelenbe és tovább, a színpadra.
Nem is kellett sokat várni a folytatásra, pedig már bőven túl voltunk kétórányi koncerten. A zárórészben leginkább a klasszikus Rammstein-dalok kaptak helyet, amivel valósággal felrobbantották a stadiont. Nem beszélve arról, hogy a közönséget rengeteg konfettivel megörvendeztették.
Hihetetlenül könnyen kezelték a srácok az egész estét. Hiba nem volt, vagy ha volt is, nem különösebben vettük azt észre. Egyszerűen nemcsak a dalok, de az előadás, a performance is olyan szinten feltette arra a bizonyos i-re a pontot, hogy mindezt megtisztelő volt átélni.
