Kultúra
Hintaország és macskavilág
Zalka Csenge Virág legújabb meseválogatásában olyan növények, állatok és tárgyak szerepelnek, amelyekkel a városban élő gyerekek is nap mint nap találkoznak
A mesemondó a világ számos országának régi vagy éppen nem olyan régi népmese kincseit hívta segítségül, hogy olyan meséket olvashassunk, amelyekben szerepel a borostyán, a magyal, a vadgesztenye, a pongyola pitypang, a tiszafa, a borostyán, a muskátli.
Azok a növények, amelyeket a nagyvárosok házainak ablakaiban,kertjeiben, parkjaiban, üres telkein láthatunk.
Az állatok közül pedig galambok, varjak, kutyák, macskák, pókok és szarkák a mesék hősei, vagyis a parkok, gyárudvarok, telepek, és a városi lakások, kertek, utcák lakói.
Hinták, kockakövek, sőt lámpa, villámhárító, cégtábla is szerepel a mesékben, és persze városi mesteremberek is: táblafestő, kockakő-faragó és társaik.
Az örökzöld növények A Grál mondakörhöz tartozó Trisztán és Izolda című mesében bukkannak fel, megmentik a szerelmes lányt egy boldogtalan házasságtól. A gesztenyefáról szóló ír mesében tündér is felbukkan. A pitypang angol legendája megható. A mese azokról az időkről szól, amikor az emberek, már szinte egy talpalatti helyet sem hagytak érintetlenül a természetben, de azért a növények, különösen a virágok nem tűnnek el: egy angyal lehetővé teszi, hogy minden virág ott nőhessen, ott virágozhasson, ahol akar. A pitypang az egyetlen virág, amely ott akar virágozni, ahol a többi nem, hogy a gyerekek ott is láthassanak virágot.
Pápua mese szól arról, hogy a kutyák miért szagolgatják egymás farkát, egy arab mesében pedig egy macska kilesi a gazdasszonya szégyenét, és a gazdaasszony leereszkedik a macskavilágba, hogy a macskák úrnőjétől igazságot kérjen. Ennek a macskavilágnak pedig valahol léteznie kell, hiszen Louis Wain (1860-1939) angol grafikus is egész életében őket rajzolta, Thomas Stearns Elliot (1888-1965) angol költő pedig egy vastag kötetnyi verset írt a dobrombolókról. A meséből csak annyi bizonyos, hogy aki macskavilágba tart, az először is egy macskabazárban találja magát, és hogy a macskák úrnője nem csak nagy hatalmú, hanem nagyon igazságos is.
Zalka Csenge Virág még a városban szállongó porról, és a néha bizony sivár kövekről is talált egy cajun mesét, amelynek a címe: Szarvas uraság bált rendez, főhőse pedig egy igazi kópé: Nyúl koma, akit sok más nép gyermekeinek sem kell bemutatni.
A kötet nagyon különleges és egyedi szépségű magyar meséje Hintaország címmel Bodnár Bálint kisvárdai gazdálkodótól származik, aki a Néprajzi Múzeum felhívására küldte be fél évszázada. A nem mindennapi történetben ötvöződik a jellegzetes királyos-királylányos magyar népmese az egyéni képzelettel.
Igazi városi skót mese szól a kis kockakő faragóról, aki megkerülte a világot, azért, hogy végül meg tudja becsülni a saját életét. Az amerikai mesében pedig Slappy Hooper, a reklámtábla-festő folyton bajba kerül, mert túl élethűre sikerülnek a cégtáblára festett alakjai.
A mesék nem túl hosszúak, a mai olvasó figyelméhez vannak igazítva, és még egy interaktív játék felhívás is szerepel a kötet végén, amelyben arra kéri a szerző az olvasókat, hogy #Nagyvárosi Népmesék címmel tegyék ki a facebookra a fotóikat, amelyeket borostyánnal benőtt házfalról, egymást szaglászó kutyákról, tornyos házról, beton repedésében virágzó pitypangról, vagy éppen a város fölött ívelő szivárványról, pórázon sétáltatott cicáról vagy más a mesékben szereplő látványról készítettek. Sőt annak is örül, ha olyan nagyvárosi növényről, állatról tesznek ki fotót, ami nem szerepel egyik mesében sem.
Már javában zajlik is játék, egy bodobácsot tett ki egy olvasó, és Zalka Csenge Virág már kis is írt egy új mesét a piros-fekete mintázatú rovarról.