Maureen O'Sullivan, a Tarzan-filmek Jane-je 25 éve halt meg

Jómódú családba született 1911. május 17-én az írországi Boyle városában. Iskoláit dublini, londoni és franciaországi katolikus intézményekben végezte. Ő és osztálytársa, a később Scarlett O'Haraként halhatatlanná lett Vivien Leigh már ekkoriban színésznői karrierről álmodoztak, O'Sullivan mégis inkább visszatért Dublinba, hogy a szegények segítésének szentelje magát.

A filmes karrier szinte szó szerint az ölébe hullott. 1929-ben egy lóverseny nézőterén pillantotta meg Frank Borzage rendező, aki Song O'My Heart című filmjének külső jeleneteit forgatta Írországban és próbafelvételre hívta. A megmérettetés olyan jól sikerült, hogy nem csak a szerepet kapta meg, hanem a Fox stúdió hat filmre szerződtette, ő pedig zenés darabokban és Mark Twain Egy jenki Artúr király udvarában című regényének filmváltozatában is sikert aratott.

A fiatal színésznőt 1932-ben az MGM stúdió csábította át, ő pedig abban az évben először öltötte magára Tarzan szerelme, Jane Porter sikkes bikinijét a Tarzan című filmben, a majomembert alakító olimpiai bajnok úszó, Johnny Weissmuller oldalán. Az első két Tarzan-film (a második az 1934-es Tarzan és asszonya volt) még az ún. Hays-kódex életbe lépése előtt készült, amely az illendőségre vonatkozó irányelveket írta elő és szigorú öncenzúra alá vetette a stúdiókat. Így fordulhatott elő, hogy a jelmezek hiányosabbak, a szexualitás pedig hangsúlyosabb volt, s már abból botrány kerekedett, hogy Tarzan és Jane, noha nem voltak házasok, együtt aludtak. A pokol igazán amiatt a jelenet miatt szabadult el, amelyben a két főszereplő ruha nélkül úszik a víz alatt, s amikor partra gázolnak, néhány pillanatig látható Jane (azaz a testdublőr olimpiai bajnok úszó Josephine McKim) melle. A jelenetet a bemutató után a cenzúra követelésére ki kellett vágni, s csak az 1986-os videókiadásba került vissza. A későbbi hat részben Jane jelmezei már jóval többet fedtek, és a cselekmény is illedelmesebb lett, ezzel együtt ellaposodott.

A színésznő rettegett attól, hogy beskatulyázzák a fűszoknyába, megutálta Jane Porter karakterét, de még Csitát is: megalázónak találta egy majommal forgatni, a legendák szerint a színfalak mögött elég gyakran hagyta el száját az „az a rohadék csimpánz” kifejezés. Ekkorra O'Sullivan karrierje már túlnőtt a Tarzan-filmeken, olyan sikeres alkotásokban játszott, mint a Tetemrehívás (1934), az Anna Karenina (1935) vagy a Két asszony között (1937). Az 1938-as Oxfordi diák című filmben barátnője, Vivien Leigh riválisát alakította, az 1940-ben bemutatott Büszkeség és balítéletben pedig Greer Garson és Laurence Olivier partnereként játszott.

1942-ben, a hatodik Tarzan-film után szakított a filmezéssel, és minden idejét férjének, a háborúban tífuszt kapott, sokáig élet-halál között lebegő rendező John Farrow-nak és egyre bővülő családjának szentelte. Hét gyerekük született, közülük Mia Farrow maga is filmsztár lett. Maureen 1948-ban állt újra a kamera elé a férje által rendezett A nagy óra című film noirban, ezután időről időre elvállalt egy-két szerepet. 1986-ban ő játszotta lánya, Mia Farrow anyját a Woody Allen rendezte Hannah és nővéreiben, feltűnt az Előre a múltba című Francis Coppola-filmben is.

John Farrow 1963-ban bekövetkezett halála és húszévi özvegység után James Cushing üzletemberhez ment feleségül, akivel élete utolsó szakaszában visszavonultan élt. 87 évesen szívműtéten esett át, az ezt követő komplikációkba halt bele 1998. június 23-án.